Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

A Nemzetgyűlés 224, ülése 1921 akkor az életét is meghosszabbítom, (TJgy van!) és a betegségi járulékokat, amiket különben el­fizetne a pénztár, tulaj donképen szintén megtaka­rítom a pénztár számára. Igen érdekes, hogy Né­metországban a községek és járások is építtetnek ilyen munkáslakásokat, ugy, mint a mi 1907 : XLVI. törvénycikkünk ezt törvénybe iktatta. A kölcsönt a felépítmény és a telekérték 75 százalékáig adják 3 százalékos kamatlábra. Ha valaki egyénenként akar kölcsönt, az csak 66% kölcsönt kap és maga­sabb kamatláb mellett, ami természetes is, mert hiszen a kockázatot is számításba kell venni. Igen érdekes az angolok lakásépítkezése. Ott a grófságok építenek lakást. (Mozgás a szélső­baloldalon.) A grófságok megyék. így hívják a régi történeti névhez ragaszkodva. A grófságok épí­tenek lakást főleg ipari munkások számára, Ir­landban azonban földmives munkások és kisgaz­dák számára is. A háború előtt egy millió arany­koronát tett ki csak az az összeg, amit az irlandi munkáslakások számára az angol kormány — amely nem áll egyáltalán az állami segítség, hanem az önsegitseg alapján — ezeknek a szervezeteknek évenkint rendelkezésre bocsátott és felhatalmazást adott arra is, hogy az állampénztárból ezek a gróf­ságok, továbbá az épitő szövetkezetek 3*5 lékos pénzt bármikor bármily mennyiségben igénybe vehessenek. Franciaországban 1894-től kezdve 30 nagy szövetkezet működik számtalan helyi szövetkezettel. Itt a kórházak, jótékonysági alapok adják a tőkét házépítésre. Miután minálunk a magántőke húzódozik a házépítéstől én ennek a 300 millió koronás hitel­nek egy részét ilyen házépítő szövetkezetek támo­gatására óhajtanám felhasználni. (Helyeslés.) Azonkívül a nagyobb gyári vállalatokat kötelez­ném arra, hogy tisztviselőik és munkásaik szá­mára lakásokat építsenek azokból a nagy jöve­delmekből, amelyeket a háború alatt élveztek. (Élénk helyeslés.) Bátorkodom itt a figyelmet felhívni azokra a biztosítótársaságokra is, amelyek többnyire ide­gen országba viszik a mi tőkéinket, hogy azoknak a biztosítéki alapjaiból is jó volna egy részt ezen lakásépítés céljaira rezerválni. (Helyeslés.) A szociális kérdés megoldásának egyik leg­fontosabb része a lakáskérdés, a lakáskérdés meg­oldásának kulcsa pedig a szövetkezeti kérdés. Tes­sék a kettőt kapcsolatba hozni egymással. Én nem az állami segítségre helyezem a súlyt, erre csak mint kiindulópontra támaszkodom, hanem arra, hogy ez az állami segítség szövetkezeti utón a ma­gántőkét is bekapcsolja azokba a feladatokba, ame­lyek nélkül a lakás- és igy a szociális kérdést meg­oldani nem lehet. Az angol szociálpolitikusoknak két nevezetes elvük van. Az egyik az, hogy gyakorlati és igazán üdvös csak egy olyan javaslat, amely egy éven belül egy mérföldnyi távolságban megvalósítható. Ez a gazdasági oldal. Ez legyen a mi vezető szempon­tunk is. De a másikról se feledkezzünk meg, — ez a » szociális oldal —arról, amit az angol szociálpolitiku­'-, évi július hó 8-án, pénteken. 407 sok ugy fejeznek ki a munkáskérdés megoldására nézve, hogy »három hold és egy tehén«. Én ezt ugy fordítom magyarra : háromszáz kvadrátöl kert és egy kis házikó. (Helyeslés jóbh­felôl.) Ne kicsinyeskedjünk ezen a téren, tegyünk meg mindent, amit megtehetünk a városi lakos­ságnak. De biztosítsuk ugyanezt a falu részére is, az egyenlő elbánás elve alapján. (Általános he­lyeslés.) Épen ezért bátorkodom a következő hatá­rozati javaslatot benyújtani (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Határozati javaslat. Utasítsa a Nemzet­gyűlés a m. kir. földmivelésügyi minister urat, hogy a vagyonváltságról szóló II. törvényjavaslat kihirdetésétől számítandó két hónapon belül a falusi és tanyai kislakások létesítésének állami támogatásáról megfelelő törvényjavaslatot ter­jesszen elő.« (Helyeslés.) »E javaslat a második vagyonváltságból befolyó összegek terhére az 1907 : XLVI. te. által létesített Országos gazdasági munkásházalap­nak legalább is oly mérvű támogatását kell hogy magában foglalja, mint az állami kislakások épí­téséről szóló jelen törvényjavaslat, és az 1907: XLVI. te. rendelkezéseinek megfelelően kamat­és törlesztési hányad-hozzájárulással segítse a földmivesek házépítését támogató községeket, törvényhatóságokat és szövetkezeteket.« (Álta­lános élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Én a tár­gyalás alatt lévő törvényjavaslathoz tulaj donké­pen csak az általános vita berekesztése után akar­tam hozzászólni. Azonban ugy Frühwirth, mint Orbók és Czettler igen t. képviselőtársaim felszó­lalásai arra késztetnek, hogy már most kérjek szót s talán a felszólalásommal megrövidíthetem a vitát. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Amint a törvényjavaslat indokolásában is elmondottam, ezzel a javaslat­tal hármas célt óhajtottam elérni. Az egyik az, hogy a lakásínségen segítsünk, a másik az, hogy az építőiparnak adjunk foglalkozást, (Helyeslés a középen.) és ezzel kapcsolatban a többi iparok­nak, amelyek az építőiparral összefüggésben van­nak, a harmadik psdig, hogy a munkanélkülisé­gen segítsünk. (Helyeslés balfelöl.) Az első feladat, amint emiitettem, a lakásin­ségen segíteni. T. Nemzetgyűlés ! Állíthatom, hogy a lakás­ínség és a lakásnyomor ez ország életének egyik legszomorúbb problémája. (Ugy van! ügy van!) Mert bármilyen rettenetes az most a háború és az azt követő forradalmak következményeképen, de állithatjuk azt, hogy Magyarországon a lakás­kérdés mindig egy borzasztó probléma volt. Is­merjük azokat a viszonyokat, amelyek itt a, fő­városban voltak, és annak ellenére, hogy erről sokat

Next

/
Thumbnails
Contents