Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken. 415 T. barátom, a kultuszminister ur azonnal értesített engem erről az ügyről, és én az ő felszólítására, anélkül, hogy az ügyet személyesen megvizsgáltam volna, táviratilag intézkedtem, hogy a zaklatásnak látszó ilyen módon való párbérbehajtást azonnal függesszék fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Most azonban azért vagyok bátor ebben a kérdésben felszólalni és részemről is válaszolni az igen t. képviselő ur interpellációjára, hogy megvilágítsam ezt a dolgot és bejelentsem a Háznak egyszersmind azt, hogy uj intézkedésre van szükség, még pedig olyan intézkedésre, hogy ez a párbérbehajtás ineg is zavartalanul foganatosittassék. A megyéspüspök úrtól ugyanis tárvirat érkezett ebben a tárgyban, és ebben az átiratban a püspök ur felvilágosit a helyzetről. Méltóztassék megengedni, hogy röviden felolvassam a levél egyes passzusait, amelyek ide vonatkoznak (olvassa) : »Áz akai plébános jelentéséből értesülök arról, hogy Nagyméltóságod Letenyei Pál zirci kerületi nemzetgyűlési képviselő interpellációja alapján a plébános és a kántortanító két és fél évi elmaradt járandóságainak behajtását felfüggeszteni méltóztatott. Tiszteletteljesen kérem Nagyméltóságodat, hogy ezen felfüggesztést hatályon kivül helyezni és a közigazgatási behajtást szigorúan elrendelni méltóztassék. Egyházfegyelmi szem pontból kérem elsősorban ezen behajtást, nehogy az akaiak makacs és teljesen indokolatlan és csakis egyes izgatók unszolására tanúsított viselkedése a katolikus pappal és tanítóval szemben a szomszéd községekre is káros hatással legyen.« •A tény ebben a dologban az, hogy az akaiak teljes renitenciát fejtenek itt ki, és egyszerűen megtagadták már évek óta kötelességük teljesítését. Kísérlet történt arra nézve, hogy a plébánia és a párbérkötelesek között egyezség jöjjön létre. Ennek a jegyzőkönyve itt fekszik előttem. Ezen jegyzőkönyv Aka községben 1921 április 6-án vétetett fel. A lényege a dolognak az, hogy jóllehet a plébános a maga részéről a legnagyobb előzékenységet tanúsította és hajlandó volt igen lényeges koncessziókat tenni a lakosságnak, nem sikerült ezt az ügyet békésen elintézni. A megjelent bizottság a maga részéről kijelenti ezen jegyzőkönyvben, hogy különösen a plébános, de a kántortanító is, ezen ügy békés elintézése érdekében az akai római katolikus hitközséggel szemben a legmesszebbmenő áldozatkészséget tanúsította. Kijelenti továbbá azt is, hogy meggyőződése szerint az akai római katolikus hitközség tagjai magukkal szemben nagy könnyelműséget, még pedig súlyos anyagi következményekkel járó könnyelműséget követtek el akkor, amikor a plébános és kántortanító részéről felajánlott egyezséget el nem fogadták. Szeberényi László akai római katolikus plébános még azt is jegyzőkönyvbe venni kéri, hogy elmaradt természetbeni járandóságainak térítési összegéből békés egyezség esetén egy jelentékeny összeget hajlandó az akai római katolikus hitközség részére jótékonycélu adomány címén felajánlani. Ebből, azt hiszem, méltóztatnak meggyőződni arról, hogy a plébános és a tanitó részéről itt a legmesszebbmenő előzékenység tamisittatik, és hogy ez tényleg semmi más, mint egészen rideg, minden ok nélkül való visszautasítása ama kötelességnek, ,hogy a párbért a hitközség tagjai megfizessék. Van szerencsém továbbá bemutatni a zirci főszolgabirónak az alispánhoz intézett jelentését (olvassa) ; »Távirati rendeletére jelentem, hogy a lelkész és tanitó hátralékos járandóságainak végrehajtási utón való behajtását május hó 5-én kelt határozatommal elrendeltem, s miután ezen határozatom ellen a törvényes határidőn belül panasz be nem érkezett, a zálogolás százhuszonhárom akai lakos ellen június 2-án foganatosíttatott és annak során legnagyobbrészt állatok lettek lefoglalva. Az akai lelkész a zálogolás megtörténte után bejelentette, hogy felettes hatósága rövidesen más plébániára helyezi át, és ezért kéri, hogy az árverés csak az ő végleges eltávozása után legyen megtartva. Ezen kérelemre az árverés felfüggesztését elrendeltem, a lelkész eltávozásáig, illetve legkésőbb július hó 15-éig, mint a törvény által meghatározott legvégső határidőig. Amennyiben a lelkész ezen határidőn belül nem távoznék el Akarói, s ragaszkodnék ahhoz, hogy az árverés ott-tartózkodása alatt ne legyen megtartva, ugy a jelenleg folyamatban lévő végrehajtási eljárás eddig felmerült költségeit ő maga tartozik megtéríteni. Miután ezen már csaknem három év óta húzódó tarthatatlan állapot megváltoztatása és gyökeres megoldása csakis a végrehajtási utón való behajtásnak teljes eréllyel való lefolytatásától várható, annak megakasztása ugy az akai, mint a környkébeli lakosság jövőbeni magatartására rendkívül káros hatással lenne és a ma százszorosan fontos pozíciót betöltő falusi papság létkérdése lenne megtámadva és alapjában veszélyeztetve.« Végül van szerencsém bemutatni a vármegye alispánjának, illetve helyettesének jelentését a belügyministerhez, amely június 20-án kelt és következőképen szól (olvassa) : »Távirati rendeletre a vonatkozó iratok felterjesztése mellett tisztelettel jelentem, hogy az árverés felfüggesztése iránt intézkedtem. A zirci járás főszolgabírójának csatolt jelentésében foglaltak alapján a tartozásoknak teljes eréllyel való behajtását a magam részéről is feltétlenül szükségesnek tartom, mert a helytelenül alkalmazott méltányosság csak ujabb tápot adna a lakosságnak az egyházzal szemben állandóan tanúsított renitens magatartásának. Tisztelettel kérem, hogy ezen ügyben sürgősen dönteni és a döntésről engem soronkivül értesíteni méltóztassék.« Azt hiszem t. Nemzetgyűlés, hogy ezek a dolgok, amelyeket Letenyei t. nemzetgyűlési képviselő ur felhozott, legalább is téves információn alapulnak. Szerény véleményem szerint tűrni nem lehet,