Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

À Nemzetgyűlés 229. ülése 1921. évi július hő 15-én, pénteken. 551 mélyi és a dologi kiadások fedezésére volt szükséges ; ellenben a több százmillió korona kiadással járó nagy apparátusok elszámolásai nincsen meg benne. Pedig ezeknek az átmeneti tételek alatt meg kellene lenniök. Kérem erre a pénzügymmister urat. Tudom, hogy nem tehet a múltért, de az ujabb költségvetésben sem látom az állami üzemeknél ezeket a tételeket. Amikor az állam vagy a kormány kiad egy rendeletet, mint pl. emlékszem arra, bogy egyszer megjelent egy rendelet, amely szerint minden vagon szén után 26 koronát kell befizetnie annak, aki szenet vesz, a szénközpont számára, ez ép olyan adó, mint amit mi itt a törvényhozás utján alkotunk, mert épen ugy behajtják az egyiket, mint a másikat. De sohasem láttam még a szénközpont egyetlen elszámolását sem, (Mozgás.) és nem tudom, hogy az igen tisztelt pénzügymmister ur miért int, azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés elé még soha ilyen elszámolás nem jött, ... Kerekes Mihály: Senki se látta! Ereky Károly : . . . már pedig merem állítani, hogy az államnak nincs akkora budget-je, mint ennek a sok monopóliumos vállalatnak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Figyelmeztetem a pénzügymmister urat, s azt hiszem, hogy most, miután az ő törvényjavaslatai vannak soron és ismét akcióba lépni leszek bátor, ezeknek a törvényjavaslatoknak tárgyalásánál nagyon sokszor lesz alkalmam, hogy rámutassak, hogy Magyarországnak legnagyobb katasztrófája igenis az, hogy itt nemhogy szabadkereskedelem volna, de megkötött, monopóliumos kereskedelme van, (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Az a mi katasztrófánk, hogy ezt a béklyót nem birjuk magunkról leverni. Tudom, hogy nem a pénzügymmister ur csinálta ezt, hanem a háború, de voltaképen mégis csak le kell ráznunk magunkról előbbutóbb, mert nem lehet örökké eltűrni, hogy a nép nyögjön, kínlódjék és egyes nagy vállalatok — természetesen mindig az elláttatlanok érdeke van előtérbe tolva — óriási módon keressenek és százmilliós budgettel minden elszámolás nélkül bonyolítsanak le üzleteket. Volna még egy pont. Kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak látni, hogy én nem kérek mást határozati javaslatomban, mint elszámolást, semmi mást a világon. Erre pedig, azt hiszem helyes, ha felhívom a Nemzetgyűlés tisztelt figyelmét, mert nem lehet mindig csak azt kérni, hogy adjatok-adjatok, de én nem számolok el. Ennek az állapotnak végre meg kell szűnnie. Ha egyszer jönnek ezek a nagy elszámolások, mi itt rá fogunk mutatni arra, hogy mi történt ezeknél a nagy vállalatoknál, akkor mindjárt fognak jönni, hogy kérem, csináljunk szabadkereskedelmet, nem kell olyan nagyon a kötöttforgalom, mert az csak igy kell, hogy elszámolás nélkül lehessen gazdálkodni. Egy ilyen nagy vállalat tart magának tizenöt autót, harminc direktort, óriási palotába költözik, perzsaszőnyegek, selyemtapéták között élnek. Ez nagyon kellemes és kényelmes állás igy, de nem egyezhetünk bele, hogy ugyanakkor attól a szegény néptől mindent elvegyenek és megélhetésének feltételeit megszüntessék. Tasnádi Kovács József : A tisztviselők nem tudnak mit enni. (Zaj.) Ereky Károly : Ami pedig határozati javaslatom 5-ik pontját illeti, ezt a pénzügyminister ur már szíves volt elfogadni. Ez arra vonatkozik, hogy majd ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, méltóztassék a megfelelő kimutatást előterjeszteni. Hogy a naplóba belekerüljön, felolvasom szószerint határozati javaslatom 5-ik pontját (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy az őrlési és forgalmi adóról szóló törvény alapján begyűjtött gabona mennyiségérői és felhasználásáról tegyen jelentést az ügylet teljes lebonyolítása után a Nemzetgyűlésnek, nóvszerint megnevezve azon malmokat, amelyek és amilyen mennyiségben kapták az őrlést.« Mélyen t. Nemzetgyűlés! Most még egy politikai természetű kérdést kényszerülök a pénzügyminister úrral szemben megemlíteni. A pénzügyminister ur a napokban azt a kijelentést tette, — én fájdalom, nem voltam a teremben, mert azonnal reflektáltam volna rá, legalább is közbeszólással — hogy az entente kívánja, hogy az őrlési adó törvénnyé legyen. (Mozgás. ) Hegedüs Loránd pénzügyminister: Nem ezt mondtam ! Nagyon vigyáztam, hogy mit mondok. En üvegszekrényben ülök ! Berki Gyula : Azt mondta, hogy ugyanolyan adókat kell megszavazni, mint más államokban. (Zaj. Elnöh csenget.) Ereky Károly: Épen ezt akartam tisztázni, hogy az entente nem követel Magyarországtól semmiféle részletkérdésben semmit. Nekünk van az entente-tal egy — fájdalom — nagyon rossz szerződésünk, amely azt mondja, hogy Magyarország összes pénzügyeibe az entente idejövő jóvátételi bizottsága beavatkozhátik, bármelyik ministerium összes iratait átnézheti, minden privát ember vagyonát is megvizsgálhatja, szóval azt teheti, amit akar. Ezt mi aláirtuk. Láttuk, hogy Németországban mit csináltak. Tasnádi Kovács József : Ezt hívják békének ! (Mozgás.) Ereky Károly: Hogy ön ezt nem fogadja el békének, t. képviselőtársam, erre azt kell mondanom, hogy fájda!om, nekem is az az érzésem, hogy nem béke, de ami a dolog lényegét magát illeti, engedje meg a képviselő ur, hogy az ország színe előtt kijelenthessem, nem szerencsés a kijelentése. (Zaj.) Tasnádi Kovács József: Nem bánom!