Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

'A Nemzetgyűlés 227. ülése 1921. évi Julius hó 13-án, szerdán. 505 tette függővé, hogy pénzügyi tervét keresztül vihesse. Ily körülmények között, amikor azt látjuk, hogy a szabadforgalom csak papiron van kimondva, de faeto azonban nincs meg, alig hiszem, hogy a pénzügyminister ur be tudja váltani azt az igéretét, melyet akkor tett, amikor felkért bennünket arra, hogy a súlyos adókról szóló törvényjavaslatokat elfogadjuk. Mi abban a hiszemben fogadtuk el azokat, abban a hiszemben járultunk eddig is hozzá s akarnánk hozzájárulni a jövőben s, hogy ez a bereg pénzügyi állapot, mely Magyarországon van, tényleg megszűnik és be fog következni egy jobb valutáris állapot, de amikor ő a premisszától, a feltételtől elüttetik azáltal, hogy a szabadforgalom Magyarországon nem vitetett keresztül, legalább nem az egész ország területén, akkor igazán aggódó lélekkel tekintek azokra a* súlyos terheket hozó törvényjavaslatokra, melyeket a jövőben meg kell szavaznunk. Sziráki Pái : Azért nem kell annyira tapsolni ! KÓSZÓ István : Feltétlenül intézkedésre van szükség, és pedig sürgős intézkedésre. Végtelenül sajnálom, hogy a földmivelésügyi minister ur nincs itt, aki megérti a kisgazdák bajait, aki, azt hiszem, megérti, hogy ezt a lehetetlen állapotot mielőbb meg kell szüntetni. Nagyon sajnálom, hogy erre az interpellációmra mindjárt nem kaphatok választ, mert ez nem egy vidéknek, hanem egész csonka Magyarországnak az ügye. A 100200/921. számú rendelet teljes átdolgozásra szorul. Ha annak második szakaszát megnézzük, igazán csodálkozunk rajta, hogy oly nagy Magyarország, hogy ily nagy darabot le lehet belőle nyisszenteni, csak ugy könnyedén, azért, hogy megakadályozzuk a ki csempészést. Körülbelül ugy néz ki ez a maradó rész, mintha a Dunántúl a Balatont kivennék s a többi terület mind a sávba tartoznék bele. Temesváry Imre: Tiz százalék szabadforgalom, kilencven százalék kötött forgalom ! KÓSZÓ István : A következő interpellációt vagyok bátor a földmivelésügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : 1. »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Csongrád vármegye gabonatermése sohasem volt képes kielégíteni saját lakossága igényeit, hanem a hiányt Bácskából és Toron tálból pótolta? 2. Ha van tudomása erről, arra'való tekintettel, hogy most Bácska és Torontál szerb és román megszállás alatt áll, akar-e intézkedést tenni az iránt, hogy Csongrád megye egész területére és igy Szegedre és Hódmezővásárhelyre is szemesgabonanemüek szabadon beszállíthatok és onnan csonka Magyarország bármely részére kivihetők legyenek? 3. Van-e tudomása arról, hogy a 100.200/921. számú rendelete végrehajtása esetén csonka Magyarország egyötöd részén lenne szabadforgalom és négyötöd részén fenmaradna a szállítási igazolvány-kényszer? 4. Hajlandó-e a 100.200/921. sz. mmisteri rendeletnek a román és szerb határral érintkező részeire vonatkozó intézkedéseit hatályon kivül helyezni ?« Megjegyezni kivánom még azt, hogy a minisNEMZETGYULESI NAPLÖ. 1920—1921. — XI. KÖTET. ter ur hivatkozott rendeletében azt mondja, hogy a szállítási igazolványok kiállítása az ő vezetése alatt álló közélelmezési ministerium rendelkezése alá fog tartozni. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy az által, hogy szállítási engedélyt kell szerezni, oly sok időt fog igénybevenni, amig az illető megtudja, hogy lehet-e neki azt a gabonát ki- vagy beszállítani, egy szóval a kereskedelmet ez ugy megköti, hogy különösen a gabonakereskedelem egyáltalában meg fog állani. Ismerjük a szállítási igazolványok gyors kiállításának kérdését. ISTagyon jól tudjuk azt, hogy három-négy hétig ott hever, sőt van olyan, amely hónapokig ott hever, sőt van olyan eset is, amikor elvész az akta, hogy miért vesz el, azt nem lehet tudni . . . Sziráky Pál : Megszökik ! KÓSZÓ István : Azonban megtörténik igen sokszor, — és legtöbbször akkor kapja a jogosult a szállítási igazolványát, amikor már nem veheti semmi hasznát. Ezt különösen most az utóbbi időkben tapasztaltuk, akkor, amikor a földmivelésügyi ministeriumnak az állatkiszállitás tekintetében fel kellene venni a versenyt Oláhországgal, mert hiszen onnan szállítanak tranzité át Ausztriába és nekünk szintén van szarvas jószágunk és azonkívül vannak lovaink is, igavonó jószágaink, amelyeket ki tudnánk szállítani, el tudnánk adni és a valutáris állapotot előnyösebbé tudnnák tenni. Azonban az az istentelen szállítási igazolvány, amelynek megszerzése, csak, ugy látszik, egyes embereknek sikerül, t. i. azoknak, akik benfentesek, különösen pedig az emeritált mungó képviselőknek, (Derültség. Ugy van ! jobbfelől) akiket folytonosan ott lát az ember a földmivelésügyi mmisteriumban, akik ott kilincselnek és ilyen dolgokat járnak ki. El kellene a földmivelésügyi minister urnák rendebije azt, hogy, bárki megy oda a szállítási engedélyek kiadása céljából, az, ha neki magának közvetlenül nincs szüksége rá, elutasittassék és azzal ne álljanak szóba ; (Helyeslés) egyedül csak azzal álljanak szóba, aki saját maga kérelmezte azt a szállítási igazolványt, mert máskép visszaélések történnek ; visszaélések pedig történnek elég bőségesen vagy azáltal, hogy későn kapja meg az illető a szállítási igazolványt vagy pedig azáltal, hogy egyáltalán meg sem kapja. Felvilásitást pedig nem kap ; ott az ember 11 óra előtt hivatalnokot nem talál, ha csak a mínistert magát nem, (Ugy van ! johbfelől) mert más oda nem megy be addig ; tizenegy óra felé járnak be a hivatalnokok, akkor is először uzsonnával kezdik és azután állnak szóba az emberrel. Sziráki Pál : És ez mind politika. KÓSZÓ István : Ilyen tűrhetetlen, lehetetlen állapotot nem szabad eltűrni, nem szabad meghagyni, nem szabad elnézni, és egyszer már igazán lépjünk a purifikálásnak, a tisztogatásnak az útjára. ( Ugy van ! Ugy van !) Nem szabad megtűrni azt a komotizálást, ami ott történik a minisztériumokban, hogy amikor az ember odamegy, akkor az a titkár vagy nem tudom kicsoda, előbb kibe64