Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

J Nemzetgyűlés 227, ülése 1921. évi július hó 13-án, szerdán. 485 tassék figyelembe venni, bogy 12 órakor át akarunk térni az interpellációkra. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azt gondoltam, hogy némi megnyugtatásul szolgál, liogyha néhány szót szólanék ; ha azonban ugy méltóztatnék velem parancsolni . . . (Zajos felJciáltásoh : Halljuk ! Halljuk!) Ugy hiszem, hogy gyorsaság tekintetében megnyugtathatom a mélyen tisztelt Nemzetgyűlést. (Derültség.) De én azt vettem ki, hogy egyrészt azok a t. képviselőtársaim, akik a javaslatot megszavazzák, bizonyos komorsággal, bizonyos benső tusával vannak eltelve, mások pedig — és ez Kerekes t. képviselőtársamnak szól — látják, hogy egy nagyon nehéz helyzetben vagyok és igyekeznek segíteni. (Helyeslés.) Kz én kötelességem az, hogy a közönség lelkületébe ne rossz hangulatot, hanem megnyugvást hozzak be. Azt gondolom tehát, helyes, hogy néhány percig kifejtsem, mi volt az oka, hogy a javaslatot idehoztam, és annak csekély enyhítéssel vagy változtatással bár, de a keresztülvitelét javaslom. Ezért arra kérem a t. Nemzetgyűlést, szenteljen nekem 20—22 percet, (Halljuk ! Halljuk !) én azt hiszem, mindenkinek és az országnak is szolgálatot teszek, ha ez iránt tisztában leszünk. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassék mindenekelőtt megengedni, hogy arra feleljek, amit Kerekes Mihály képviselő ur felemiitett, hogy szerinte bizonyos gúnnyal mondtam, hogy a pénzügyi tárcát neki felajánlom; viszont ő ezzel szemben volt szíves pénzügyi expozét tartani. (Derültség.) En ezzel szemben hivatkozom nemcsak arra, hogy nemcsak azt mondtam, hogy ezt a javaslatot hozni fogom, henem épen a kisgazdapárt helyeslése mellett jelentettem ki, hogy ez a feltétele annak, hogy egyúttal a

; gabona szabad forgalmát is keresztülvigyem. Én ezt a kijelentést az utolsó pontig állom, engem ide szegődtettek, tehát becsületbeli kötelességem azt, amit mondottam, az utolsó szóig betartani. (Helyeslés.) Ez az oka annak is, — amit talán rossz Ízlésűnek méltóztatnak találni —- hogy ha kételkednek a szavaimban, kénytelen vagyok másnak felajánlani a pénzügyi tárcát, mert én mást, mint amit Ígértem, teljesíteni nem tudok. En december 20-án a kisgazdapárt nagy tapsai között jelentettem ki . . . Csontos Imre: Megvolt tévesztve! (Derültség. Zaj.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : Ugy látszik, még egy jelentkező van a pénzügyi tárcára. (Derültség.) Amit mondtam, most is állom, Csontos t. képviselőtársam megtévesztése dacára. Csontos Imre : Meg volt az egész ország ! (Zaj.) Hegedüs Loránt pénzügyminister (olvassa) .»Az utolsó adó, amely e rendszeren nyugszik, egy nagy forgalmi adó. Épen amikor gróf Apponyi Albert eL.ökömmel künn voltunk Parisban, január 15-én adta be Klotz pénzügyminister a francia költségvetést. Én mindjárt elolvastam és azt láttam, hogy Franciaország igazán heroikus erőfeszítést tett, hogy a deficitből kijöjjön. Nyolc milliárdnyi uj adót hozott be és ebből 6 milliárd a forgalmi adóra esik. Nekünk tehát kell egy forgalmi adót hoznunk, még pedig ebben az örökösödési adó is benne van. Mi következik ebből? En ezt életbe akarom léptetni az uj költségvetésben július 1-én, de csak akkor tudom életbeléptetni, ha akkor a gabonaforgalom szabadsága már teljesen helyre van állítva. (Zajos helyeslés. Taps jobbfelöl) Hogy ez hogyan történik, kvótákkal, kiviteli engedélyekkel-e, azt nem tudom, de nekem kell költségvetés, a költségvetésben kell áruforgalmi adó és ebben őrlési adó, ez pedig nem lehetséges, ha nincs meg a gabona szabad forgalma.« Sándor Pál : Most egyétek meg ! Hegedüs Loránt pénzügyminister : Mi következik ebből? Nekem csak három választásom volt. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik az, hogy a gabona kötött forgalmát fentartsam ; azonban én ennek ellene voltam ; nem azért, amivel gyanúsítanak, mintha a kisgazdapárttal kokettálnék, hanem, mert meg voltam győződve arról, hogy valuta-politikát nem lehet csinálni ugy, ha szuronyokkal rekviráljuk a gabonát. Amikor a ministertanácsban tárgyaltuk ezt, — és ez benne van az ottani jegyzőkönyvben — azt a kérdést szegezték ellenem, vájjon vállalom-e azt a felelősséget, amit Magyarországon sokan nem akarnak vállalni, hogyha Magyarországon a gabona szabad forgalma helyreáll, •— azt feleltem, igenis vállalom akkor, hogyha az őrlési adó megjön és ha még a nyáron az ingatlan vagyonváltság letárgyaltassék. Mindkét kisgazdapárti ministertársam : nagyatádi Szabó István és Mayer János csatlakoztak hozzám és igy lett a gabona szabad forgalma kimondva. Tehát, ha én teljesítettem a vállalt kötelezettséget, nyugodtan várom, hogy más is teljesítse. (Elénk helyeslés.) Ha tehát a gabona kötött forgalmát nem tartjuk fenn, akkor az merült fel, hogy az ellátatlanokat mind kidobjuk : erre nem vállalkoztam és nincs politikus Magyarországon, aki erre vállalkoznék. (Helyeslés.) De igenis vállalkoztam arra, hogy tetemesen leszállítsuk az ellátatlanok számát. Sőt továbbmegyek. Nagyon sajnálom, de a nem tisztviselőkkel szemben a két koronás lisztárakat nem tudom fentartani. Ez lehetetlenség. Az állam nem konviktus. Mindenki egyék maga. Ezeken a viszonyokon valahogy keresztül evickélünk, ugy hogy senki meg ne haljon, de azért lassan csak menjen át kiki a saját-evés elméletére, (Ugy van! Ugy van !) Redukáltuk tehát az ellátatlanok számát. Igaza van Paczek Géza képviselőtársamnak, hogy az ezeket kitevő kétmillióba bele kell foglalni azokat az aratómunkásokat is, akik nem kapnak aratást. Ezek részére valami pénz-