Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-226

462 J Nemzetgyűlés 226. ülése 1921. évi július hó 12-én, hecMetí. Nemzetgyűlésnek még egy bejelentést tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! half elől.) A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat egy láncszeme azoknak a szociális irányú javaslatoknak, melyeket a kormány már eddig is előterjesztett és amely javaslatoknak folytatása rövid időn balul következni fog. Ami az én tárcámat illeti, már teljesen készen van az iparban és kereskedelmi vállalatokban alkalmazott tisztviselők és kereskedősegédek szolgálati viszonyainak szabályozásáról szóló törvényjavaslat. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt legközelebb az érdekeltséghez fogjuk juttatni, hegy módjuk legyen hozzászólani, s ha ez megtörtént, elő fogom a törvényjavaslatot terjeszteni. Készen van az iparban és a kereskelmi vállalatokban alkalmazott nők és fiatalkorúak védelméről szóló törvényjavaslat, (Helgeslés a baloldalon) az iparfelügyelet reformjáról szóló törvényjavaslat ; az iparban és kereskedelembfn alkalmazottak testi épségének és egészségének védelméről szóló tötvényjavaslat, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) azután — mint már emiltettem — a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslat. Egy külön törvényjavaslattal szándékozom szabályozni a pékipar viszonyait is, azonkivül legközelebb előterjesztem a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslatot, (Helyeslés) mely már oly stádiumban van, hegy az általam emiitett törvényjavaslatok közül a legelső lesz, melyet a Nemzetgyűlés elé terjeszthetek. Méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Van még egy megjegyzésem, és pedig a tegnap tárgyalt törvényjavaslat során tett felszólalásommal kapcsolatban. Méltóztatnak emlékezni, hogy emiitettem, hogy munkaalkalom volna több helyen is ; igy emiitettem a szénbányászatot, a villamosvállalatokat és emiitettem a háztartási alkalmazottakat is. A bányászatnál hozzátettem, hogy tudatában vagyok annak, hogy a bányászat nem minden ember számára alkalmas, mert nagy testi erő kifejtését igényli és nem is lehet márólholnapra elsajátítani. Mindazonáltal kívánatosnak tartottam, hogy erről itt ebben a Házban is említés történjék, mert le kell szállítani a maga valóságára a sokat hangoztatott munkanélküliséget. Elismerem, hogy munkanélküliség igenis nagy mértékben van, amint azt már pénteki felszólalásom alkalmával is jeleztem, amikor említettem azt is, hogy a kormány minden rendelkezésére álló eszközt fel fog használni a munkanélküliség csökkentésére. Másrészről azonban szükséges, hogy ott, ahol munkaalkalom van, ezek a munkanélküliek jelentkezzenek is munkára. Ezért a kijelentésemért a munkásság egy részének sajtója erősen megtámad. A »Népszava« mai számában megjelent egy cikk, »A munkásság ügyéhez érteni is kell« cím alatt, mely azt mondja, hogy nekem fogalmam sincs arról, hogy milyen a bányász munkája és hogy a villamosvasutaknál azért nem találnak alkalmazást az emberek, mert keveset akarnak nekik fizetni, továbbá, hogy miért nem alkalmazzák a villamos vasutaknál a nőket, akiket elbocsátottak. Ami pedig a cselédkérdést illeti, ugy véli a »Népszava«, hogy kijelentésem nem a háztartási cselédekre vonatkozik, hanem a mezőgazdasági cselédekre. Itt nagyon téved a t. »Népszava«, mert én igenis a háztartási cselédekre értettem azt, amit mondtam, mert mindenki, akinek háztartása van, tudja, hogy milyen borzasztó nehézséggel kell a háziasszonyoknak ma küzdeni és a mai magas bérek ellenére sem tudnak tisztességes cselédet kapni. Utaltam arra, hogy a gyári vállalatoknál elbocsátott női alkalmazottak nag}?-része felszabadult és utaltam arra is, hogy épen a villamos vállalatoknál is elbocsátották a női alkalmazottakat. Hát hová lettek ezek, akik azelőtt házicselédek voltak. Igenis szükségesnek tartottam rámutatni arra, hogy vannak munkaalkalmak, és ha a kormány mindent elkövet arra, hogy a munkanélküliek munkához jussanak, akkor a munkanélkülieknek is jelentkezniük kell ott, ahol munkaalkalom van. Azt mondja megint a »Népszava«, amit már mondott akkor, mikor 1919-ben a szükségmunkákat meginditottam, hogy csodálatos szociális érzésű kereskedelemügyi minister az, aki azt kivánja a szabótól, hogy elmenjen kubikosnak stb. Most megint azt mondja, hogy az országnak nem arra van szüksége, hogy a szerszámesztergályos, a rézműves elmenjen bányásznak, vagy kalauznak, hanem arra, hogy minden élethivatás számára teremtessék munkaalkalom, és mindenki ott végezzen hasznos munkát, ahol valóban hasznos munkát is végezhet. Tökéletesen igaza van a »Népszavá«-nak, hogy ennek igy kellene lenni és a kormány is arra fog igyekezni, hogy az asztalos az asztalosiparban kapjon munkát, a vasesztergályos a vasiparban, de ha ez nem sikerül, akkor igen is menjen el az asztalos is, a vasesztergályos is, ha más munkaalkalom nem nyilik, átmenetileg a villamos vasutakhoz, vagy a bányába, ahol foglalkozást találhat, s akkor nem lesz szükség a munkanélküli segélyre, amint azt a »Népszava«, és azok, akik a »Népszava« körül csoportosulnak, kivánják. Ezeket akartam csak még megjegyezni és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Éljenzés és helyeslés.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A törvényjavaslat általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e Szabó József képviselő ur határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Szabó József határozati javaslata elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás.