Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-208
28 A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó lá-én, kedden. val nem törődött. Olyan sokat hánytorgatják, hogy nincs elég és nem elég erős a keresztény intelligenciánk, hogy egyes területeket nem tudott a kereszténység az ö arányszáma szerint elfoglalni. Ez nagyon természetes, mert aki a legközelebh múlt történelmét ismeri, annak tudnia kell, hogy ez az ifjúság tökéletesen magára volt hagyatva, és azok a hatalmas, nagy vagyonok, amelyeknek kötelességük lett volna a keresztény ifjúságot, a keresztény intelligenciát kitermelni, a kötelességüket egyszerűen nem telj esitették. Ma az utolsó órája van annak, hogy ez a társadalom is térjen észre és ez a társadalom, amely dus javakban gazdag, most már a maga hatalmas, nagy vagyonával siessen ennek az ifjúságnak segitségére, és ha HZ cl panasz, hogy nincs elég sok és elég erős intelligenciánk, most itt van a módja és alkalma annak, hogy ezt az erős intelligenciát megteremtsük. Ezért is szükség van az egyetemekre, és még több egyetemre is szükség volna, hogy az igazi tudás ezen a földön végre valamiképen hatalmasodjék el, mert a magyar nemzetnek összes szerencsétlensége abban van, hogy kevés a kultúrája, kevés a tudása. Azért vehetnek erőt rajta az előitéletek és ezért maradhat meg a magyar nép a politika utján azokban a tévedésekben, amelyekben most már századokon keresztül bukdácsol, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A félrevezetett, fel nem világosított, az előítéleteknek rabláncán élő nép minden országnak végzete. Látjuk a történelemből, hogy mindaddig, mig egy nép a kultúrában magasra nem jutott, örökké az volt a végzete, hogy mindig a maga kárára tévedjen. Igenis, nagy fontossága van tehát az egyetemeknek, amint az előadó ur is hangsúlyozta és kiemelte, mert ezek a felvilágosodás fáklyavivői, az igaz tudásnak, az igazság diadalra juttattatásának eszményi intézményei, ezeket tehát mindenképen pártfogolnunk kell. Ha a magyar kultúra erős lesz, igaz lesz, akkor ennek az országnak a jobb sorsa máris biztosítva van. (Ugy van ! a szélsŐbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! A múlt időben az a derék, becsületes, jó magyar diák, aki a dologhoz is hozzászokott, aki az agyát tudással is teleszedte, felőrölte egész erejét az egyetemi életével való küzdelmekben, a nyomorúságban, ugy hogy amikor kiment az életbe, akkor már elfásulva, nem tudta a tudásnak hatalmas miszszióját teljesíteni. Természetesen, az átkos, régi korrupt rendszernek, a protekciós rendszernek is nagy bűne van abban, hogy a magyar intelligencia nem tudott Í ÍZ Z£L lenni, amivé lennie kellett volna, mert hiszen Magyarországon nem volt elég a tudás, az egyéni érték. Ide más kellett, családi összeköttetések, ezek emberei foglalták el a pozíciókat még oly területen is, ahol pedig valóban a tudásnak kellett volna érvényesülnie. Meskó Zoltán : A diplomáciában! Rupert Rezső : Ezért történt meg, hogy azok, akik az alacsonyabb társadalmi osztályokból küzdöttek fel magukat, mint self made man-ek, akik tulaj donképen legjobban irányíthatták volna az ország sorsát, mert tudásban is a legalaposabbak voltak, mert az életet a realitásokból ismerték, ismerték a szenvedések útját, mert alulról jöttek és ismerték a nép vágyait, ezek az emberek nem juthattak előtérbe, ezek az emberek mindenütt a hétköznapi munkának robotját végezték. Még akkor is, amikor valaki derekasan dolgozott, amikor másoknál több tudása volt, protekció kellett, hogy elérjen valami megfelelő helyet. Megindult tehát a tülekedés, kilincselés, amely az intelligenciát korrumpálta és ezért nem tudta aztán az intelligencia a helyét megállani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Intelligenciánk behódolt a mindenkori rendszereknek, a dinasztikus érdekeknek uszályhordozójává vált, vagy pedig a magasabb, vag} r onban erős társadalmi osztályoknak parazitája lett, csak a maga lábán nem tudott megállani, eltekintve természetesen a tiszteletreméltó kivételektől, akik azonban kevesen voltak ahhoz, hogy azt az óriási jégtorlaszt, melyen minden nemes hevülés megfagyott, valamiképen megtörhették volna. T. Nemzetgyűlés ! Az a bajunk ma is, hogy nincs elég erős, öntudatos intelligenciánk, mert mint a múltban is mindig arra várt, hogy eltartsák, noha megkövetelhette jogosan, hogy amit nyújt, annak a megfelelő ellenértókét megkapja, mert amit kapott, meg volt fizetve az ő becsületes munkájával, mondom, amit a múltban ennek az intelligenciának az volt a hibája, a bűne, hogy valósággal kegynek tartotta, hogy őt eltartják, hogy neki munkát adnak, akkor is, amikor az ország sorsának intézését először a kezébe vehette volna, a hírhedt októberi napokban, kábultan, fásultan, tehetetlenül, öntudat hiányában állott itt és inkább engedte a csőcselék kezébe kerülni a hatalmat. Mint mindig, az volt most is a baj, hogy a saját uralmától, saját hatalmától, saját nagyságától visszariadt. Amint azt már megszokta a korrupt rendszerekben, mikor szinte a maga hite szerint is valósággal eltartott osztállyá lett, a helyzete * azután az arisztokratikus érdekek körébe vonta s ott tartja ma is. Ez az oka, hogy a mai politikában sem az ő érdekeit vivő szekérre kapaszkodott fel és ahelyett, hogy lement volna a nép közé, belevegyült volna a magyar polgárságnak, a kispolgárságnak soraiba, nagy tévedése folytán abba a helyzetbe került, hogy magasabb osztályként szerepel, és a maga érdekeit is az arisztokratikus érdekek sánca mögött védelmezi. Ez a mi bajunk régtől, mert az utóbbi évtizedekben a magyar népnek nem voltak hivatott vezetői, nem voltak, akik közéje őszintén elvegyülve, a nép őszinte szeretetét, bizalmát megszerezték