Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

 Nemzetgyűlés 229, ülése 1921, évi július hó 15-én, pénteken. 549 Hiszen ilyen indokolással az összes nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat is meg lehetne terhelni forgalmi adóval, mert azoknál is készen van az adminisztráció. Ezzel csak a megokolás gyengeségét akarom kiemelni, hogy nagyon gyenge megokolás az, hogy mivel az adminisztráció megvan, fizessen többet. A másik megokolás sokkal jobb, de ott riszont már öt százalékot fizet a gazda. És fájdalom, bele kell egyezni abba, hogy megint ne legyen teljesen szabad a gabonának forgalma. Már előre mutatkozik a rossz hatása annak, hogy mit jelent az, amikor a malmok igy kézbe veszik a gazdát. Már megvan a malomkartell és ha én molnár volnék, én is megcsinálnám azonnal a malomkartellt ilyen törvény mellett. Hiszen az csak természetes, hogy mindenki igyekszik a saját üzlete érdekében kihasználni a konjukturákat. Á molnárok összejönnek és azt mondják : nem veszünk búzát, minek vegyünk, úgyis kell neki jönni előbb vagy utóbb. Sőt a budapesti tőzsdén a malmok adnak el búzát, és in sich ugy játszanak, hogy a búza ára leszálljon. Annak is örülhetünk, lia a búza ára bizonyos fokig lefelé megy, mert tudom ugyan, hogy a gazdáknak nem nagyon a szive szerint beszélek, amikor azt kivánom, hogy a gabona ára lefelé menjen, de meg fogjuk látni, hogy egyenlő szabadforgalomnál mindenki jól jár. Huszár Elemér : Menjen le másnak az ára is, akkor nem bánjuk! Ereky Károly: Önök tudják, hogy sohasem beszélek egy osztály érdekében, mindig az egész nemzet egyetemleges érdekét tartom szem előtt ; a búza ára a valóság és igazság szerint csak akkor tud kialakulni, ha teljesen szabad forgalom lesz és akkor mindenki annyit fog kapni a búzájáért, amennyit a konjunktúrák neki biztosítani fognak. De láttuk azt is, hogy a konjunktúrák néha oly rosszak voltak, hogy a búzatermésre rá kellett fizetni. A gazdatársadalom most meghozza ezt a nagy áldozatot, hogy öt százalékot fizet. Ez a valóságban több lesz, mert az őrlési díj tiz százalék és öt százalék az adó, de sokkal több lesz, mint tizenöt százalék, mert nem tudjuk még előre, milyen megváltást kapnak a malmok az őrlésért, es az a kérdés abszolúte nincs még tisztázva, hogy öt vagy hét százalékot fizet-e a gazda. De amikor ezt a nagy áldozatot magára veszi, kérem a pénzügyminister urat, hogy azt a nagy princípiumot, hogy a forgalmi adó általában egy és fél százalók, ne törje át, s a marhánál és a cukorrépánál is maradjunk meg ennél. Az ellátatlanok érdekében akceptálom, hogy igenis egy esztendeig hozza meg a gazdatársadalom ezt az óriási áldozatot. De hogy ugyanakkor a marhánál három százalékban és a cukorrépánál két százalékban állapíttassák meg ez az adó, azzal a megokolással, hogy itt az adminisztráció megfogható, s ezáltal a gazdatársadalmat ilyen nagy összeggel sújtjuk, ennek nem látom a célját. (Mozgás a baloldalon.) Ami a további részét illeti a javaslatnak, fel akarom hivni a Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ebben megint van egy nagy állami üzlet. A malmokra vonatkozólag rendelkezés van a törvényjavaslatban, hogy le kell adniok természetben a begyűjtött gabonát. Már most az a vidéki kismalom a gabonát összegyűjti, kocsira, vasútra rakja és elhozzák azt a privilegizált nagymalmokhoz. Tehát ebben van egy állami üzlet. Én nem akarom vádolni a pénzügyminister urat azzal, hogy az állami üzlet érdekében jött volna létre ez a törvényjavaslat, de határozati javaslatot adok be, hogy a pénzügyminister ur szíveskedjék majd akkor, amikor ez a törvényjavaslat végre lesz hajtva, és a végrehajtás után elszámolnak arról, hogy mennyi gabona gyűlt össze, jelentést tenni a Nemzetgyűlésnek arról, hogy milyen malmok és mekkora összegeket kaptak. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Helyes. Ereky Károly: Ami a határozati javaslataimat illeti, tekintettel arra, hogy a pénzügyminister ur ezt a törvényjavaslatot azért nyújtotta be, — amint ezt már az expozéja alkalmával is kijelentette — mert az volt a célja, hogy az ellátlanok érdekében bizonyos pénzekhez jusson, felhívom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy az ellátatlanok javára még máshol is tud pénzforráshoz jutni. Még a múlt év szeptemberében beadtam azt a határozati javaslatot, s azt a Ház el is fogadta, amely szerint (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy hatvan napon belül adjon részletes jelentést arról, hogy az állami pénzek és alapok mely bankoknál, vállalatoknál és milyen feltételek mellett van elhelyezve.« Annak idején a pénzügyminister ur nem volt itt, báró Korányi Erigyes közben távozott, ugy hogy a Háznak ez a határozata nem ment teljesedésbe. Most újra előadom ezt a határozati javaslatomat, hogy lássuk, hogy az állam pénzei tulaj donkép en melyik magáncégeknél vannak elhelyezve. Határozati javaslatomnak 2. pontja a következő : Utasítsa a Nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy az 1921/22. évi költségvetésben szereplő, de nem részletezett alábbi kiadási tételeket — amelyeket én a Korányiféle törvényjavaslatból vettem — a sónál 331 millió koronát, a cukornál 300 millió koronát, a mesterséges édesítőszerek tételénél 310 millió koronát, az ásványolajnál 310 millió koronát, összesen tehát 1241 millió koronát a vállalatoktól azonnal vonja meg a pénzügyminister ur, mert jogtalan dolog az, hogy nagybankok az állam pénzével csinálják üzleteiket sóban, cukorban, édesítőszerekben és ásványolajban. Továbbá a pénzügyminister ur harminc napon belül tegyen jelentést arról, hogy ezt az utasítást végrehajtotta és mutassa ki, hogy mekkora