Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921. meszet szerűié g érdekes volt ez a dolog, tehát a környékben lévő hírlapok tudósítókat küldtek le. így történt például ez a mi lapunknál is. Mikor pedig a tudósítást már gépbe tettük az esti lapnál, délután 1 óra 22 perekor kaptunk egy értesítést, amelyben a ministerelnöktől vett utasítás alapján az ügyészség megtiltja, hogy a kormányzó ur utazásáról bármiféle más hir legyen közölhető, mint amit a Távirati Iroda közzétesz. Szilágyi Lajos : Eckhardt utasítja az ügyészséget, nem a ministerelnök i Lingauer Albin : Azonban a Távirati Iroda addig még egy betűt sem adott le. Mi történik ? Benn van a gépben a rotációs henger, kénytelen az ember leráspolyozni róla és akkor marad ott a következő cím : »A kormányzó Nagykanizsán, Zalaegerszegen és Szombathelyen«, alatta pedig egy nagy ablak. Méltóztasanak elképzelni, hogy ez micsoda kellemetlen visszatetszést kelt, micsoda találgatásokra ad alkalmat, s az ember legjobb indulata ellenére abba a színezetbe kerül, mintha a kormányzó ur tekintélye ellen valami tiszteletlen kifejezést engedett volna meg magának. Méltóztassanak nekem elhinni, hogy a cenzúra, ha már létezik s ha még egyelőre nem mellőzhető, legalább azt a szívességet megtehetné, hogy a lapoknak kezére járna abban, hogy ilyen ügyetlenségeket ne legyenek kénytelenek elkövetni, illetőleg ilyen kellemetlen helyzetekbe ne sodródjanak bele s a lapoknak kezére járni abban, hogy a maguk megjelenésében, expediálásában a cenzúra által fel ne tartóztassanak. Mert az igy minden oldalról agyonkobozort és a cenzúra százféle tüskéje közé beszorított magyar sajtótól azt várni, hogy jó és megbízható legyen, hogy a publikum közvéleményét helyes vágányokba terelje, felvilágosítsa és informálja, az teljesen lehetetlen. Szilágyi Lajos : Lelkesüljön a kormányzat iránt, azt várják. Lingauer Albin : A sajtónak az a hivatása, hogy innen az ország központjából és a vidéki központokból az eseményekről objektive, hűségesen tájékoztassa az ország köztudatát, hogy ennek a nyomán kinek-kinek a saját politikai fazonja szerint a meggyőződések szabadon alakulhassanak ki és a közvélemény kényszermentes formában jöhessen létre. Akkor, amikor a sajtót egyrészt a cenzor, másrészt a központi sajtótudósitás, a postacenzura, a terror és a cenzúrának nem tudom miféle csodálatos válfaja — amint azt felsoroltam — összevissza szorongatja, az a sajtó ennek a kötelezettségének megfelelni többé nem lesz képes. (Ugy van! half elől.) Rámutatok továbbá arra, hogy micsoda hiba a cenzúrának túltengése már csak azért is, mert ugyanakkor az osztrák lapokat akadálytalanul áteresztik a határon. Az osztrák lapok megírnak mindent s az azután ide bejut, a köztudatba átszivárog azzal a különbséggel, hogy nem magyar nemzeti szempontokból, hanem osztrák nemzeti NEMZETGYŰLÉSI XAPLÖ. 1920—1921. — XL KÖTET. évi június hő 11-én, szombaton. 17 szempontokból van beállítva. Hogy ezután mennyivel jobb, azt az én véges eszecském megítélni nem képes. Egyet mondok : egyenesen halálos csapás ez reánk nézve Nyugat-Magyarországra nézve, mert mikor annak a nyugatmagyarországi népnek jóindulatát a magunk részére meg akarjuk nyerni s ugyanakkor a mi általunk elmondott politikai éceszeket megcáfolja német nyelven az Auszrtriából beözönlő sajtó, akkor nyugatmagyarországi propagandát csinálni eredményesen nem lehet. (Ugy van ! balfelöl.) Szilágyi Lajos : Ellenkezik az integritási politikával ! Lingauer Albin : Azután a destrukció ellen küzdünk. Szép. Nagyon jól tudjuk, hogy mindenféle határzár dacára százával és ezrével cirkál az országban a Jövő, a Bécsi Magyar Újság, az Ember. S mivel ezek tilalmazva vannak, tehát kézről-kézre dugják s érdekessé teszik magát a destrukciót ; ahelyett hogy a magunk sajtójának engednők megírni az objektiv igazságot s a publikum ebből szerezne a kellemetlen eseményekről tudomást, és igy akkor elkerülnék azt a hátrányt, amely az első információval járó benyomások mélységéből reánk háramlik. (Ügy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A destrukció és a zsidó sajtó ellen való küzdelmet én a forradalom tapasztalatai után teljesen megértem ; de megmondom egészen őszintén, hogy abszurdumnak találok minden ujságégetést, sajtószorongatást. Jobb keresztény lapokat kell csinálni, mint amilyenek a zsidó újságok, s akkor majd le fogjuk verni a zsidó sajtót. (Ugy van !) A kormány azonban ezt ne azzal segítse elő, hogy agyon cenzúrázza a lapokat, hanem tegye őket versenyképessé, adjon nekik módot egészséges versenyh hírszolgálat beszerzésére ; a maga rendelkezése alatt álló központi hírszolgálatot mentesítse minden pártoskodástól és elfogultságtól, tegye azt abszolút objektívvé, mert mi nem kívánjuk tőle azt, hogy a mi pártunk részére dolgozzék, hanem az ellen tiltakozunk, hogy a mi más mentalitású lapjainkba saját mentalitását igyekezzék becsempészni. (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon jól tudom, hogy a ministerelnök urnák a maga bokros elfoglaltsága közepette nem maradhat elegendő ideje arra, hogy a napisajtó ellenőrzésére minden nap órákat fordíthasson. Szilágyi Lajos : Még a parlament számára sem jut neki ideje. Lingauer Albin : Elvégre bizonyosan tudja, hogy miért. Valószínűleg nagyon sok dolga van neki, amit az ő munkakörében tökéletesen el tudok képzelni. Azonban erre a célra neki megfelelő személyzetének kell lennie. Tisztelem, becsülöm és egyénileg a lehető legjobb barátságban állok a kormány sajtófőnökével, aki végtelenül tehetséges, mozgékony és ügyes embernek ismerek, azonban egyetlenegyet tartok hibának benne, azt, hogy nincs elég erős keze ahhoz, hogy bizonyos politikai áramlatok egyoldalú és illegitim érvényesülését a