Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-217
246 A Nemzetgyűlés 217. ülése 1921. nél nagyobb távolságban laknak, járművön az iskolába és az iskolából haza szállítani.« T. Nemzetgyűlés ! Ezt a módosításomat a törvényjavaslat nagy fontosságának átérzésével nyújtottam be. Nagyon jól ismerem az Alföldet, ismerem a népoktatásügy bajait is, hiszen hoszszu éveken keresztül ott szolgáltam és alföldi kerületnek vagyok képviselője is, tudom, hogy kerületemben is 10—12 olyan uradalom és major van, amelyeknek tulajdonosaival bármennyit küzdöttem is, eddig még nem sikerült elérnem azt, hogy ezek iskolát állítottak volna fel. Vannak olyan tanyák, hol 30—40 iskolaköteles korban lévő gyermek él, és ahol sem ezek, sem a gyermekek szülői, akik ugyanabban a majorban nőttek fel, iskolát és templomot nem láttak. Mikor az egyik major tulajdonosával erről a kérdésről tárgyaltam, azt mondotta, hogy ő nem köteles iskolát felállítani, mert az 1868 : XXXVIII. te. 40. §-a megmondja, hogy ilyen iskolát annak a községnek kell felállítania, amelyhez közigazgatási tekintetben az illető major tartozik. Módosításommal azt akarom elérni, hogy eleget tegyünk az igazságnak, és állítson fel iskolákat ilyen helyeken az, aki a szülőket ott dolgoztatja és azok verejtékéből él. Ez a legigazságosabb mód, mely azt hiszem, ilyen megoldás mellett az államra sem fog nagyobb terheket róni. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok arról szólni, hogy a törvényjavaslat, bár mindenesetre fontos cél elérése érdekében, a tanítóságra bizonyos büntető rendelkezésekkel terheket ró. Való igaz, hogy az iskolával szemben a mi tömegeink indolenciája nagyra nőtt, ebben azonban nem a tömegek a hibásak, hanem hibás az az igazgatás, amely ezt az indolenciát engedte kifejlődni. Mindamellett nekünk keresnünk kell olyan módokat, amelyek alkalmazásával az iskola értéke és fontossága a magyar tömegek előtt is mennél inkább nyilvánvalóvá válik. Az igen t. minister a bizottsági tárgyalások alkalmával jelezte, hogy füzetekkel, újságcikkekkel, a papságnak ebbe a munkába való belevonásával fogja ezt a feladatot megoldani. Ennek feltétlenül eredménye is lesz. En azonban bátor vagyok felvetni egy más gondolatot is, amelynek realizálásával ugyanezt a célt lehetne szolgálni, hogy az iskola a szülő előtt mint egy becsült közintézmény álljon és az iskolába való járás fontossága a szülők előtt minél nyilvánvalóbb legyen. Ezt a gondolatomat külföldi példához fűzöm. (Halljuk ! Hall juh !) Franciaországban < törvényileg van szabályozva az, hogy minden iskola munkája olyan vizsgálattal záródik be, amely az egész községnek, így tehát az egész országnak is ünnepe. Azt a napot, amelyen ez a vizsgálat tartatik, gyermekünnepnek nevezik. Ezen a napon épugy szünetel minden munka, mint ahogyan szünetel vasárnap és ünnepnapokon. Amikor az iskoláknak évi június hó 30-á/n, csütörtökön, vizsganapjuk van, akkor mindenki a gyermekekkel örül. A szülőknek az iskolában van a helyük, hogy tanúi legyenek az évi munkásság lezárásakor az elért eredménynek. Több ilyen vizsganapot néztem végig és mondhatom, még az idegenre is roppant erős hatással van az e vizsgálatokon nyert impresszió. Valósággal átformálták ott a lelkeket és gondolatokkal és eszményekkel töltötték meg. Az ilyen vizsganapokon egy község vagy város egész tanulóifjúsága közös helyre sereglik össze és az ünnepélyen megjelenik a közigazgatásnak és általában minden hatóságnak, természetesen a katonaságnak a képviselője is. Hiszen tndjuk, hogy a franciáknál a katonai nevelés első helyen áll és az ünnepség fénypontja épen az, amikor a katonai parancsnok, tehát az illető községben a legfőbb katonai személy, azt a növendéket, vagy azokat a növendékeket, akik a történelemben és a tornában a legelsők voltak, a nagy közönség előtt átöleli és homlokon csókolja, azzal a kijelentéssel, hogy az illető gyermekek Franciaország leendő harcosai a francia eszmék küzdői. T. Nemzetgyűlés! Valami ilyenféle intézkedést kellene meghonositani nálunk is és én szeretném, ha az igen t. minister ur vagy ezzel a javaslattal kapcsolatban, vagy a végrehajtási utasításban gondoskodna arról, hogy az 1913. évi XXXVII. te, amely az iskolai évzáró vizsgálatokról a 6. osztály számára intézkedik, amelynek azonban legtöbb rendelkezését bürokratikusán kezelik, ugy hogy az az élettel semmi összefüggésben nincs, módosíttassák olyképen, hogy az évzáró ünnepélyekben legyen szív és lélek. (Helyeslés.) Hiszen nekünk nagy nemzeti eszményeink vannak és a jövőben kell a múlt minden veszteségét kipótolni. (Igaz ! Ugy van !) Hogy ez a pótlás lehetséges legyen, fel kell nyitnunk a sziv minden rejtekét és ezt törvényes intézkedéssel kell tennünk. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Az egyik hatalmas magyar elmének, a czenki sir nagy halottjának irásai között olvastam azt a mondást, hogy »engem soha nem ijesztett fajomnak csekély száma, de rettegtem, ha arra gondoltam, hogy fajtánknak anyagi és szelleme léte nagyon könnyű súlyú.« T. Nemzetgyűlés ! Mi is igy vagyunk. Országunknak, fajtánknak kicsisége minket nem igen izgat. Erőink, ha megmaradnak, szándékaink ha élnek, akkor mindent visszaszerezhetünk. De attól kell tartanunk, attól kell rettegnünk, hogyha a mi fajtánkat anyagiakban és szellemiekben meg nem erősítjük, anyagiakban és szellemiekben léte felette könnyű lesz. Minthogy ez a törvényjavaslat azt szolgálja, hogy szellemiekben a magyar fajnak létét minél súlyosabbá tegye, azért a javaslatot általánosságban is a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?
