Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken. 413 egy előadás, amelyet a budapesti lakáskérdésről 1917 április 16-án tartottam a Magyar Mérnökés Epitészegyletb3n. Mondhatom, egyike voltam az elsőknek, akik ebben a rendkívül nehéz kérdésben, ha nem is vagyok műszaki ember, hanem ügyvéd, vettem a fáradtságot és bátorságot, hogy a legilletékesebb szakkörben felhívjam erre a kérdésre a közönség figyelmét. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelôL) Budaváry képviselő ur tehát ne adjon nekem tanácsokat, hogy mit csináljak a lakáskérdésben, mert azt a kötelességet, amely reám, mint törvényhozóra, mint városi képviselőre, mint magyar emberre, mint polgárra és emberre vár, teljes mértékben betöltöttem. Itt van szintén a falut és a vidéket érdeklő kérdés, amelyet felemiitettünk, a házhelyek kérdése. Mit ér vele az a falusi munkás, ha megkapja a maga földjét és nem tudja felépíteni a maga kis házikóját ? Természetes, hogy ezt is mindenképen elő kell segíteni és én, a városi ember, a fővárosi ember, teljesen helyeslem az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur álláspontját, aki egyformán akarja megosztani a maga tevékenységét és pénzét a város és a falu közt. Itt nem lehet közöttünk semmiféle nézeteltérés és különbség. Most az a kérdés merül fel, hogy miképen teljesitheti a törvényhozás és a kormány a maga kötelességét és feladatát ennek a kérdésnek elintézése körül. Igaz, határai vannak ennek a tevékenységnek. Meg vagyok győződve, hogy a t. minister ur, ha szive szerint tehetné, még többet is fordítana erre a kérdésre. A legfontosabb ebben az irányban az, hogy hogyan lehet a magántőkét is rábirni, hogy ezekben az építkezésekben résztvegyen. Ez a legfontosabb probléma, mert hiszen előbb fejtettem ki, hogy ez az építkezés tulaj dónké pen sem a kormánynak, sem a városnak nem feladata, csak ilyen rendkívüli viszonyok között és azon célok megvalósítása mellett, amelyeket a minister ur felemiitett : a lakásínség megszüntetése, az építőipar megindítása és a munkanélküliség leküzdésének szempontja fordítják e kérdés megoldásához. De vannak tán más eszközök is és más módok is, hogy az állam beavatkozzék ebbe a kérdébe. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Sok ! Bródy Ernő : A telekértékadóról is szó van itten ! A telekspekluációról beszélt Czettler t. képviselőtársam és felemlítette, — én is egy nézeten vagyok vele — hogy Budapesten a Rákócziuton látunk viskókat, amelyek nincsenek beépítve. Ezekre igenis kellene olyan magas telekértékadót róni, hogy ennek jövedelméből lehessen kislakásokat építeni. Másutt, külföldön, a nagylakások adóját használják fel erre. Ëpen tegnap a városi közgyűlésen fejtettem ki, hogy a házbéradót át kellene engedni a városoknak és igy a fővárosnak, hogy a főváros itt megvalósíthassa a progresszív adóviselést, tudniillik lakásrészenkint és szobaszámonkint csinálja meg a lakásadót, amelytől az egy-kétszobás lakások mentesek volnának, akinek azonban van pénze a nagy lakásra, az fizessen, járuljon hozzá a közterhek viseléséhez. Ez az egészséges szociális alap és ebben nekünk valamennyiünknek teljesen együtt kell működnünk. Azt mondta a t. pénzügyminister ur, hogy az ő politikájának alapja a gyermekek száma, Ezt is bele kell kapcsolni a kérdés megoldásába : ahol több gyermek van, azt a lakásadóban is mindenféleképen tekintetbe kell venni. Most nagyon divatosak a szövetkezetek. Én felhívom a t. kormány figyelmét arra, hogy a lakásépítő szövetkezeteket, a közhasznú jellegűeket, a maga részéről támogassa. Ez a legjobb formációja a szövetkezetnek a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint, mert csak elfajult formája a szövetkezetnek az, amely a nyerészkedést tűzi ki céljául, mert a szövetkezés tulajdonképen az önsegély alapjára van fölépítve. Hogy összeállanak a hasonló sorsuak, hasonló foglalkozásúak és közgyűlésen az önsegély elve alapján segítik egymást, ha ilyen szövetkezetek, társas- és családi házak építésére alakulnak és erre a célra az állam a maga részéről is segíti őket, a város is segítheti a maga részéről azokat telkek átadásával, amint Czettler Jenő igen tisztelt képviselőtársam mondta ; mindenféle módon kell nekünk ezeket az intézményeket előmozdítanunk. Es itt az adómentesség kérdését is szóvá kell tenni ; ezeknek az uj házaknak adómenteseknek kell lenniök. Tehát az adómentességet is figyelmébe ajánlom az igen tisztelt minister urnák, amelyet talán törvényben kellene megállapítani, mert addig, amíg a lakásrendeletek íennállanak, folytonosan változnak : nincs meg a bizalom abban, hogy ez állandó marad, — ellenben, ha egy törvény biztosítja az adómentességet, akkor talán a magántőkének is inkább kedve lesz a magáné pit kezesekben résztvenni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy szakítani kell a régi építési módokkal is ; a korhoz, a viszonyokhoz kell alkalmazkodni : a barakképitést kell forszírozni és lehet olyan építési módokat alkalmazni, amelyek nem a kőházak építését teszik szükségessé ; lehet vályogból, agyagból építeni. Usetty Ferenc : Már állanak ilyen házak az Üllői-utón ! Bródy Ernő : Tehát mindenféle módon meg kell könnyíteni ezt a dolgot. Az igen t. kereskedelemügyi minister ur felemlítette az építési szabályzatot. Nagyon helyes. Az építési szabályzat tekintetében a Közmunkatanács kiváló elnöke, Zielinsky, akinek nagy érzéke van e kérdésben . . . (Zaj.) igen is, azt hallom műszaki körökből, hogy megjelent ez az építési szabályzat, azon volt, hogy könnyítsék ezt a kérdést. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Igen ! Bródy Ernő: Ezt a kérdést igenis, minden bürokratikus copftól meg kell szabadítani. Az építési szakemberek nagyon nehezményezték, hogy az építési szabályzat előir bizonyos modalitásokat, amelyek megnehezítik a munkákat. A Köz-