Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-217

A Nemzetgyűlés 217. ülése 1921. évi június hó 30-án, csütörtökön. 249 ezeknek a parasztgazdáknak a lakásán és az ő vezetésük mellett, hogy megismerjék a tanyát és a tanyai népet. Es mi lett az eredmény ? Az egyikből generális lett, honvédtábornok, aki egyike a sebesült tábornokoknak. Társai és alantasai feljegyezték róla, hogy minden nap első dolga volt mint hadosztályparancsnoknak a legénység adagját megállapitani, azután a dohányadag felett rendelkezni, ezek után jöttek a tiszt urak. Ezt az emberi érzést a tanyán szerezte, ahol magyar élet, becsület, tisztesség, általában a régi világ lüktet teljes elevens égével. A másik fra sorsa nem érdekel annyira ebben a vonatkozásban. Ez a fiatal ember ajándékba kapta Toldit, Arany János gyönyörű verseit ; evvel megy boldogan Pantó Sándor uramékhoz a tanyára ; dicsekszik a pompás vöröshátu sárgakötésü könyvvel, amelynek címlapján Toldi Miklós látható, amint a farkasokkal birkózik. A napja avval telik el, hogy a tanyai gyerekekkel foglalkozik, velük játszik, hancúrozik egész nap. Elfáradva tértek a gyerekek esti pihenőre, amikor azonban az ajándékkönyvet kezébe vette a kis fm és elkezdte olvasni, elaludt rajta, leejtette a könyvet. Az aszszony azonban bizonyos idő múlva bement, hogy lekoppantson — mert akkor faggyúgyertya járta még. Akkor látja, hogy könyvet olvasott az urfi ! Megnézi, mi az. Jézus ! Toldi, irta Arany János . Az az Arany, aki idekünt volt ! Aki megénekelte a tetétleni halmot, meg Csonka Marci temetését. Elolvas egy strófát a versből, akkor veszi a gyertyát, szalad ki, kelti fel az Eszti lányát és kiülnek a küszöbre és azon éjjel elolvassák Arany János Toldiját. . Ezt csak ugy példának hozom fel arra, hogy az a tanyai világ, amelyet olyan sötétnek, meszszelevőnek látunk, milyen közel van a magyarság aranyközepéhez. A tanya világát alkotják a birtokos osztály, a bérlők, a felesek, ezek alkalmazottai, akik részben vállalkozók, a napszámosok, és a cselédség. A birtokosnak nem nagy gondja az iskoláztatás, mert sokszor nem lakik kint a tanyán, vagy ha kint is lakik, módjában van akár nevelőt fogadni, akár városba küldeni gyerekeit. De ott van a többi, aki rá van utalva az iskolára. Elrettentő látvány, amikor télviz idején a kis gyerekek, amint mondani szokás, édes apám csizmájában császkálnak. De nem mindnyájának jut az apa csizmáiból, mert sok a gyerek. Igen nagy jótétemény lenne, ha ezeket a mezitlábas, rossz ruhájú gyerekeket valahogyan kocsihoz lehetne juttatni. Az ország egyes részein, különösen a ménesuradalmaknál, évtizedes gyakorlat az, hogy kocsikon szedik össze az egyes tanyahelyekről a gyerekeket. De vannak az országnak olyan részei, ahol ősztől tavaszig be sem lehet fogni. Lovon viszik az őrlenivalót is a malomba, egyszerre csak 25— 30 kilót, olyan rosszak az utak. Ott nem marad más hátra, mint hogy szamárkaravánra tegyék fel a gyerekeket. Eelső Torontálban és másutt ez ma is divatban van. A szamarakat kellene másutt is NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XI. KÖTET. erre a célra használni addig, amig a tanyai utak el nem készülnek. A minister ur azt mondta, hogy készíti az iskolákat. A szaván fogjuk ! Ide vele ! Nyomatékkal kérjük a kultuszkormányt, hogy fogjon is hozzá -az épitkezéshez. Sok irányban követelik a közmunkák megindítását, az építkezéseknek megindítását. Én nem hinném, hogy törvény lenne arra, hogy csak a fővárosban lehet építkezni. Tessék a fővárosi munkásoknak lemenni és a tanyákon megépíteni az iskolákat. Tessék nekik érintkezésbe kerülni avval a bizonyos tanyai világgal, amelyről őnekik fogalmuk sincs, amelyről csak az a nézetük, hogy ott tejben-mézben bővelkedő Kánaán van. Tessék nekik megnézni, hogy mi az élet, mi az élet igazsága. Tessék megnézni, hogy az a százholdas magyar paraszt tanyai birtokos milyen észszerű beosztással, milyen nélkülözések közt él. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Ha kulturigényei vannak : ott van Arany János, ott van a biblia, ott van a tambura. De nincs mozi, nincs uzsonna és kávéház, nincs nyolcórai munka, nyolcórai szórakozás, hanem csak igénytelenség és szerénység. Tessék oda küldeni a fővárosi munkásokat, hadd lássák a maguk szemével a különbséget : amig a szomszédságban sampányert ittak villanyszerelő munkások, addig ez a derék tanyai nép beéri a vizzel. A fővárosi munkás szombaton elkölti egész keresményét, ellenben az a tanyai munkás és birtokos mérséklettel él s élvezi azt az elégedettséget és azt a boldogságot, amit a jól végzett munka ad. Szabó József (budapesti) : Kenyéririgykedés ! Magyar Kázmér : Azért mondom, hogy építtessen a kormány a tanyákon ! Szabó József (budafesti) : Nem épül sehol semmi ! Magyar Kázmér : Gerencsér barátom határozatot adott be, hogy minden majortulajdonos, akinek a birtokán több mint húsz tanköteles gyerek, van köteles iskolát építeni ; ahol nincs ennyi, azok körletben csoportosulnak. Nem tudom, hogy Gerencsér barátom vidékén lehetséges-e ez, de én ismerek vidékeket, ahol bizony ezt bajos lenne keresztülvinni. Mert hogy egyebet ne említsek, akkor sok olyan gazda akadna, aki maga lenne köteles iskolát felállítani. így például Czeróczki Józsefnek 23 gyereke van 120 holdas tanyán. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Küldök neki egy vándortanítót ! Magyar Kázmér: Nekem is a tanyámon 11—14 gyerekes család kettő is akad. Ezért én most iskolát állítsak % Egy nagyobb majorban igen sok iskolaköteles gyerek lehet, de azért mégis bajos a majortulajdonost arra kötelezni, hogy iskolát állítson. A kormánynak kellene erre módot találnia, hogy a közületek, erkölcsi testületek, egyházak és községek támogatásával iskolákat építsen. 32