Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

14 Nemzetgyűlés 223. illése 1921, arra az álláspontra helyezkedik, hogy Haller képviselő urnák van igaza, (Felkiáltások a középen : Igaza van!) — én nem a Nemzetgyűléshez, hanem a magyar nemzethez appellálok. (Zaj a középen. Helyeslés a jobbóldalon és a szélsőbalon.) Elnök : Következik napirend szerint a napirend második pontja: A nemzeti hadsereghez tartozó hivatásos havidíjasoknak és hivatásos altiszteknek, valamint az emiitett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Kérem a jegyző nrat, szíveskedjék a következő paragrafust felolvasni. À 20. §-nál hagytuk el, következik a 21. §. Gerencsér István jegyző (olvassa a törvényjavaslat 21—41. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 42. §-t). Szilágyi Lajos ! Szilágyi Lajos: Tisztelt Nemzetgyűlés! A 42. § az özvegyi nyugdíj megállapításáról szól, s az özvegyi nyugdíj mérvére nézve kimondja azt, hogy az özvegyi nyugdíj az elhalt férj nyugdíjának fele. Ez egy igazságos megállapítás, és ehhez minden tekintetben hozzá lehet járulni ; ellenben • ugyanennek a szakasznak második bekezdése maximálja az özvegyi nyugdíjat, általában kimondván azt, hogy az özvegyi nyugdíj 8000 koronánál nagyobb összeg nem lehet. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Egyáltalában nem fogadhatom el ezt a maximálást, és azt szeretném, hogy az első bekezdés maradna az egész vonalon érvényben, vagyis, az özvegyi nyugdíj mindenkor fele legyen a férj nyugdíjának. Nem maximálnám tehát még a felsőbb fokozatokban sem ; először azért nem, mert 8000 korona még nem olyan nagy összeg, hogy mint maximumot beállítani lehessen ; másodszor nem is olyan sok özvegyről van szó, mert hiszen ilyen 8000 koronás özvegyi nyugdíj csak az igen magas állásban, csak a magas tábornoki állásban volt katonák özvegyeire vonatkozhatik. Már pedig a Nemzetgyűlésnek nincs oka szűkkeblűnek lenni épen a legmagasabb állású katonai parancsnokok özvegyeivel szemben, és pénzügyileg sem tesz ki semmi lényeges különbséget az, hogy ha mi nem maximáljuk az özvegyi nyugdíjat, mert — mint mondom — mindössze néhány özvegyről van szó. Ugyanitt hivatkozás van az 1912 : LXV. törvénycikkre, vagyis a polgári közszolgálati alkalmazottak özvegyeinek nyugdíjára. Hát, tisztelt Nemzetgyűlés, én már tegnap az általános vitánál rámutattam arra, hogy az 1912 : LXV. törvénycikket, vagyis a polgári közszolgálati alkalmazottak ellátását tartalmazó törvényt teljesen elavultnak tartom, az ott megállapított tételeket a mai megélhetési viszonyoknak megfelelőknek el nem ismerhetem. De azonfelül is, azt mondottam, teljesen lehetetlennek tartom, hogy, amikor 1921-ben szabályozunk ellátási illetményeket, f oly ton-f oly vast az 1912ben megállapított polgári illetményekre hiyatévi július hó 7-én, csütörtökön, 375 kőzzünk, kimondván azt az elvet, hogy nem lehet többet megszavazni, mint amennyi a polgári közszolgálati alkalmazottak számára 1912ben megállapittatott. Hát, t. Nemzetgyűlés, ez a katonáknak a fejébe nem megy be; nem értik meg, hogy miért van az, hogy most, amikor uj törvényt hozunk, a tételek megállapításánál minduntalan hozzáfékezzük magunkat az 1912-ben megállapított tételekhez. Kilenc esztendő múlt el azóta, a katonatiszteket nem bántotta az, hogy kilenc esztendőn keresztül a polgári közszolgálati alkalmazottak jobb ellátásban részesültek, nem bántotta az, hogyha a polgári közszolgálati alkalmazottak özvegyei és árvái magasabb ellátásban részesültek : és most mégis épen polgári részről, biztos tudomásom szerint: pénzügyministerium részéről hangzott el minduntalan az az ellenvetés, hogy nem lehet többet megszavazni a katonatisztek özvegyeinek és árváinak, mint a polgári közszolgálati alkalmazottak özvegyeinek és árváinak. Hát, tisztelt Nemzetgyűlés, én a két kategória között különbséget tenni nem óhajtok. I)e ha mi most a katonai özvegyek és árvák sorsát tárgyaljuk, szavazzunk meg nekik a mai viszonyoknak megfelelő összegeket s viszont a polgári közszolgálati alkalmazottak valamint azok özvegyeinek és árváinak jobb ellátására jöjjön a pénzügyminister ur mielőbb egy olyan javaslattal, amely azután az egyensúlyt a két csoport között helyreállítja.T. Nemzetgyűlés ! A honvédelmi minister ur ezt a törvényjavaslatot, mielőtt a Nemzetgyűlés elé terjesztette volna, megküldötte azt érdekképviseleteknek és igy megküldötte Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének is. Abban a szövegben, amelyet a minister ur a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének — a NyÜKOSZ-nak — beküldött, ez a 8000 koronás maximum 12.000 koronás összegben szerepel. Ebből tehát láthatták az érkekképviseletek azt, hogy az ő ministerük, a honvédelmi minister 12.000 koronát tart olyan összegnek, amely maximum gyanánt az özvegyi nyugdíjként megállapítható volna. Később, amikor a Nemzetgyűlés elé terjesztetett a törvényjavaslat, azt látták az érdekképviseletek, hogy a pénzügyminister ur befolyása folytán 12.000 koronás tétel töröltetett s helyette 8000 korona maximum iktattatott be. En módosító indítványt teszek ehhez a szakaszhoz, javasolva, hogy a 42. § 1. pontjában a második bekezdéséből az első és második mondat törlendő. Ebből az alkalomból kérem a t. Nemzetgyűlés engedélyét arra, hogy tegnap félremagyarázott szavaimat helyreigazíthassam. Tegnap t. i. a polgári közszolgálati alkalmazottak sorsát összefüggésbe hoztam a katonatisztek sorsával, valamint összefüggésbe hoztam mindkét csoport özvegyeinek és árváinak sorsát