Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-209

02 A Nemzetgyűlés 209. ülése 1921. évi június hő 15-én. szerdán. mét. Pedig a magyar demográfiát kellene Magyar­országon minden komoly embernek elsősorban tanulnia. E téren a nemzet örökre hálás lenne az igen t. ministerelnök urnák, akiben erre minden ké­pesség megvan, ha kezdene egy hatalmas akciót, amellyel a földbirtok tulajdonát összhangba hozná vitális, nemzeti, politikai és faji érdekeinkkel. Ami pedig a nagybirtok politikai hatását illeti, meg kell állapitanom, hogy különösen és elsősorban ez volt a kommunizmus oka Magyar­országon. Mert az a falusi ember, aki nem kapott munkát vagy pedig munkájáért igen csekély bért űzetett a nagybirtok, kénytelen volt a nagyvá­rosba tódulni, bemenni a gyárak műhelyeibe, ahol magába szivta a nemzetközi szocialista esz­méket és igy felvéve a nagyváros erkölcseit is, a mi számunkra teljesen elveszett. (TJgy van ! ügy van !) Egy másik hatása a nagybirtoknak a kiván­dorlás előmozditásában nyilvánult meg. Az a nagy­mérvű útnak indulás, Amerika felé tódulás, amely békében napról-napra apasztotta a magyarság vérét, sajnos szintén a faluból indult ki. A magyar földmives nem könnyen hagyja el a falut és ha mégis elmentek, ennek oka az volt, hogy nem akartak a nagybirtoknak tovább robotolni, s mert nem tudtak földhöz jutni. A helyzet az, hogy ha meg volna engedve a kivándorlás, igen-igen nagy százalékokban indulna a falu útra újra Ame­rika felé. Figyelmeztetem ezért a kormányt, hogy a földkérdést igyekezzék lehető alapossággal meg­oldani, mert ha nem igy lesz, akkor én azt hiszem, hogy ötven év múlva Amerikában kell majd ke­resnünk a falu nagy részét, itt pedig találunk egy Ids Magyarországot, amelyen a föld legnagyobb része a zsidóságnak jut. Ez azonban talán mégsem kívánatos. A ma­gyar föld nagy részét a falu népének kell átadni, hogy ott letelepedjék, amiként egy-egy méhraj : ellepje azt. De ugyancsak ez az egyetlen mód arra is, hogy kintlévő véreink hazatelepittesse­nek és általuk a magyar faj felfrissittessék. Ha akarunk nagy Magyarországot, telepitsük be a nagybirtokokat földmivelő proletárokkal, mert ezzel a magyar irredentizmus nagy célját is el fogjuk érni minden különösebb erőfeszítés nélkül. (Helyeslés.) A falut eddig csak biztatták s ezzel a két tör­vénnyel, a házhelytörvénnyel és a földbirtok­refotmtörvénnyel csak narkotizálták. ígérték neki ezeket, Ígérték a szabadforgalmat, azonban min­den csak igéret maradt és ha ezeket nem váltják be, nekem a meggyőződésem az, hogy ez nagy részben a nemzet életeié megy. Da a civilizáció szempontjából is rer.dkivül fontos a föld helyesebb megoszlása. Azt mondja ugyanis erre vonatkozólag Tarde, a kiváló francia kriminológus (olvassa) : »A civilizációnak szinte végzetszerű hanyatlását oly helyeken, ahol sokáig virágzott és ennek következtében szinte kényszerű továbbvándorlását elsősorban társadalmi okok idézték elő, többek között a földnek magas, mindig emelkedő, végre uzsoraszerü ára oly vidéken, ahol a népesség a magasabb kultúra következtében sű­rűbbé válik.« Kivánatosnak tartom épen ezért, hogy a vé­telár tekintetében a földblrtokreformról szóló tör­vény megváltoztattassék olyképen, hogy a vételár, ha azt az igénylő pénzben akarja megfizetni, leg­alább is három év múlva állapittassék meg, ha azonban az igénylő terményben akarja azt törlesz­teni, akkor állapittassék az meg már most. (Helyes­lés jobbfelől.) A reform érdekében szükségesnek tartom azt is, hogy ha az igényt megállapitották, az igényelt földet az állam vegye át és ő adja ki azt az igény­lőknek. Temesváry Imre: Egyedül gabonavalutában lehet azt megfizetni ! Hegedüs György : T. Nemzetgyűlés ! Mi sza­kadatlanul kereszténységet hirdetünk, ennek morál­ját, kötelességeit és hivatását igyekszünk a lel­kekbe beleplántálni. Ezt tesszük a jövőben is, azon­ban én azon a véleményen vagyok hogy ha keresz­ténységet hirdetünk, ha keresztény Magyarországot akarunk, akkor nemcsak szónokolnunk, hanem végre cselekednünk is kell. Mert a keresztény eszme is, mint minden eszme, csak akkor ér valamit, ha cselekszik, produkál, egyébként ez sem ér semmit. Ez a Nemzetgyűlés a kereszténység jegyében jött össze, vezérlő gon­dolata az agrár demokrácia és a keresztény libera­lizmus volt. Ennek a parlamentnek az életéből azonban kimaradt egy, a keresztényi tett. Amit végeztünk, félmunka. Meghoztuk nagy örömujjon­gás között a házhelyekről és a földbirtokreformról szóló törvényt. Az utóbbit több mint háromnegyed éve, azonban a végrehajtás tekintetében most sem történt még semmi. Ehhez a törvényhez százezrek reménye tapad, (TJgy van ! TJgy van!) ezt a remény­kedést azonban igy keserű csalódás fogja felváltani. Kérdem, mit alkotott a Nemzetgyűlés másfél esztendő alatt a falu érdekében ? Miről fog ez a Nemzetgyűlés beszámolni a falunak, amely leg­nagyobb részben küldte ide, ha szétküldenek berniünket ? (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Erősebb, harciasabb, faluszeretőbb, szociálisabb irányzat kell, ébredő kereszténység kell ebbe a Nemzetgyűlésbe és belátása annak, hogy a múlt rossz volt, a jelen pedig nem szolgálja mindenütt a nemzet érdekeit. Én a keresztény irányzatot ugy szeretném látni, hogy első tápláló, regeneráló sugarait a falu felé forditsa, oda, ahonnan eddig csak áldozatokat kértünk, ahova azonban eddig segitő kezet nem nyújtottunk. ( TJgy van! TJgy van ! a jobboldalon.) A nagytőke, a latifundium a lekötöttségé­ből feloldandó, hozzájuttatandó a falu népéhez. (Helyeslés a jobboldalon.) Mióta azonban a föld­birtokreform-törvényeket meghoztuk, súlyos adó­kat követelő törvényeket is hoztunk, amelyeket sürgősen végre is hajtanak. A tények látása

Next

/
Thumbnails
Contents