Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-228

A Nemzetgyűlés 228. ülése 1921, évi július hó 14-én, csütörtökön, 521 társadalmi vezetői körében, akiket ő ismer és akikkel érintkezik, meg tegyen mindent, hogy ez a kérésünk, ez a kiáltványunk az egész világhoz, teljesíttessék. (Helyeslés.) Az amerikai magyarok és másutt is a magyarok már megmutatták nem egy izben a hadifogoly-kérdésben is azt, hogy ők tudnak cselekedni, ha akarnak. Kérjük őket, kötelességükké tesszük innen, hogy ezt a feladatot, nemzetük, hazájuk, vagy régi hazájuk iránt feltétlenül teljesítsék. Es szólok a nagy nyugati nemzetekhez, amelyek magukat művelteknek, a kultúra világító fáklyáinak, a civilizáció előhareosainak hirdetik, és azt mondom nekik : Ha van még kultúra a világon, akkor kötelességünk ezt a mi kérésünket teljesíteni, (TJgy van !) ha van még igazság a világon, ha van még szeretet az emberi szívben, ha van még becsület a nemzetek körében, (TJgy van ! TJgy van !) akkor kötelességük minké t ebben a küzdelmünkben támogatni. (TJgy van ! TJgy van !) És ha békét akarnak a világon, amit állandóan hirdetnek. A béke első feltétele az, hogy azokat a testvéreinket, akiket a háború évek előtt elszakított tőlünk, visszavezessék végre valahára házi tűzhelyükhöz. Ez a kérdés nem magyar ügy, ez a kérdés nem hadifogoly-ügy, ez a kérdés nem a háború ügye, ez a kérdés a velünk ellenséges nagy nyugati nemzetek becsületének ügye. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök ; Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik % Vasadi Balogh György jegyző : Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A különböző pártok kijelölt szónokai oly nagyszerűen fejtették ki a Nemzetgyűlés egyhangú álláspontját, hogy ahhoz én, mint egyedülálló pártonkívüli képviselő, egyszerűen psak csatlakozhatom. Fenntartom azonban magamnak, a jogot, mint ellenzéki képviselő arra, hogy ebben a kérdésben : a hadifogolykérdésben a bírálatot a kormánnyal szemben egy más alkalommal gyakoroljam abban a tekintetben, vájjon a kormány megtett-e mindent hadifoglyaink hazahozatalára ; fentartom a bírálat jogát abban a tekintetben, hogy vájjon megtett-e a kormány mindent idejében hadifoglyaink hazahozatalára. Bírálni kívánjuk majd később azt, hogy vájjon a kormány külpolitikájában szem előtt tartotta-e hogy nekünk még 60.000 hadifoglyunk van az ország határán kívül, és bírálni fogjuk a kormány ténykedését abban a tekintetben is, hogy vájjon a belpolitika terén szem előtt tartotta-e, hogy egy ilyen nagytömegű hadifoglyunk még künn van az az ország határán kivül. Bírálni fogjuk azt is, hogy a kormány fellépett-e azoknak a sérelmeknek a megtorlása érdekében, amelyeknek egész tömegét sorolta itt fel Huszár Károly képviselőtársam. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XI. KÖTET. Ezek előrebocsátása után egész egyszerűen ég röviden csak néhány gondolatot akarok fölvetni. Én szükségesnek látom, hogy a kormány azokat az adatokat, amelyeket Huszár Károly képviselőtársunk itt a Ház elé hozott, jegyzékbe foglalja és rendes diplomáciai utón a világ összes nemzeteivel, de lehetőleg épen azokkal a nemzetekkel közölje, amelyeknek döntő szavuk lehet a hadifoglyaink hazahozatala tekintetében. Prohászka Ottokár t. képviselőtársam azt mondta, hogy az a veszély fenyeget, hogy a kultúra megbukott. En a háború alatt abban a helyzetben voltam, hogy a hazatérő hadifoglyokkal felvett jegyzőkönyveket tanulmányozhattam és akkor azt a tapasztalatot nyertem, hogy igenis, a kultúra legalacsonyabb fokán álló nemzet volt az, amely a leglovagiasabban viselkedett a mi hadifoglyainkkal, — ezt itt szükségesnek tartom leszögezni — igenis, a kicsiny Montenegró volt az, amely állam egyetlenegy alkalommal sem vétett hadifoglyaink ellen és az onnan hazatérő hadifoglyaink mind a legnagyobb elismeréssel beszéltek arról a lovagiasságról, amelyet Montenegró irántuk à hadifogságban való tartózkodásuk alatt tanúsított. A másik gondolat, amit a diplomáciai jegyzéken kivül felvetni kívánok, az, hogy a mai ülés tartalma, az itt elhangzott szónoklatok, az itt felolvasott szomorú adatok hadifoglyaink hozzátartozóinak szivében-lelkében egész bizonyos, hogy nagy csüggedést fognak okozni és a félelmet, az aggódást távollévő hozzátartozóik iránt növelni fogják. Ezzel nekünk számolnunk kell és ellensúlyoznunk kell gódó hozzátartozóik lelkében ezt a szomorú érzést. A kormánynak módja van ellensúlyozni, módja van rá szociális tettekkelNyuljon a kormány a távollévő hadifoglyok hozzátartozóinak hóna alá és mindent kövessen el abban a tekintetben, hogy ellensúlyoztassanak azok a fájdalmak és nélkülözések, amelyeket a családfőnek vagy hozzátartozónak a távolléte okoz. Midőn az entente és az oroszok akadályozzák, késleltetik hadifoglyaink hazahozatalát, egészen bizonyos, hogy ezt forradalmositó szándékkal teszik, ök számítanak arra, hogy annak a 60.000 családnak a lelkében itt olyan nagyfokú keserűség gyűl össze, hogy ez a keserűség itt esetleg szélsőségekben robban ki. (TJgy van ! baljelől.) Biztos értesülésem, van arról, hogy mesterségesen szítják itthon a hozzátartozók lelkében az elégületlenséget. Kell, hogy ez a helyzet a kormányt éber figyelemre sarkalja és kell, hogy ismét csak arra kényszerítse, amit az előbb mondottam, hogy a hadifoglyok hozzátartozóinak szociális tettekkel jöjjön a segítségére, A harmadik gondolat, amit a kormány figyelmébe óhajtok ajánlani az, hogy én tanácsosnak tartanám, hogy a kormány diplomáciai utón lépjen érintkezésbe a német kormánynyal. Én lehetetlennek tartom, hogy az az érzés, amely a német nemzet és a magyar nemzet között az azonos sors «6