Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14-én, kedden. 23 len bástyáját sem szabad feladni, sőt ujakat kell építeni, mert minden lépés, melyet e téren visszafelé teszünk, egy lépés az elsorvadás, a lassú enyészet felé. (Ugy van!) Akik tisztán pénzügyi szempontból Ítélik meg a kérdést és fölöslegesnek tartják csonka Magyarországon négy tudományegyetem fenntar­tását, azokkal szemben felemlitem, hogy a szo­rosan vett Magyarországnak a világháború előtt 18 millió lakos mellett csak két teljes egyeteme volt, — a budapesti GS ÉL kolozsvári, mert a debreceni és a pozsonyi nem volt teljes egye­tem — ugyanakkor Romániának hat millió la­kosa mellett ugyancsak két teljes egyeteme volt. A népesség számához viszonyítva, Romániának háromszor, a nyugati államok közül pedig Né­metországnak négyszer, Olaszországnak ötször, Hollandiának hétszer, Svájcnak tizennégyszer annyi egyeteme volt, mint Magyarországnak. Eszerint négy magyar egyetem fenntartása és számaránya a lakossághoz képest még akkor sem volna kifogásolható, ha azoknak működési köre egyelőre csak csonka Magyarországra ter­jedne is ki. Az u. n. utódállamokkal összehasonlítva, azt látjuk, hogy Romániának most négy egye­teme van ; Bukarestben, Jassyban, Kolozsvárott és Csernovicban ; Jugoszláviának két működő egyeteme van, Belgrádban és Zágrábban és fel akarnak állítani egyet a szlovének között Lai­bachban ; Cseh-Szlovákiának pedig három egye­teme van, úgymint Prágában, Pozsonyban és Brünnben, legalább az utóbbi helyen akarnak még egyet felállítani. Ha ezekkel lépést akarunk tartani és kul­turfölényünket biztosítani akarjuk, Magyar­országnak legalább négy egyetemre van szük­sége. Feltétlenül szükség van négy egyetem fenn­tartására azért is, mert két egyetemmel tudo­mányos életet kifejleszteni, szukkreszcenciát ne­velni, az utánpótlást biztosítani nem lehet. Tol­tak és vannak tanszékek, amelyeket megfelelő tanerő hiányában betölteni nem lehet. ISíem lehet azért sem, mert az anyagi dotáció cse­kélysége miatt főként vidéki egyetemekre keve­sen vágyakoznak. Ebből a szempontból azt is figyelmébe ajánlhatom a közoktatásügyi kor­mánynak, hogy a vidéki egyetemek tanárainak javadalmazását egyenlővé kell tenni a fővárosi­akkal, meg kell szüntetni a kettő között levő minden különbséget. Az eddigi egyetemek fentartása a nemzeti becsület, a jövőbe vetett bizalom kérdése is. Az itthoni, még kevésbé az elszakított részek ma­gyarságának hitét és bizodalmát az ország jövőjében nem szabad olyan megrázkódtatásnak kitenni, amivel a menekült egyetemek megszün­tetése járna. Ezeknek fentartása a jogfentartás­nak olyan hatásos és méltányos kifejezése, amely előtt még ellenségeinknek is tisztelettel kell meghajolniok. Európa kulturnépeinek előbb-utóbb öntu­datra kell ébredniök. A népek szövetségének be kell látnia, hogy a béke-ukázok Kelet-Európát visszadobták a népvándorlás kaotikus állapo­tába ; rá kell jönnie, hogy azt a nyugati civili­zációt, melyet itt a magyar állam képviselt, balkáni nivóra sülyesztették. A nyugateurópai kultúrállam oknak előbb-utóbb be kell látniok, hogy midőn a Kárpátok övezte Duna-Tisza medencét, amelyet az Úristen és az alkotó ter­mészet egy földrajzi egységnek teremtett, szét­darabolták és azt az ezeresztendős államot, amelyet a magyarok nem árulással és hitszegés­sel, hanem fegyverrel és vérrel szereztek és kul­turmunkával tartottak fenn, a műveltségben sokkal alacsonyabb rendű népeknek olcsó zsák­mányul dobtak oda: akkor erőszakot követtek el az alkotó természet, az Isten és az emberi jogok és törvények ellen. Az ilyen természet­ellenes alkotások pedig nem állhatnak meg. Az európai diplomatták nem régen még azt mondogatták, hogy ha a magyar-osztrák monarchia nem volna meg, az európai egyensúly érdekében külön meg kellene csinálni. Most a trianoni bókét diktáló kontárdiplomaták öt-hat­felé vágták ezt az államszervezetet. Es midőn szétszedték ezt a komplikált óraszerkezetet, azt akarják, hogy a kerekek külön is járjanak. Hiába állott meg az óraszerkezet, a győzelmi mámorukban elbizakodott franciák még nem akarják ezt belátni, vagy legalább is ugy tesz­nek, mint afrikai gyarmataikon a struccmadár, midőn homokba dugja a fejét. De ezzel a gloire nemzete, mely — Zrínyi Miklós szerint, — ha győz, kiállhatatlan, nem fogja elkerülni a törté­nelem itélőszékének nyílvesszőjét. A franciák elfelejtették, hogy mit irt hírneves földrajzirójuk, Reclus Magyarországról, a született országról; elfelejtették, amit híres történetirójuk, Michelet irt ar áldott magyar nemzet szolgálatáról az európai civilizáció érdekében, amelyet Európának meg kell hálálnia. Szépen hálálták meg a tria­noni békében ! Elfelejtették a szerbek és oláhok, hogy mikor őket balkáni hazájukból az ellenség kiüldözte, Magyarország nyújtott nekik uj otthont és ha­zát és öntestével védelmezte őket az ellenséggel szemben. Az angolok már kezdik belátni, hogy a szétszedett államgépezet megállt és felmondta a szolgálatot. Lloyd George a legújabb hirek szerint ugy akar rajta segíteni, hogy az uj államok a vámhatárokat szüntessék meg és le­gyen belőlük egy gazdasági test, tehát egy test, öt különböző fejjel. A kétfejű sas helyébe tehát egy ötfejü borjú, ami valóságos csodaszörny. De minden ilyen csoda csak 24 óráig tart és igy ennek a csodának is elközelget egyszer a huszon­negyedik órája. Ugy, hogy készen kell lennünk arra, hogy tudományos apparátusunkat készen tartsuk, lesülyedni ne engedjük, hogy átvehessük annak idején megint a kulturális vezetést Európa keletén.

Next

/
Thumbnails
Contents