Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-224
424 A Nemzetgyűlés 224, ülése 1921, évï július hó 8-án, pénteken. pontjából szintén foglalkoznak ezzel a kérdéssel és a munkanélküliség megoldásánál ujból felvetik a munkanélküli segély kérdését. Kerekes Mihály : Munkaalkalmat kell teremteni! Gr. Bethlen István ministereinök : Sajnos a kormány nincs abban a helyzetben és nem lehet abban a helyzetben, hogy a munkanélkülisegély rendszerét ujból inaugurálja. (Helyeslés.) Ezzel a rendszerrel az összes államok csak rossz tapasztalatokat tettek, s mi is csak a legrosszabb tapasztalatokat tettük, (Ugy van! Ugy van!) Ez nem a munkanélküliség megszüntetésére, hanem csakis fokozására alkalmas, mert elveszi a munkakedvet és olyanok is beállnak munkanélkülinek, akik különben munkát találnának. '(ügy van! Ugy van!) A kérdést azonban nemcsak a kormány szanálhatja. Én már azon a konferencián, amelyet a munkaadók és munkások képviselőiből, ugy keresztényszocialista, mint szociáldemokrata munkásvezetőkből hivtam össze, s amelyen az állam képviselői is jelen voltak, rámutattam arra, hogy ezzel a kérdéssel csak ugy fogunk boldogulni, ha mindhárom tényező : munkás, munkaadó és állam együtt dolgozik. (Elénk helyeslés.) Tudom jól, hogy a mai viszonyok között talán még mindig vannak bizonyos keserűségek a lelkekben ugy az egyik, mint a másik oldalon, de a keserűségeket szorítsák most háttérbe az urak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ma nem arra van szükség, hogy egymás szemére hánytorgassuk, mi történt a múltban... Sándor Pál: Végre valahára halljuk ezt a ministerelnöki székből ! Gr. Bethlen István ministereinök : .. . hanem arra, hogy egymással kezet fogva, lehetőleg egymással egyetértésben oldjuk meg azon szociális problémákat, amelyek felmerültek, és igy kerüljünk ki azon kritikus helyzetből, amely felé, sajnos, gazdasági életünk evez. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál: Az első fehér galamb! Gr. Bethlen István ministereinök : A kormány ebben a tekintetben a kedvezményező lépést megtette (Éljenzés.) és ezentúl sem fog visszariadni attól, hogy ezen az utón tovább haladjon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hogy talán ma, mikor a munkaadók erősebbek, mint a munkások — mert mindig az az erősebb fél, amelyre a másik rá van szorulva — a munkaadónak bizonyos nehézséget okoz, hogy a munkásság szervezeteivel együtt dolgozva igyekezzenek ezen kérdéseket megoldani. De azt hiszem, hogy saját érdekük is ezt parancsolja, (Ugy van ! Ugy van !) mert ez a helyzet, ez a viszony megváltózhatik az ő hátrányukra, és az én felfogásom szerint ma megvan a pszichológiai momentum arra (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon), hogy a munkaközösségnek legalább az a formája, amely a mai helyzetben kezdeményezhető, létre is jöjjön, (Élénk helyeslés és taps.) T. Nemzetgyűlés! G-róf Apponyi Albert még egy másik kérdést is intézett hozzám a washingtoni egyezményre vonatkozóan. A kormány mint összkorniány eddig még nem "volt abban a helyzetben, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzék és határozatot hozzon, de a képviselő ur felszólítása folytán igenis foglalkozni fogunk a kérdéssel. Eá kell mutatnom azonban arra, hogy a washingtoni egyezményt igen jelentékeny vezető államok sem fogadták el eddig, sőt magában Amerikában, ahol ez az egyezmény létesíttetett, mereven elzárkóznak annak törvénybe iktatásától. En ezzel nem azt akarom mondani, mintha a magyar kormány ettől elzárkóznék, csak arra akarok rámutatni, hogy bizonyos nehézségek lesznek itt is. Itt van pl. a nyolcórai munkaidő kérdése. A nyolcórai munkaidő ma európaszerte nemlétező fogalom, hiszen Németországban, 88 Angliában nem nyolc, órai, hanem 9—10-órai, sőt azon túlmenő munkaidőt tartanak be. Ma tehát bizonyos nehézségeket okoz ezen egyezménynek törvénybeiktatása már ezen okból is. A kormány azonban azokból a nagy szempontokból, amelyeket gróf Apponyi Albert felhozott, s amelyeket a kormány a maga részéről honorálni kivan, foglalkozni fog ezzel a kérdéssel és azon kereteken belül, amelyeket a gazdasági élet követelményei szabnak, a maga részéről hajlandó ezt a kérdést is megoldani. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi Albert : Én az igen t. ministereinök urnák válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Éljenzés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a ministereinök urnák Apponyi Albert gróf nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára 1 adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2. óra 30 perckor.) Hitelesítették Szent-Imrey Ákos s. k. Sziráki Pál s. k. naplőbiráló-bizottsági tagok.
