Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-227
A Nemzetgyűlés 227. ülése 1921. évi július hó IB-án, szerdán. 477 Marad a vidéki kereskedelmi malmoknak 7 millió métermázsa őrlőképesség s ezzel szemben marad a budapesti kereskedelmi malmoknak 8 millió métermázsa őrlőképesség, csonka Magyarországban a f. évben amint remélhetjük , 18 millió métermázsa gabona — búza és rozs — terem. Ebből vegyünk le 3 millió métermázsát vetőmagnak, marad tehát tizenötmillió. Ebből vegyünk le azt a 8 milliót amelyet a vámőrléssel foglalkozó malmok fognak feldolgozni, hogy beszolgáltathassák az 1,200.000 métermázsa vám gabonát, akkor marad még 1 millió métermázsa. Ebből számitsunk még le 3 millió,métermázsát arra a célra, hogy talán a gazdák tartalékul hagynak meg maguknak őrletlenül bizonyos gabonamennyiséget. Akkor maradna 4 millió métermázsa, amelyet feltétlenül a kereskedelmi m alom vállalatok fognak megőrölni. Ha a kereskedelmi malom csoportokat két részre, a budapestiekre és a vidékiekre osztjuk, akkor a budapesti nagy kereskedelmi malomvállalatok megőrölnének 2 milliót, a vidéki kereskedelmi m alom vállalatok pedig szintén 2 milliót. Ez a mennyiség ezen két malom csoport őrlőképességének tulaj donképen csak 30%-át veszi igénybe. Ha a kereskedelmi malmokat a vám őrlő malmokkal egyenlő elbánás alá akarjuk venni és náluk is azt a 15%-ot vesszük figyelembe, amelyet a vámőrlő malmosoknál figyelembe vettünk a kon tigentálás alkalmával, akkor ebből a 4 millió métermázsából 600.000 métermázsát volnának kötelesek beadni a közélelmezés céljaira 600 korona megtérítési ár mellett az államkincstárnak. De vegyük figyelembe most azt, hogy ezek a nagy tőkével biró malom vállalatok őrlőképességüknek csak 30%-át vehetik igénybe, s vegyük ennek a 600.000 métermázsa gabonának a felét, 300.000 métermázsát. Azt hiszem, ez olyan méltányos mennyiség, amelyet feltétlenül minden megerőltetés nélkül beszolgáltathatnák ők is a közélelmezés céljaira épugy, mint a vám őrléssel foglalkozó szerényebb vagyonú malmok. Ámde a kereskedelmi őrléssel foglalkozó nagyobb vállalatok egyáltalában nem akarnak foglalkozni ezzel az eszmével és elzárkóznak ridegen minden elől, nem akarnak hozzájárulni egy fillérrel sem ahhoz, hogy a közélelmezést a közellátást előmozditsák. Ezen vonakodásuknak nézetem szerint két inditó oka lehet. Az egyik az, hogy azt hiszik hogy talán ezen vonakodásukkal meg fogják akadályozni azt a processzust, amely most folyik az államkincstár és a vámőrléssel foglalkozó vidéki malmok között ; tudniillik meg akarják akadályozni azt a megegyezést, hogy ezek a vám őrlő malmok egymás között kontingentálják ezt az 1,200.000 métermázsa gabonát amelyet a közellátás céljaira az államnak át akarnak adni. Ez esetben ők mindenesetre felül állanának, mert nagy tőkével rendelkeznek s nekik megvannak a biztos szerveik a vidéken, amelyekkel összevásárolhajták a gabonát. S miután hozzá tőkéjük is nagyobb van mint a vidéki malmoknak, tehát egészen biztos nyeregben ülnek, mert tudják, hogy ha ez az egyezség a vidéki malmokkal létre nem jön, abban az esetben még nagyobb mennyiséget vásárolhatnak össze és még nagyobb haszonhoz juthatnak. Kern tekintik azt, hogy ezáltal a vidéki malmokat továbbra is lenyűgöznék a malomellenőrzéssel és nem tekintik azt, hogy ezáltal a gazdaközönséget nem tudják felszabadítani az őrlési tanusitványi kényszer alól. Ök ezzel egyáltalában nem törődnek. A másik ok pedig az lehet, hogy próbálnak még alkudozni a pénzügyminister úrral, hogy hátha ő megelégszik kevesebb mennyiséggel is és nem lesznek kötelesek 300.000 métermázsa gabonát beszolgáltatni. Ez pedig igen jó számitás, mert ha tekintetbe vesszük, hogy a mai búzaár, csak 1.000 koronával számitva is, rájuk nézve minden vagon gabona után 40.000 korona többletbevételt jelent a vámmalmosokkal szemben, azt hiszem, ezt bővebben fejtegetnem teljesen felesleges. Ebből láthatjuk, hogy a nagymalmosok, tehát a nagytőkével rendelkező kereskedelmi malmosok milyen spekulációval akarják megakadályozni, akarnak akadályt görditeni az elé a nemes törekvés elé, amely a kormányt vezette akkor, amikor a szabadforgalomra való áttérést kilátásba helyezte. KóSZÓ István: Csak kilátásba, valóban nem ! Temesváry Imre: A szabadforgalom és az őrlés szabadsága rendkivül fontos közgazdasági érdek. Meg lehet állapítani, hogy a múlt évi szigorú malomellenőrzés mellett sem lehetett gátat vetni a csempészésnek, és épen ez volt az oka annak, hogy dacára annak, hogy a múlt esztendőben majdnem kielégítő gabonatermés volt, mégs a közellátás az utolsó hónapokban veszély fenyegette. Ennek legfőbb oka a csempészés volt és azt is meg lehet állapítani, hogy a csempészések 90%-át malmok követték el. (Ugy van !) Szabadforgalom mellett megszűnnének legalább a belterületén az országnak a csempészések és biztosítva volna a közellátás is. Én tehát ezek után bátor vagyok azt javasolni, hogy abban az esetben, ha a nagymalmosok saját jószántukból nem akarnák elvállalni a 300.000 métermázsa gabonamennyiségnek 600 korona megtérítési ár mellett való beszolgáltatását, ugy erre kényszerítse őket az állam. (Hdyeslés.) Vessük ki rájuk az 1917. évben a nagymalmosok által megállapított kimutatás szerinti őrlőképességük arányában azt a kontingenst, amelyet egy-egy malomvállalat köteles az államnak beszolgáltatni. (Helyeslés.) Hogy ez végrehajtható legyen, erre nézve szükséges, hogy az állam a malom érdekeltségek költségeire minden egyes kereskedelmi malomhoz állami meghízottat küldjön ellenőrként, akinek az volna a kötelessége, hogy minden métermázsa gabonát, amelyet őrlésre, feldolgozásra átvesz a malom, ellenőrizzen és feljegyezzen és kötelezve J legyen a malom az egész megőrölt gabonámennyiI ségből a 15%-ot ugy beszolgáltatni, mint ahogy a
