Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

554- A Kemzeíyyülés 229, 'ülése 19: marad. (Ellenmonclásolc.) Én ugy tartottam volna szerencsésen keresztülvihetőnek ezt a dolgot, ha az őrlési vám maradt volna 10%, ezt a mennyiséget tartozott volna a malom teljes egészében beadni az államnak, viszont mindazok a kereskedők, akik gabonakereskedelemmel foglalkoznak, kötelesek lettek volna az általuk forgalomba hozott gabona 10, vagy mondjuk 5?4-át — a szükséglet szerint és bizonyos maximális áron, amennyit a malomra róttak — beszolgáltatni az államnak. így meg lett volna terhelve a mezőgazdasági termelés, meg lettek volna terhelve a malmok és meg lett volna terhelve a gabonával foglalkozó kereskedelem is. Paczek Géza : De ez agyonüti a szabadforgalmat ! Csukás Endre : És számításaim szerint csaknem teljes megnyugvásra el lehetett volna intézni a dolgot. Mert ha mi az 5% többletadót, vagyis a tulajdonképeni gabonaadót sérelmesnek tartjuk, figyelembevéve azt, hogy négymillió métermázsa fölöslegre számithatunk, ami a kereskedelem kezébe fog kerülni, ezen négymillió métermázsa gabona után az 5%-os vámtöbblet alkalmazásával csaknem egészében megkaptuk volna az ellátatlanok számára szükséges mennyiséget. De ezen is túlvagyunk már s ezért erre nézve határozati javaslatot nem is adok be, mivel semmi céltalan, haszontalan és meddő munkát nem akarok végezni. Tiltakoznom kell azonban, t. Nemzetgyűlés, egy elv és egy felfogás ellen. Azt mondják, hogy e törvényjavaslat elfogadása feltétele a gabona szabad forgalmának. Én a gabona szabadforgalmát és ezt a törvényjavaslatot semmiképen sem látom junktimban lévőnek. A gabona szabadforgalma elemi szükségesség, biztositása a többtermelésnek, biztositása annak, hogy több legyen a kenyér, s hogy jobb kedvvel munkálkodjék mindenki. Hogy ne az egyoldalú állattenyésztésre fordítassák a föld terménye, hanem a gabona szabadforgalmán át mindenki meglátván a maga jogos hasznát^ többet szántson, többet vessen, s így a kenyérmagvak termelése is elfoglalja az őt megillető pozíciót. Ezt a két dolgot tehát nem lehet junktimba hozni. Különben is a gabona szabadforgalmát az én hitem szerint nem lehetett volna tovább meggátolni, mert a rekvirálásokkal s a különféle kenyérrendszabályokkal örökre le kellett számolnunk. (Igaz-! Ugy van! jobb felöl) T. Nemzetgyűlés ! Ez olyan alaptétel, amelyet vitatni sem lehet. Hivatkozom arra a rég bevált igazságra, hogy termelést, sem ipari, sem más termelést, főkép földmivelő termelést rendeletekkel előmozdítani és fokozni nem lehet. Belenyugszom abba, hogy az őrlési adó a kenyérmagvaknál, a búzánál, a rozsnál, a kétszeresnél, az árpánál és a tengerinél 5%, a malom keresményével együtt 15% legyen. Azonban mit keres ebben a pontban a tatárka, a , évi július hó lő-én, péntehen. köles és az ocsu ? Ezekből lisztet nem szoktunk késziteni és én nem akarom az ország közvéleményében azt a gyanút elterjedni engedni, hogy pl. az ocsút is a liszt közé őröltetjük és igy adjuk a közönségnek a kenyér céljaira. Mi szükség van megkötni a tatárkát, a kölest és az ocsút ? Ha a malom keres, ő maga gsefteljen ezzel. Hagyjuk meg a malmoknak is az ő szabadkereskedelmüket és szabadforgalmukat. Ezt megkötni nem tartom igazságos és helyes dolognak. Kössük meg a magvakat, amelyekből lisztet lehet készíteni, de amiből liszt nem ^készül, az menjen át a szabadkereskedelembe. En nem akarok egyoldalú lenni. Ha szabad lesz a gabonaforgalom és a termelés, legyen szabad a kereskedelem is. Én tehát erre nézve a következő határozati javaslatot adom át a pénzügyminister urnák : »Az 1. §] 3. pontjából vétessék ki a zab, a tatárka, a köles és az ocsu«. Szabó István (sokorópátkai) : Az árpa ! Csukás Endre : Az árpából még némely esetben lisztet készítenek. Nagyon, de nagyon sérelmesnek tartom az általános forgalmi adó keretében az egyes eladott terményekre vetett forgalmi adó arányát. T. i. az általános forgalmi adó 1%, lVWo» illetőleg 2%, az állatnál pedig 3%. Az állatforgalomnál azzal van indokolva a 3%, hogy a földmivesnek semmiféle más terménye után nem kell forgalmi adót fizetnie. Ebben ellenmondás van. Hiszen adózunk mi a terményeink után, adózunk a búzánk, a rozsunk után, mert az az 5% nem egyéb, mint adó, még pedig az államnak lerovandó ellátási adó, amelyet az ország egész közönségének, az összes adózóknak kellene viselniök. Nem áll tehát az, hogy nekünk semmi egyéb terményünk megadóztatva nincs. Igenis, főkép a kisembereknél és a kisgazdáknál is annak a gabonának majdnem minden szeme meg van adóztatva, még pedig nem is 3, hanem 5% erejéig. Megengedem, hogy akik eladhatnak 20—30—40—50—100—1000 q-t, azok nem érzik ezt az adót, de érzik azok, akiknek nem terem több, mint amennyit házi és gazdasági szükségletükre elfogyasztanak. Tehát ezek a kisexisztenciák teljesen érzik az 5%-ot, amit lerónak gabonaadóban, mig a nagyobbaknak teljesen mentes marad az eladandó búzájuk, rozsuk és egyéb kenyérmagvuk. Én ennél a pontnál figyelembe véve a szociális szempontot, bátorkodom felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, amire már az előttem szólott képviselő urak közül is felhívták néhányan a figyelmet. T. i. azt mondották, hogy igazságtalan volna, ha annak a konvenciós cselédnek, annak a mezőgazdasági munkásnak őrlésre elvitt kenyérmagvait a malomban szintén megadóztatnák az 5% többlet erejéig. Itt én különbséget akarok tenni az igazság érdekében a konvenciós cselédek és mezőgazdasági munkások között. Véleményem szerint a konvenciós cselédre