Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-225

A Nemzetgyűlés 225, ülése 1921. évi július hő 11-én, hétfőn. 427 haszna. Ne kerüljön ez az építkezés, ne kerüljön ez a tőke kapzsi vállalkozók kezébe és ne adjunk módot arra, bogy ilyen kapzsi vállalkozók visszaéljenek e törvény intencióival és saját javukra, saját zsebükre használják ki ezt a törvényt, hanem igenis használjunk fel minden eszközt arra, hogy a törvény céljának, rendeltetésének megfelelően legyen végrehajtva. Épen azért felfogásom szerint a törvényjavaslattal egyidejűleg a kereskedelemügyi minister urnák kell hogy gondja legyen arra, hogy a munka szabályozását is biztosítsa. A munkának két faktora van : az egyik a tőke, a munkáltató, a másik a munkás. Ez a két faktor rendes körülmények között egyenlő erő, egyenlő tényezője a munkának. Sajnos, a mai körülmények között ezt nem lehet mondani. A munkaadók és a munkások közötti merev álláspontból mindkettőnek engednie kell. Én legutóbbi beszédemben, amelyet itt a Nemzetgyűlésen — ha jól emlékszem — az indemnitási vita során elmondottam, sürgettem a kormány beavatkozását a munkás és munkaadó között fennálló merev álláspontnak, merev helyzetnek elsimítására. Akkor kértem a kormányt, ne nézze tétlenül azt, hogy a munkaadók elzárkózzanak a munkások jogos kívánságai elől, ne nézze tétlenül, hogy a munkaadók kihasználják a nagy konjunktúrát, a mai sivár helyzetet, a munkások nyomorúságát és megboszulják ma azt a sok bűnt, azt a sok hibát, amelyet a munkaadókkal szemben a munkásság vezetői vagy a munkások közül egyesek a múltban elkövettek. Nem szabad a kormánynak ezt tétlenül néznie. Annak idején felszólalásommal kapcsolatosan engem megvádoltak a lapok; a szaksajtó támadott engem, hogy ez az álláspont kommunizmusra vezet ; támadott és kommunistának nevezett engem azért, mert azt kértem a kormánytól, hogy a munkás és munkaadó közé helyezkedjék, mint elfogulatlan harmadik, akinek közbelépése szerintem a békés kiegyezést fogja eredményezni. Végtelenül örvendek, hogy most a kormány is erre az álláspontra helyezkedett. En a múltban sem riadtam attól vissza, hogy politikámért engem kommunistának nevezzenek, de most végtelenül örvendek, hogy gróf Bethlen István ministerelnök ur és a kormány tagjai is erre az álláspontra helyezkednek és szükségét látják annak, hogy a munkás és munkaadó közötti szélsőséget, azt a merev álláspontot, azt a rideg elzárkozottságot mindkét oldalról megközelíthessék és ezt a kettőt egymáshoz közelebb hozzák. Mi keresztényszocialisták mindig azt hirdettük, hogy nem tűrünk semmiféle diktatúrát. Szembeszálltunk 1918-ban a szociáldemokraták erőszakos fellépésével, nem tűrtük és harcoltunk az ellen, hogy a munkásság egyoldalulag ítélkezzék önmaga felett és egyoldalulag intézze ügyeit. Szembeszálltunk és rossz szemmel néztük a munkásságnak azt az elhatározását, hogy a proletárdiktatúra alkalmával diktatórikus álláspontot tanúsított. De ahogy elitéltük a munkásságnak a múltban a diktatúra iránt való hajlamát, s ahogy elitéltük azt, hogy egyoldalulag akart diktálni, ugy elítéljük most azt, hogy a munkaadók akarjanak egyoldalulag diktálni a munkásságnak. Szerintem semmiféle diktatúrának nincs helye és jogosultsága, és különösen nincs helye és jogosultsága az iparban, mert ez az ipar rovására ós az iparral egyetemben a nemzet egyetemességének rovására megy. Mi keresztényszocialisták mindig azt hirdettük, hogy a magántulajdon szent, a magántulajdon elvének alapján álltunk s a magántulajdonnal szemben mindenki részéről megbecsülést és tiszteletet követelünk. Ez igy van. De amikor hirdetjük a magántulajdon jogosultságát, amikor hirdetjük és követeljük a magántulajdon iránti tiszteletet és megbecsülést, ugyanakkor hirdetjük mindig azt is, hogy nemcsak az a magántulajdon, ami a földben, gyárakban, gépekben, pénzben van, hanem magántulajdon az is, ami a munkásság fizikai erejében, a munkásság szaktudásában, a tisztviselő szellemi képzettségében van, és ha meg kell becsülni az egyik kapitalizmust, az egyik tőkét, az egyik magántulajdont, ugyanannyi tiszteletet, megbecsülést és megértést parancsolunk a másik kapitalizmusnak, a másik tőkének is, amely a munkások fizikai erejében és szakképzettségében rejlik. Enélkül nincs boldogulás. A munkás fizikai ereje, szakképzettsége és tudása nélkül a magántőke, gyár, föld, vállalkozás nem tud boldogulni s nem tud boldogulni az a tőke sem, melynek a munkások fizikai erejére, két keze munkájára szüksége van. Épen ezért szükséges, hogy minden alkalommal becsüljük meg az egyiket épugy, mint a másikat. Kernelem, hogy a kormánynak az a beavatkozása, amely legutóbb egyik tanácskozás alkalmával megnyilatkozott, meg fogja teremteni azt a nélkülözhetetlen harmóniát, amelynek a munkás és munkaadó között meg kell lennie. Mi, csonka Magyarország, szegény állam vagyunk és épen ezért minden értéket meg kell becsülnünk. Mivel pedig az államnak nemcsak a földben, a pénzben, a gyárakban vannak értékei, hanem mindennél nagyobb értéke az ember, meg kell védenie az emberi munkát, mert az embermilliók egészségének megóvása a közösség érdeke. A második szempont, amelyet a törvényjavaslat céloz, a lakásínség megoldása. Itt is ugyanaz a szempont kell hogy a kormányt vezesse, mint a munkanélküliség kérdésénél, mert itt is az a célszerű és okos politika, ha a kormány nem takarékoskodik, ha a kormány bőkezű ezen a téren és minden erejével, minden áldozatkészségével oda hat, hogy a lakásínség megoldassék. Egészséges, szellős lakás biztosítása : az egészség megóvása. Ez is jó tőkebefektetés, mert ha a munkásságnak, a szegény néposztálynak egészséges, szellős lakást tudunk biztosítani, akkor sokat 54*