Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

34 A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. evi június hó 14-én. kedden. irányban való működésükbe és akkor le fog hullani róluk a reakciónáriusság vádja, ("ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) mert akkor a numerus clausus azt fogja jelenteni, hogy a szakképzésre csak annyit bocsátunk, amennyinek lelkiismeretes szakképzést tudnak biztositani és csak azokat, akik szellemi tulajdonságaiknál fogva erre érdemesek. De az egyetem hivatása abban is áll, hogy terjeszti a tudományt és a felvilágosítást a legszélesebb néprétegekben ( ügy van! ügy van! a jobboldalon.) és minthogy erre nemcsak Budapesten, hanem az országunk minden szögletében szükség van és Szeged egyike azoknak a szögleteknek, amelyeket eddig igen elhanyagoltunk, örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot és azt elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Kováts J. István! Kováts J. István: T. Nemzetgyűlés! A kolozsvári és a pozsonyi egyetemek ideiglenes elhelyezéséről szóló törvényjavaslatot a magam részéről is a legnagyobb örömmel üdvözlöm, mert ez a törvényjavaslat jelentős lépést jelent mind nemzeti kultúránk kiépítése, mind pedig — amire még eddig egyik előttem szóló sem mutatott ra a menekültügy rendezése terén. Örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot nemzeti kultúránk kiépitése szempontjából, mert a két egyetem, amelyeket a végekre helyezünk, — hisszük, hogy az ideiglenes végekre — véleményem szerint világítótorony lesz ott, amely egyfelől fényét kisugározza a tőlünk igazságtalanul eltépett területeken élő testvéreink milliói felé, másfelől hatalmas vonzóerőt fog gyakorolni az elszakított részeken élőkre. Ebből a szempontból én semmiféle áldozatot nagynak nem tartok, (ügy van! jobbfelöl.) Minden áldozatot, amelyet erre a célra fordítunk, minden igaz magyar embernek föltétlenül a leggyümölcsözőbb befektetésnek kell tartania és ezek nagyságától soha visszariadnia nem szabad. Annál kevésbé szabad ezektől visszariadni mert hisz megkötözött kezeinkkel, amelyekből a kardot és a fegyvert kicsavarták, a nemzeti integritásnak nagy és szivünkből kitéphetetlen gondolatáért -•— fájdalom — alig tehetünk belátható időn valamit, egy fegyvert azonban semmiféle hatalom a kezünkből ki nem téphet: ez a tudásnak, a szellemnek a fegyvere, (ügy van!) Nekünk ezekkel a fegyverekkel kell az integer Magyarországot céltudatos, hatalmasan kiépített munkával visszaszereznünk. Épen azért, mert ezt látom ebben a törvényjavaslatban, örömmel üdvözlöm ezt a benyújtójával együtt. Azért is fontos és azért is üdvözlöm örömmel ezt a törvényjavaslatot, mert szerintem jelentős lépést jelent a menekültügy rendezése terén. Lehetetlenség, hogy a hazáját szerető magyar ember szivét aggodalom ne fogja el annak láttára, hogy az ideglenes határokon minő sürü rajokban özönlenek a csonkán hagyott Magyarország felé a magyarok. Átérzem az ő nehéz, szorongatott helyzetüket s teljes részvéttel és megértéssel viseltetem az ő szenvedéseik iránt, de ezt az átözönlő tömeget nagyobbnak látom, mint amennyit a dolgok természete szerint kívánatosnak kellene minden magyar embernek tartania. Tudom, hogy egyeseket kiüldöznek onnan, hogy egyesek helyzete tarthatatlanná válik ott, azonban ezeknél sokkal többen jönnek. Yonzza őket valami láthatatlan erővel Budapestnek mágneses ereje, amely az elmúlt évtizedekben is annyi embert vonzott a vidékről ide. Valami ismeretlen gyönyört, élvezetet, mulatságot igór nekik ez a modern Babilon és jönnek az emberek seregestül. Fájdalom, a most átözönlő menekültek seregében vizsgálódó szemeim olyanokat is látnak, akik azt a régi álmukat, hogy valaha Budapestre jöhessenek, ottani szorongatott helyzetükből való szabadulással kapcsolatban remélik megvalósíthatni. Ezt a jelenséget nem tarthatom örvendetesnek. De a menekültek világában van egy még kevésbé örvendetes jelenség is és ez az, hogy a menekültek valami céltudatos, vagy valami ösztönszerű érzéstől indíttatva mind Budapestre akarnak menekülni és innen Budapestről tovább, lejjebb, vagy feljebb, vagy nyugatra menni a világért sem akarnak. Ezt a jelenséget, hogy a menekültek nagy tömege Budapestre özönlik és Budapesthez görcsösen ragaszkidik, még betegebb és még egészségtelenebb jelenségnek tartom. A vidékről számos panaszhang hallatszik ide, hogy iskoláikban, bíróságaikban, közigazgatási, pénzügyi hivatalaikban nagy szükség van emberekre és ezek a menekültek innen Budapestről, ahol százával, ezrével sétálgatnak munka nélkül, nem akarnak a vidékre költözni. Végtelenül fontosnak tartom ezt a javaslatot azért, mert GZ &Z első határozott lépést jelenti azon a téren, hogy az ide — tudjuk nagyon jól — nem saját jószántukból, hanem saját akaratuk ellenére jött tudományos intézetek tanerőinek egy részét vidéki kulturális gócpontokba telepiti a kormány. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha a kormány ezt az akciót más tereken is folytatná és a tanügy alacsonyabb fokozatain működő tanerőkből is minél többet igyekeznék vidéken elhelyezni, hasonlóképen birói, közigazgatási és pénzügyi téren is, mert lehetetlenség az, hogy az állam eltartsa azokat, akik itt vannak s azok vonakodjanak a vidék szükségletet fölmutató helyeire költözni. Fontosnak tartom ezt a törvényjavaslatot azért is, mert megszünteti azt a képtelen állapotot, hogy csonka Magyarországon egyetlenegy városba koncentrálódott a három meglévő orvosi fakultás. Az orvosi fakultásnak a többieket messze túlhaladó fontosságot tulajdonitok, különösen a háborút követő betegségekkel telis-tele világban. Az orvosi fakultásra mindig különös