Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-216
A Nemzetgyűlés 216. ülése 1921. egész vonalon a szabadforgalomnak olyan fanatikus híve vagyok, hogy mihelyt elérkezik az az időpont, hogy veszélytelenül és aggodalom nélkül át tudunk térni a szabadforgalomra, át is fogunk térni a szabadforgalomra. Ezekben voltam bátor megadni a válaszomat a mélyen tisztelt interpelláló képviselőtársamnak. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! A. közélelmezésügyi minister ur válaszát a legnagyobb megnyugvással veszem tudomásul, és kérem, hogy lehetőleg még szeptember 30-ika előtt a saját hatáskörében méltóztassék ezt a rendelethelyesbitést megtenni. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a közélelmezésügyi minister urnák Karafiáth Jenő képviselő ur interpellációjára adott válaszát : igen, vagy nem ? (Igen.) Igen. Tehát ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik ? Birtha József jegyző : Szádeczky-Kardoss Lajos ! Szádeczky-Kardoss Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Elsőizben veszem igénybe a képviselőnek kérdésintézési jogát. Most is csak azért, mert egyenesen és határozottan megkértek a választóim, a hódmezővásárhelyi tanyai kisgazdák, hogy egy közérdekű országos ügyben interpellációt intézzek, és pedig az adógabona és tengerihátralékok fejében követelt váltságok, vagyis birságolások ügyében. (Halljuk! Halljuk!) Rövidre akarom fogni interpellációmat, mert nincs unalmasabb, mint egy hosszú interpelláció. Reám ugyan nem illik a minister urnák kvázi megrovása... Mayer János közélelmezési minister: Megmondtam kiknek szól. Szádeczky-Kardoss Lajos :. .. mert én egy országos közügyben szólalok fel és szükséges, hogy innen a parlamentből egypár jó szó hangozzék azokhoz a gazdákhoz, akiket ezzel a kellemetlen üggyel zaklatnak. Hogy megvilágitsam, miről van szó, talán legjobb lesz, ha egy-két panaszkodó levélből olvasok fel egypár mondatot. Azt irja egyik választóm, egy tanyaközponti, a Tatársánci gazdaköri elnök, hogy : »A rekvirálás után nem sokáig hagytak bennünket nyugodni, most ismét a zaklatás terére léptek. Megrekviráltak bennünket, feleslegeinket is beadtuk, ahol volt ; ahol nem volt, onnét nem lehet venni. Most azokat, akik a rájuk kirót tengerimennyiséget be nem szolgáltatták, akarják megbüntetni. Reám is kiróttak 10.000 koronát, vagy lehet helyette a cséplésnél más gabonát adni. Több kisgazdatársam keresett fel, kérve, hogy az ő nevükben is kérjem meg képviselő urunkat, évi június hó 25-én, szombaton. 231 tegye szóvá ami panaszainkat a Nemzetgyűlés előtt. Hagyjanak fel egyszersmindenkorra az ilyen zaklatásokkal. Ilyen utón itt mindenki meg lesz büntetve, mert az egész határban alig van, aki be tudta szolgáltatni a tengerit, mert a rendelet nagyon későn érkezett és most mi, ezrek, bűnhődünk érte«. Tasnádi Kovács József : Mindenfelé igy van ! Szádeczky-Kardoss Lajos : Egy másik helyről, a tiszaparti Martélyról azt irják, hogy »a gazdák itt nagyon elégedetlenek, mert azokat, akik nem tudták beadni a kirótt adógabonát, métermázsánként 2000 koronára büntették, amit rövid időn belül ki kell fizetniök«. Van még több ilyen levél is. Itt járt tegnapelőtt Kopáncs tanyaközpontról egy földbirtokot vásárolni óhajtó küldöttség. Ezek is azt mondják, hogy az ő vidékükön is általános a panasz. Az egyik közülök 25 hold föld után, amely vizjárta tengeriföld volt, 75.000 korona birságra Ítéltetett. így van ez másutt is. Kezemben van egy gazdának Hajdú megyében kapott egy ilyen meghagyási rendelet, melyben felszólitják, hogy a kivetett tengeri minden métermázsája helyett a felhivás kézhezvételéhez számitott 15 nap különbeni végrehajtás terhemellett 1000koronát fizessen meg, különben birságot fog fizetni. Tasnádi Kovács József: Hajdúböszörményben egész csomó ilyen eset van. Szádeczky-Kardoss Lajos : Én ezekre a panaszokra Írásban és élőszóval igyekeztem csillapitólag megfelelni. Azt irtam nekik, hogy nem eszik a levest olyan forrón, mint ahogy főzik és a kormány nem fogja őket illetéktelen birsággal sújtani, bizonyára meg van adva a mód arra, hogy a lakosság, ha sérelmeket szenved, vagy ha jogos panaszai vannak, előadhatja mentségét, és ha vagy nem termett gabonájuk, vagy pedig ha más valami mentségük van, bizonyára le fogják irai a birságot, vagy legalább is leszállítják. Azokon azonban, akik szándékosan kikerülték, hogy ennek a hazafias, közgazdasági, közélelmezési kötelességnek megfeleljenek, nem esik sérelem, ha birsággal sújtják őket, mert a közterhekből mindenkinek ki kell vennie a részét és másnak rovására nem is szabad gazdagodni. Azt hiszem, ez meg is nyugtatta őket, de épen arról van szó, hogy ez a kíméletes végrehajtás csakugyan meg is történjék. . Amikor január folyamán ott jártam beszámolóbeszédet tartani, igen sok panasz volt a rekvirálás ellen és tudom, hogy a közélelmezési ministerium a lehető legméltányosabb álláspontra helyezkedett. Felkerestem Térfy akkori államtitkár urat, előadtam neki panaszukat és ő a legnagyobb készséggel és előzékenységgel válaszolt, magyarázta meg az idevonatkozó rendeleteket, amelyekben — én ezt meg is irtam a gazdasági egyletnek — az áll, hogy a pénzváltságot csak akkor követelik, ha az illetőnek meg volt a termése, de eladta vagy állattal felétette ; ha valaki azért nem tudja beadni, mert nem
