Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-217
244 'A Nemzetgyűlés 217. ülése 1921. évi június hó 30-án, csütörtökön. hanem legyenek olyan ismétlőiskolák, amelyek a magyar érdekeket szolgálják s a magyar nagy tömegeket az életre előkészítik : értem azt, hogy legyenek gazdasági ismétlőiskolák. (Helyeslés.) \ 7 an erre nekünk ministeri rendelkezésünk. 1898-ban kiadatott egy rendelet 51.563. szám alatt. Ez a rendelet azt mondja, hogy ilyen gazdasági ismétlőiskolák felállítása minden állami iskola mellett kötelező. Ezt a rendeletet kiadták 1898-ban, azóta nagy idő telt el, és az eredmény az, hogy jelenleg iskoláinknak 5"15 9 /o-a mellett van gazdasági ismétlőiskola. Cserti József : Ezek sem sokat érnek ! Gerencsér István: Erre is kitérek. Olyan gazdasági iskolánk pedig, amilyennek kellene lenni, — hogy azt gazdasági ismeretekkel rendelkező tanítók vezessék, hogy az önálló szaktanitós gazdasági iskola legyen — ilyen volt nagy Magyarországon 1913-ban 84. Ez az adat egyenesen megdöbbentő. Egy országban, amelynek fentartója az őstermelő, a földdel foglalkozó elem, amely országban a lakosság 70%-a a földből hozza elő a megélhetés szükségleteit, ebben az országban csak 84 olyan iskola volt, amelyben erre a földmivesóletre előkészítettek. Ez a jövőre így át nem vihető. Bármily erőfeszítésekkel is, bármily áldozatokkal is, de feltétlenül meg kell valósítani azt, hogy ezek a megkezdett gazdasági ismétlőiskolák kiépíttessenek s minden községben lehetőleg szerveztessenek, még pedig úgy, hogy ne a mindennapi elemi iskolának tanítója kényszeríttessék oda tanításra, hanem hogy annak külön gazdasági szaktanítója legyen. Ez annál könnyebben megvalósítható, — ami a tervek kidolgozását illeti — mert hiszen az egyik országgyűlésen Apponyi Albert gróf ministersége idejében egy idevágó törvényjavaslatot tárgyaltak a bizottságokban. A bizottságokban letárgyalták azt a törvényjavaslatot, de az már az országgyűlés elé nem került, mert ugy látszik, akkor sokkal fontosabb ügyeket kellett tárgyalnia az országgyűlésnek s ezt a törvényjavaslatot elejtették. Mi van ebben a törvényjavaslatban. Azt mondja, hogy minden olyan községben, ahol 120. földmives gyermek tanul, önálló gazdasági, szaktanitós ismétlőiskolát kell felállítani. Ez a törvényjavaslat kimondja azt is, hogy minden ilyen iskola mellé 20 hold kertet, földet kell biztosítani, ahol a gyakorlati ismereteket a növendékek elsajátíthatják. Ha ez a roppant fontos törvényjavaslat keresztül ment volna, akkor nagy Magyarország területén a 84 önálló gazdasági iskola helyett mindjárt 850 vagy 900 ilyen ^gazdasági iskola létesült volna. Én mindenesetre nagyon kívánatosnak tartatnám, ha az igen t. minister ur méltóztatnék ugy intézkedni, — hogy az előmunkálatok megkönnyittessenek — hogy kerestessék elő ez a törvényjavaslat, a mostani viszonyok szerint talán módositassék, de ilyen irányban feltétlenül cselekedni kell. Össze lehet ezt kapcsolni a földbirtokreformmal, az 1920 : XXXVI. te. végrehajtásával is. Ez annál szükségesebb volna, mert ennek a Nemzetgyűlésnek mindent el kell követnie arra, hogy a nagy magyar néptömegeknek minél több eszközt adjunk a kezébe, az élet harcának megvívására, hogy kereshessenek és minél többet kereshessenek, mert az csak fiktiv állítás, hogy a falvak manapság gazdagságban élnek. Ez nagy tévedés. Lehet, hogy volt pénz a falvakban, de az a pénz onnan már elrepült... Cserti József: Elvitte Hegedüs! Gerencsér István :... és a falusi tömegeknél inkább nélkülözés és szegénység van. Azért is kellene erre gondolnunk, mert a jövendőben a súlyos állandó adóterhek igazán próbára fogják tenni a magyar fajta életképességét. Azért is kellene erre gondolnunk, mert amint a nagy orosz mezőkön a termelés megindul, a gabonatermékek és az állatok ára nagyon le fog csökkenni. Intenzív gazdálkodásra kell tehát kiképeznünk a lakosságunkat, ha a világversenyben meg akar állni és ennek a szegény országnak nagy terheit elakarja viselni tudni. A gazdasági ismétlőiskoláknál legyen szabad szólnom a leányoktatásról is. Eddig ugyanis a gazdasági ismétlőiskolák csak a fiuk gazdasági oktatásával foglalkoztak, azokkal törődtek, pedig szinte épen ilyen fontosságú a leányok kinevelése is oly irányban, hogy az élet harcában a férfiakkal együtt tudjanak a kenyérért küzdeni. E tekintetben azok, amik eddig történtek, igazán nem értékelhetők sokra, mert ugy a mindennapos iskolák, mint a leányok számára szervezett ismétlőiskolák olyan ismeretekre tanították a növendékeket, amelyeket az életben, a gyakorlatban nem tudtak értékké, pénzzé felváltani. Olyan, a leányok számára való gazdasági ismétlőiskola lebeg előttem, melyben a leányok a falusi munkálódásnak minden irányában jártasságra tesznek szert, amivel azután hozzájárulhatnak a férj keresetéhez, tehát a család gazdagodását növelik. Hogy ez a szükséglet magában a tömegben is él, arra példákat tudok felhozni. Magam is egy leányiskolának, tanítóképzőnek a vezetője vagyok, ahol el van rendelve az állami tanterv megvalósításaként, hogy az állami tanítóképzők mellett gazdasági ismétlőiskolák is szerveztessenek. Ezt az ismétlőiskolát évekkel ezelőtt az én igazgató elődöm szervezte, még pedig ugy, hogy évente öt—tiz növendéke volt. Ezt is nagy utánjárással lehetett csak megszerezni. Amikor én az igazgatást átvettem, az általános ismétlőiskolát átformáltam gazdasági ismétlőiskolává, bevezettem a főzést, varrást, ruhaszabást, gyorsírást. Százával jelentkeztek a növendékek, ugy hogy nem is tudtuk őket elhelyezni. Ha az iskola olyant nyújt, amit az élet kivan és amit az életben realizálni lehet, akkor van növendék is és akkor az iskola tényleg hasznos munkát végez.
