Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

194 A Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június hó 24-én, pénteken. kivégzésre kijelölt nap előtt egy pár nappal talál­kozott az utcán Tóth Tibor állásától felfüggesztett főszolgabiró nejével, akinek könnytől áztatott bánatos arca ő reá, Berta Józsefre ugy hatott, hogy kénytelen volt ürügyet keresni arra nézve, hogy Tiszabecsre szolgálatilag kiutazzon, hogy eme reá nézve emberi fogalmat meghaladó gyil­kosságot ne kelljen neki végrehajtani. Sértett Tóth Tibor 39 éves református, fehér­gyarmati lakos, volt járási főszolgabiró . . .<< Gaál Endre: Rövidebben beszélj! (Zaj.) Tomori Jenő: »...előadja, hogy 1920. évi március hó 18-án, amidőn a nemzeti hadsereg, illetve Anderlik István T.-osztálybeli főhadnagy Fehérgyarmatra bevonult, ugyanaznap este a most nevezett főhadnagy lakásán kereste . . . Gaál Endre: Elvész a lényeg! Tomori Jenő: Ennek a főszolgabírónak és ennek a földbirtokosnak kénytelen vagyok fel­olvasni az egész vallomását, mert igen fontos. (Halljuk/ Halljuk/ Továbbolvas): »... de nem találta és igy másnap, vagyis március hó 19-én a délelőtti órákban lakásán újból kerestem, de amennyiben ott azt a felvilágosítást kapta, hogy hivatalában van, ott kereste fel és nála történt bemutatkozás után a főhadnagy felszólította, hogy szökjék a románok után, mert ő neki, Tóth Tibornak, nagyon sok ellensége van Fehérgyar­maton.« Meskó Zoltán : Az erdőtől nem látjuk a fát ! Gaál Endre : A lényegét mond el ! Elnök : Ne tessék kitanítani a szónokot ! (Derültség.) Tomori Jenő: »A főhadnagy azt is közölte vele, hogy addig, mig az ő hivataláig ért, találko­zott egyik ellenségével, aki kérdezte tőle, Ander­liktől, hogy még mindig itt van az a gazember Tóth Tibor, nem pusztította el ? Mint úriember figyelmezteti, hogy holnap reggel 8 óráig a város­ból tűnjön el, ellenkező esetben parancsa van reá, hegy letartóztassa. Erre ő Tóth Tibor kijelentette, hogy ő erre nem szolgáltatott okot, adjon alkal­mat, hogy Mátészalkára bemehessen, mert tudni akarja, hogy miféle hajsza van ellene, illetve, hogy megtudja a valódiságot ; akkor már Pécsy László volt a kormánybiztosi teendőkkel megbízva. An­derlik főhadnagy kijelentette előtte, hogy a letar­tóztatásra nézve a meghagyást Pécsy kormány­biztos adta ki. Tóth Tibor ezt a körülményt Reich­* ner Emil törvényszéki biró sógorával és Bakó Fe­renc, Bakó István stb. közölte.« Rassay Károly : A legújabb nyomozóközeg a kormánybiztos ! Letartóztat ! Gaál Endre : Csak a lényegét olvasd ! Tomori Jenő : Nem akarom itt ezeket hossza­dalmasan felolvasni. (Általános helyeslés.) Csak néhány tanú vallomására térek rá. Meskó Zoltán : Tessék a lényeget megmondani és nem az egészet felolvasni. Rassay Károly: Ugy inondjaj ahogy akarja. Balla Aladár : Minden mondata tény. Ha nem érted, ne türelmetlenkedj. ( Derültség.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóz­tassanak közbeszólásaikkal folyton zavarni a szó­nokot és irányítani akarni , hogy hosszabban vagy rövidebben beszéljen. Gaál Endre : Megsértette az egész elöljáróságot. Ilyennel állj elő ! Tomori Jenő: Tisztán csak Tóth Tibor fő­szolgabiró és Kerekes László földbirtokos viselke­désére vonatkozólag olvasom fel még két tanúnak a vallomását s azután végzek ezzel. A tanú Báróthy József, 43 éves, református vallású, fehérgyarmati lakos. KÓSZÓ István : Nem kérdezzük, hogy hány éves és milyen vallású. Balla Aladár : Függetlenségi ! Kossuthpárti ! Szegeden máskép beszéltél ! Elnök : Ha a képviselő urak folyton zavarják a szónokot, névszerint fogom megnevezni a közbe­szóló urakat, a következő esetben pedig rendre fogom utasítani. A komolyságától fosztják meg közbeszólásaikkal a tanácskozást. Tomori Jenő : Ez a tanú előadja, hogy a román megszállás alatt a felügyelete alatt lévő lovakat Tóth Tibor főszolgabiró mentette meg a román el­hurcolástól. Továbbá előadja, hogy Tóth Tiborról és Kerekes Lászlóról egyáltalában semmi olyant nem hallott, hogy románbarátok lettek volna, azt azon­ban tudja, hogy a fehérgyarmati lakosoknak lovait és egyéb gozdasági eszközeit megmentette. Fel fogom olvasni még Simon János vallomá­sát, 29 éves, református, nős, állampénztári tiszt, fehérgyarmati lakos. Előadja, hogy Tóth Tibor román barátkozásáról nem tud semmit, csak azt, hogy a magyar tisztviselőket a román megszállott területről átsegítette magyar területre. Megtette Tóth Tibor főszolgabiró azt is, hogy egy alkalom­mal Horváth Bélát, Fogarassy Györgyöt és Endrét, úgyszintén őt, Simon Sándort is, maga Tóth Tibor főszolgabiró a saját kocsiján a Tiszához kisérte, hogy azon őket átszállíthassa, amikor az egész társa­ságot Tóth Tibor főszolgabíróval együtt a román csendőrök elfogták és csak nagy utánjárással sike­rült Tóth főszolgabírónak önmagát és a fent meg­nevezett egyéneket a kellemetlen helyzetből ki­szabadítani. T. Nemzetgyűlés ! 43 tanú van itt, akik mind azt vallják, hogy Kerekes László földbirtokos és Tóth Tibor járási főszolgabiró a legkifogásta­lanabb emberek voltak a román megszállás alatt is, és semmit el nem követtek. Ezeknek az útból való eltétele tisztán azért volt szükséges, mert a forradalom alatt az én kerületemben, a csengeri járásban Szuhányi László volt a főszolgabiró, de a nép haragja elsöpörte, elkergette innen és szükség volt arra, hogy helyet adjanak neki és Fehér­gyarmaton főszolgabiró lehessen. Most is igy van ez az egész kerületben, hogy sehol sem a megvá­lasztott főszolgabiró dolgozik, hanem mindegyik más helyen teljesít szolgálatot, ahol nincs meg­választva. Például Szuhányi Csengeren van meg«

Next

/
Thumbnails
Contents