Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-207
12 A Nemzetgyűlés 207, ülése 1921. adni. Kérem a képviselő urat arra is, hogy állásfoglalását, illetőleg ítéletét mindenkor tartsa függőben addig, amig tőlem, vagy az illető minister- ; tői, akihez interpellációját intézi, választ nem kap. Egyébként ismétlem, hogy feltételezem az igen t. képviselő ur teljes jóhiszeműségét, de ő is csak információkat kaphatott, még pedig az érdekelt féltől, nem szabad tehát pálcát törni a hatóság fölött, mielőtt még igazolva volna, hogy ilyen mulasztás tényleg elkövettetett. Hiszen épen a képviselő ur volt az, aki hangoztatta, mennyire szükséges, hogy a hatóságok tekintélye ne rontassék le és igaza van abban, hogy a hatóságok tekintélyének emeléséhez nem járul hozzá az, ha ugy tesznek, mint ahogyan képviselő ur mondotta, de nem járul hozzá a hatóságok tekintélyének emeléséhez az sem, ha elitéljük vagy meggyanúsítjuk őket, mielőtt meg volnánk győződve arról, hogy csakugyan hibát követtek el. Kérem az igen t. képviselő urat és a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pálfy Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Köszönettel tudomásul veszem a minister ur válaszát és megnyugvással nézek az elé a vizsgálat elé, amelyet kilátásba helyezett. Nem kétlem, hogy az nekem a legteljesebb mértékben igazat fog adni. Elnök : Következki a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyiminister urnák Pálfy Dániel nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Felkiáltások : Igen I) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik ? Birtha József jegyző: Lingauer Albin! Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! A cenzúráról, a cenzúrának egyes helytelenségeiről óhajtok szólni és e tárgyban a ministerelnök úrhoz egy interpellációt intézni. (Halljuk I Halljuk/ a szélsőbaloldalon.) Bölcsen tudom, hogy a cenzúrára, kivételes helyzetek közepette szükség van, s eszem ágában sincs még ma sem a cenzúra teljes visszafejlesztését, illetőleg megszüntetését követelni, mert meg kell hajolnom a ministerelnök ur által június 1-én felhozott érvek előtt. 0 kormányozván, ő is határozza meg, hogy minő mértékben óhajtja előbbre vinni a konszolidáció művét, nekem tehát a cenzúra fenntartása ellen annyival kevésbé lehet kifogásom, mert a ministerelnök ur bölcsességében, mindenekelőtt pedig hazafiasságában és törvénytiszteletében oly végtelen mértékben megbízom, hogy eszembe se jutna feltételezni róla, hogy ő a sajtónak ellensége lehetne. Azonban okom van feltételezni, t. Nemzetgyűlés, azt, hogy a ministerelnök ur elé a sajtócenzura kérdésében valótlan adatok kerülnek és hogy az itt folyó úgynevezett agitációt sokkal feketébb színben festették, mint amilyen valójában, (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) még évi június hó 11-én, szombaton. pedig abból a célból, hogy ezáltal a közszabadságok visszaállításának menete lassúbbá tétessék. A t. ministerelnök ur múltkori beszédében nagyon érdekes kijelentéseket tett a sajtócenzuráról, melyek közül tartozom a Nemzetgyűlés emlékezetébe idézni azon konkrét bejelentéseket, melyekkel interpellációm keretében vitába szállni kívánok s azért ezeket felolvasom. (Halljuk! Halljuk !) Többek között a következőket mondotta a ministerelnök ur (olvassa) : »Sajtócenzura, amint méltóztatnak tudni, tulajdonképen nincs .. . Szilágyi Lajos: Dehcgy nincs! Lingauer Albin (tovább olvassa) : ... hanem van sajtóellenőrző bizottság, ami lényeges különbség, mert hiszen a sajtóellenőrző, vagy helyesebben a sajtótájékoztató bizottság nem bir olyan jogkörrel, amilyennel a normális sajtócenzura bir. A minister közi sajtótájékoztató bizottság hatásköre csupán arra terjed ki, hogy véleményt nyilvánítson abban az esetben, ha valamely lapba közzétételre szánt közlemény a 12.001. igazságügyministeri számú rendelet és az 1920. évi VI. tc.-ben említett állami érdeket ez közvetlenül veszélyezteti. Ehhez képest a sajtótájékoztató bizottságnak intézkedési joga nincs. Ez a bizottság csupán a sajtó munkájának megkönnyítésére szolgáló véleményező szerv, amelynek igénybevétele nem kötelező.« T. Nemzetgyűlés ! Én, aki magam is újságÍrással keresem kenyeremet, köszönöm szépen azt a könnyítést . . . Szilágyi Lajos : Ezen a naivságon egy újságíró csak mosolyoghat. Lingauer Albin : . . . amellyel a sajtótájékoztatóbizottság a sajtó munkáját megkönnyíteni iparkodik. Nekem eszem ágában sincs, hogy a sajtóban megnyilatkozó destrukciót védelmezzem, mert hiszen 25 esztendős újságírói pályafutásom alatt, most már körülbelül 15 éve egyik leghangosabb harcosa vagyok a sajtótörvény kiméletlenül szigorú revíziójának, amely azonban nem a sajtószabadságot, hanem csak a sajtó visszaéléseit van hivatva megfojtani. Én azt látom, t. Nemzetgyűlés, hogy az itt elharapódzott sajtógyülölet olyanformán kezdi kezelni a sajtószabadságot, mint az a bizonyos gyermek a légyfogást, aki az ablakra szállott legyet akarva agyonütni, olyan lendülettel teszi azt, hogy a léggyel együtt magát az ablakot is össze- zúzza. Szilágyi Lajos : Ugy van ! Lingauer Albin : Az uj sajtótörvény egyedüli mód a destrukció elleni küzdelemre. Olyan sajtótörvényre van szükség, amely a sajtó tisztességes munkásainak módot nyújt ,arra, hogy úrrá legyen a saját portáján, kikergethesse onnét a kufárokat, a sajtó hiénáit, kikergethesse nemcsak a visszaélő újságírókat, hanem lehetetlenné tehesse a visszaélő, a sajtót áruba bocsátó, a sajtót igazán prostituáló kiadókat is, akik a maguk üzleti érdekeiből nyitnak teret a destrukciónak. (Ugy van !)
