Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

594 A Is emzetgyülés 227. ülése 1921. évi július hô 13-án, szerdán. struált, még pedig két súlyos politikai vádat egy volt kormánnyal szemben és a jelenlegi kormánynyal szemben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tessék megcáfolni!) Gaal Gaszton : A bíróság elé kell vinni ! (Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Drozdy GyŐZŐ: Miért félnek bíróság elé vinni ? (Zaj.) Gr. Bethlen István minístereinök: De ezzel nem elégedett meg és gyanúsításokkal halmozta el a jelenlegi kormányt is, mert a következőket mondta a képviselő ur. (olvassa) : »Annál inkább áll ez egy olyan szerencsétlen országra, amilyen manapság Magyarország, amelynek élén olyan kormánynak kellene állania, amelynek nincs takargatnivalója, amely tehát minden tekintetben az objektiv igazságot, a nemzet objektiv nagy egyetemes érdekeit tudja képviselni,« stb. Azután azt mondja (olvassa) : »Sokszor esett itt szó takargatnivaló súlyos dolgokról, titkokról, mig végre sikerült a közvélemény erejével legalább arra szorítani a kormányt, hogy ha már a múltban vannak is takargatnivalói, vannak is nagy titkok, legalább attól mentse meg az országot, hogy ilyen takargatnivaló titkok folytonosan ujak és ujak ne keletkezzenek és ide ne hurcoltassanak a Nemzetgyűlés szine elé. Egy ideig használtak az e tekintetben adott leckék. Körülbelül félév óta csakugyan mintha kissé tisztességesebb irányzat kerekedett volna felül. (Nagy zaj a közéfen.) Ez azonban csak látszat. (Zaj és mozgás a középen.) Azután azt mondja a t. képviselő ur (olvassa) : fontos dologra hivom fel a Nemzetgyűlés figyelmét. Amig a korrupció kiirtva nem lesz, amig a bűnök megtorlásának ideje el nem következik, amig azok meg nem toroltatnak, addig Magyarországnak a helyzet magaslatán álló kormánya nem lehet, mert hiszen, kell hogy mindenki, aki igazi ministerként ide jöhetne, visszariadjon attól, hogy neki esetleg a multak bűneit kell elfednie. Kormányra csak olyanok vállalkozhatnak, akik bár egyéniségükben igen bescületesek lehetnek, de mégis finom disztinkciót tesznek egyéni és politikai becsület közt. (Zaj a közéfen.) Nekünk olyan kormányra van szükségünk, amelynél az egyéni becsület és politikai becsület teljesen azonos fogalmak, ez pedig csak akkor jöhet, ha nem kell ugy vállalkoznia kormányra : hogy »Megbizatásod első feltétette az, hogy bűnöket kell eltakarnod.« Bocsánatot kérek, de ezek olyan súlyos vádak és gyanúsítások, amelyeket a kormány a maga részéről szó nélkül nem hagyhat. (Élénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Nekünk nincs takargat ni valónk semmi. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Igenis van egy takargatnivalónk : az, hogy akadnak a magyar parla» mentben képviselők, akik ilyen alapon lépnek fel és gyanúsítják a kormányt. (Ugy van! Ügy-van! Zajos helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ami a politikai becsület kérdését illeti, válaszom csak az, hogy a képviselő urat ezen a téren követni nem fogom, mert a felelősségérzettel és a politikai tisztességgel nem fér ez össze. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Hogy lehet így beszélni ? Hogy lehet igy gorombáskodna ? Halljuk az elnököt ! (Zaj.) Budavár

y László : Hogy a nemzeti hadsereget mindig gyalázzák, az semmi ? (Nagy zaj.) Szilágyi Lajos : Kicsoda ? Rupert Rezső : Ön irt ódát a forradalom dicsőítésére ! (Zaj.) Gaal Gaszton : Oda a köztársasághoz 1 Budaváry László : Majd beszélünk arról is ! Szilágyi Lajos : Nem láttuk eleget a nagy katonabarátokat ! Hozzá sem szóltak ! (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Gr. Bethlen István minístereinök : Még egy ügyet hozott fel a t. képviselő ur, anélkül, hogy kérdőpontjaiba azt felvette volna. Ez a Napnak az esete. Azt mondja (olvassa) : »Méltóztassék visszaemlékezni, egyszer a Napnak egyik számában megjelent, hogy Szirmai Istvánt a Naptól elbocsátották. Ezt az elbocsátást Eckhardt Tibor presszionálta ki és pedig azzal, hogy különben betiltatja a lapot. Az azért történt, • mert az a szegény újságíró egy kissé talán elirta magát«. Erre Szilágyi képviselő ur közbe szól : »Nem is irta el magát!« Szilágyi Lajos : Ugy van, nem is irta el magát ! Gr. Bethlen István minístereinök : Eupert képviselő ur erre azt mondja (olvassa) : »Talán el sem irta magát ! Eckhardt Tibor közhivatalnok. Amikor tehát ő kényszeritette a lapot arra, hogy ezt az embert eltávolítsa, evvel a cselekményével legalább is a Btk. 475. §-ába ütköző, hivatalos hatalommal való visszaélést követte el, mely öt évig terjedhető fogházzal büntetendő stb.« T. Nemzetgyűlés ! Ez az eset ugy volt, hogy itt kifogtak a Lágymányoson egy szétdarabolt hullát és akkor a Napban megjelent egy cikk, amelyben az volt irva, hogy a katonaságnál tanulta ki a mesterségét az, aki ezt az embert megcsonkította. (Nagy zaj és mozgás a középen.) Budaváry László : Be kell szüntetni ! A leghazugabb újság ! Szabó József (budapesti) : Ez tetszik nekik i Szilágyi Lajos : Nem igy volt, nem áll ! Gr. Bethlen István minístereinök : Nem szó szerint citáltam, de az értelme ez volt. Rassay Károly : Hja ugy ! Nem szó szerint citálta ! Gr. Bethlen István minístereinök: Ismétlem, nem szó szerint, de az értelme ez volt í (Zaj a szélsőbáloldalon.) Ugyanakkor folyt a többi lapokban az a propaganda, amely miatt kénytelen voltam az Az Esttől és a Világtól a kolportázs-jogot megvonni. (Élénk helyeslés a középen.) Rassay Károly : Jogtalanul ! Gr. Bethlen István minístereinök : Azt hiszem, kötelességemet teljesítem akkor, amikor itt egy olyan propagandát, amelyet Bécsből hurcolnak be