Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

542 7i Nemzetgyűlés 229. ülése Î92. különösen itt a fővárosban, ahol nincsenek azzal tisztában, hogy mit jelent az az öt kiló forgalmi adó, hogy" tisztában legyenek ezzel, egypár példát kell felhoznom. A népek és nemzetek történetében látom, hogy a történettudósok, búvárok, kutatók minden régiséget felkeresnek, felkutatnak, hogy megállapítsák, hogy a korral mennyire haladt az emberi tudomány, mennyiben változtak a viszonyok a megélhetés tekintetében. Visszamegyek, hiszen végre keresztény kurzus van, egy bibliai jelenethez, annál inkább, mert most van az árpaaratás ideje. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy Noe, amikor visszajött a tartományba, két özvegy menyével, kiment Ruth asszony az aratók után szedegetni árpakalászt. Megkérdezte Boáz a föld tulajdonosa, hogy ki az az asszony. Megmondták, hogy özvegy. Boáz erre megparancsolta a munkásoknak, hogy igyekezzenek több kalászt elhagyogatni, és ha eljön az ebéd ideje, a szedegető asszonynak engedjék meg, hogy velük együtt az ő vizükből igyon ós az ő pogácsájukból egyen. Erre az őskori leletre én ráakadtam ezelőtt pár héttel a kerületemben. Mentem az országúton végig. Á sáncparton egy idősebb asszonyt találtam egy hétéves és egy 9 éves leánygyermekkel. Az idős asszony sirt. Leszálltam, hogy megkérdezzem, mi a baja. Elmondta élete sorsát. Azt mondta, hogy tizenegy gyermeket hozott a világra, akik közül a háborúban elpusztult három, egy most van besorozva és katonai szolgálatot teljesít. Menyei szintén elpusztultak, ez a két kis hadiárva reámaradt, azonban tudjuk, hogy az anyának hiába esett el 3—4 keresetet biztositó fia, neki bizony sem hadisegély, sem semmi más nem jár, tehát ő sem kap semmit. Mondom, akkor miért sir mégis ? Mondja, hogy eljött árpakalászt szedegetni, de a tábláról lehajtották, mert addig, amig be nem hordták a kereszteket, nem engedik meg a szedést. Tehát Buth asszonyt megtaláltam, de a Boázokat nem találom sehol. Ez egy eset. Mondom neki, hiszen magát ugy is felveszik az ellátatlanok közé. T. Nemzetgyűlés! Ne tessék §gy kalap alá venni a falusi ellátatlant a városival, mert az nincs hozzászokva, hogy róla az állam gondoskodjék, mert az egész háború alatt azt tapasztalta, hogy sohasem kapta meg a lisztjét, amikor kellett, sőt igen sok községben tudjuk, minden képviselő tudja, hogy egyáltalában meg sem kapták, nemhogy valamikor megkapták volna. Csak fel voltak véve a listára, de meg nem kapták soha a lisztet. Ha mi, a kisgazdák, ezekről nem gondoskodtunk volna, bizony sokan éhen haltak volna falun. Azt mondja ez az asszony is, hogy nem várhatja épugy, mint a múltban, hogy megkapja a lisztet. Vagy semmit sem kap, vagy rosszat kap, mert ha még itt a fővárosban is panaszkodnak a liszt rossz minősége miatt, . evi július hó Ï5-ên, pèntelten. akkor falun még inkább ok van erre, ahol nem is mehet vele hatósághoz, hogy megvizsgálja, hanem el kellett fogadnia, pedig sokszor olyan volt, hogy még az állatjaival sem tudta feletetni. Tehát, nagyon fél az ellátástól a falusi ember. A múltban is követeltük mindig, hogyha már ellátatlan van a falun, legalább annyit tegyen meg az állam, hogy az ellátatlan gabonában kapja meg a járandóságát, hogy odavihesse megőrölni, ahova akarja. Ha most gabonában kapja meg, akár mint ellátatlan tesz szert gabonára, akár ugy, mint ott szedegetéssel tesz szert gabonára, akkor ez a szerencsétlen asszony is leadjon öt kilót azért, mert Budapesten is van szegény? Madarász Zsigmond: A falusi szegények tartsák el a városiakat! Forgács Miklós: Én egészen biztosra veszem, hogy ebből a kategóriából, amely itt őrlési és forgalmi adót tartozik fizetni, ezeket ki fogja venni a pénzügyminister ur. Hogy rátérjek arra is, hogy mi hát a kisgazda, bizonyos jegyzeteket, a tizholdas kisgazdának gazdálkodó módját, vetésforgóját, jövedelmét, kiadásait csak ugy nagyjából hozzávetőleg összeírtam, de kérem azt, hogy ha van a Nemzetgyűlésnek egy olyan tagja, aki erre rá mer cáfolni, azt mondván, hogy ez nem igy van, mert sokkal többet termel, sokkal jobban tudja értékesíteni, szívesen veszem. Vagy tessék az ország, vagy világ akármelyik közgazdászának elbírálni, hogy lehet-e ennél többet kihoznia a földből a tizholdas gazdának. Tehát a tizholdas gazdának két igavonó jószágra feltétlenül szüksége van, erre a tiz holdból kell két hold legelő. Egy hold kell akár kaszálónak, akár mesterséges takarmánynak. Nem vethet többet, mint két holdba búzát, két holdba árpát, két holdba tengerit. Egy holdat fenn kell tartania csalamádénak, krumplinak, szóval ilyen zöldség és más gazdasági cikkek termelésére. Tehát a tiz hold be van vetve. (Egy hang a jobboldalon : Hol van az ugar ?) Ugarról nem is beszélek, pedig rendes gazdálkodásnál ugart is kell tartani. Erre már nem marad, tehát ez már szerintem rablógazdálkodás. Mivel ugart nem tart, nem lehet nagy termés, de mégis közepes lesz, 12 métermázsa minden két holdon, tengeriből 14, ez 38 métermázsát tesz ki. Ez a legszerencsésebb eset. Most a kiadásait fogom felsorolni. Az aratást ez a tizholdas kisgazda maga végzi, de már csépelni nem tud maga, azt már gépésznek kell adnia s azért fizet a 24 métermázsából 240 kilót. Az öt holdra vetőmagban kiad 5 métermázsát, már pedig, hogy pontos legyek, meg kell mondanom azt is, hogy ugy, ahogy elcsépelik, nem lehet azt a gabonát el is vetni, (Igaz / Ugy van ! jóbbfelől) a két hold búzához kell 2 q, a két hold tengerihez már nem kell annyi, de a csalamádéhoz tengeriből is több kell, ugy hogy az én számitásom sze*