Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

A Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június hó 24-én, pénteken. 197 tatni ?« Dehogy, azt már a nagyságos ur elintézte a pénzügyőrrel, aki a fontolást végezte, tetszik tudni, muszáj egy kis csalásnak is lenni, mert máskép az ember nem élhet meg.« (Derültség.) »Főszolgabíró ur nem lesz akkor odahaza, amikor a dohányt szállítani fogjuk.« Azt tudom, — hagytam rá — mi is ugy beszéltük meg, hogy én fogom a dohányt kisérni, nehogy esetleg a csendőrökkel baj legyen, én majd fel fogok ülni az egyik szekérre, és ha esetleg valami mégis előfordulna az utón, azt én elintézem. Csak mondja meg nekem, hegy mikor fogják a dohányt szállítani, mert nem szeretném, ha készületlenül találnának és baj volna a dologból. Kik vaimak még ebbe beleavatva ? Elmondta, hogy Tóth János, Halász Kornél, dr. Medve Zoltán nyugalmazott főispán királyi kamarás, id. Bonis Károly kölesei földbirtokosok dohányát kell kiszállítani. A méltóságos urat — dr. Medve Zoltán — most várjuk haza. Miért jön ő ide, kérdeztem. Biztosan emiatt, felelte. A történtek után egy ideig csend volt, amikor hirtelen egy sürgönyt kaptam, hogy 48 órán belül át vagyok helyezve Nyírbátorba nem tényleges nyilvántartó tisztnek. A parancsnak eleget tettem és útközben, amikor Köleséből Mátészalkára igyekeztem, Kölese alatt fináncokkal találkoztam. Mátészalkára érve Balog László tartalékos hadnagytól azt hallottam, hogy ő jelentette fel a fináncoknak a dohányt és épen most mentek ki Kölesébe, hogy azt ott lefoglalják. Balogh László hadnagy egyizben nálam járt és erről a dohányügyről beszéltünk. Mivel ő ezt a dolgot a vármegyei katonai parancsnokságnál megtudta, bizalmasan elmondtam neki még egyszer a tényállást, ő erre azt tanácsolta, hogy jó_ volna ezt a pénzügyőrség tudomására hozni. En a tervet elleneztem, ő azonban mint leszerelőfélben levő tiszt, valószínűleg hasznot remélt a feljelentésből, tudtom nélkül elárulta az ügyet. A pénzügyőrök dr. Dienes Dezső főszolgabírónál körülbelül 20 métermázsa dohányt találtak már szekerekre rakva.« Erre a dohánymennyiségre azt mondotta a főszolgabíró, hogy a saját szükségletére kellett. R

assay Károly: Nagy pipás lehetett! (Derültség.) Tomori Jenő (továbbolvassa) : »Krejnik Gábor tiszti küldönc és Dávid Ferenc hadapródjelölt bizonyítani tudják, hogy a dohány nem a pénzügyőrség által megállapított helyen volt elraktározva, hanem külön volt téve a főszolgabírói hivatal padlásán. A többieknél nem tudom, hogy mennyi dohányt foglaltak le, csak annyit hallottam, hogy a faluban körülbelül 80 métermázsa dohányt találtak. Dr. Dienes Dezső főszolgabírónak még napra szóló engedélye volt, hogy a dohányt beszállíthassa Csengerbe. Egy Gurbudán nevű tiszthelyettes, aki a fehérgyarmati T.-csoporthoz volt beosztva és aki az én utasításomra ment ki a dohányügyben nyomozni, Tisza-Szakorókon jártában egy Vincze nevű csendőrtiszthelyettestől azt hallotta, hogy a csendőröket is meg akarták vesztegetni és azzal biztatták őket, hogy én is bent vagyok a dologban. Ezt állítólag egy Kiss nevű pénzügyőri szemlész mondta, aki emiitette, hogy Bónis Károly kölesei földbirtokos járt nála és őt is meg akarták vesztegetni. Dr. Medve Zoltán nyugalmazott főispán kamarással előzőleg is volt már egyszer egy nézeteltérésem, mikor dr. Medve Zoltán megbízta Kiss Amália volt .szobalányát, (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balfelől : Kezd érdekes lenni!) hogy részére vashusz filléreseket, lebélyegezetlen pénzt, dollárt vásároljon. Kiss Amáliát ebben az ügyben ki is hallgattam, aki mindent bevallott. A kihallgatásáról szóló jegyzőkönyv birtokomban van. Az utána következő napokban dr. Medve Zoltán felkeresett a hivatalos helyiségemben és beszédközben megfenyegetett azzal, hogy hagyjuk egymást békében, mert az ő sógora Perczel Armand ezredes az én osztályparancsnokom a ministe fiúmban. Valószínűnek tartom tehát, hogy egy olyan ember, mint dr. Medve Zoltán, ki ilyen apró dolgokért is képes a becsületét kockára terni, nagyobb dologba is hajlandó lesz belememii és igy az ő dohánycsempészetben való részvételét nem tartom kizártnak. A dohányügyet egy Oszlányi Kornél nevű diák árulta el Dienes főszolgabírónak, aki igy mindent idejekorán megtudott és a nyomozásomat nem voltam képes teljesen befejezni.« Benkő Gábor : Keresztény ember nem ért a csempészéshez, ez a baj ! (Felkiáltás a középen : Ez baj ? Derültség.) Tomori Jenő: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Amint jeleztem, keresztényekről és zsidókról is szó volt. Az eddigiekben elmondottam azt, hegy mi történt a keresztényekkel, most pedig rátérek arra, hegy mi történt kerületemben, Csergeren, a zsidókkal. (Halljuk ! Halljuk !) Rassay Károly : Ezt tisztázni kell ! Köztisztviselőkről van szó ! Tomori Jenő : Rövid leszek és csak néhány kor krétumot akarok erre vonatkozólag felhozni, mert ezt a dolgot csakugyan tisztázni kell. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Olyan attrocitások történtek és történnek, hegy én meg vagyok győződve, hogy a belügyminister ur . . . Jármy József : A tárgyról bsszéljen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Balla Aladár : Azt teszi ! Konkretizálást kértek ! Rassay Károly : Konkretizálja ! Tomori Jenő : Konkretizálom mindazokat az eseteket, amelyek megtörténtek. Jármy József: Ez nem tartozik a tárgyhoz. Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Rassay Károly : Hát mi tartozik a tárgyhoz ? Haller István : Az, hogy mit csinált Péchy. Tomori Jenő : Kérem, én nem azt mondottam, hogy ezeket Péchy csinálja, hanem hogy Péchy alavt történtek ezek az igazságtalanságok. Rassay Károly : Főszolgabíró ma is ! (Zaj.) Jármy József : Olvastuk a Virradat ban ! Kerekes Mihály: Nem mindenki olva&ta a Virradatot !