Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

À Nemzetgyűlés 215. ülése 192Î. etn június hó 24-én, penteksrt. 191 nemcsak nálunk, hanem egész Európában a középosztályba és ami igen veszélyes dolog. Alapjában véve fennáll a közgazdaságnak az a tanítása, hogy csak. a munka termelhet igazi értéket. Ennélfogva, aki spekulációval vesz értéket, az okvetlenül valakinek a munkateljesítményét veszi el, — valószínűleg nem a saját magáét. A rendszerem igen keserű kúra, de szükséges kúra. Nem kell spekulálnia a magyar középosztálynak. A magyar középosztály legyen nyugodt : az ő bankjai, iparvállalatai jól állanak, azok a világkrizist ki fogják állni. Tehát tartsa meg a papírját és vegyen állampapírt, záloglevelet. Ott semmi hullámzás nincs, ott egész nyugodt lehet. Ellenben a magyar középosztálynak ma az a nagyon különös szokása, — amit sajnos, a háború vitt bele — hogy elmegy a tőzsdére spekulálni. Erre semmi szükség nincs. A tőzsdére menjenek a bankárok, akik értenek ahhoz, nem pedig azok, akik nem értenek hozzá és akiket csak belevisznek a tőzsdei játékba, (Helyeslés.) Evvel kapcsolatban tisztelt barátomnak másik kérdésére is válaszolok. Hallom, hogy különösen azóta, amióta a vagyonváltság második és harmadik része megjelent, főkép a kisgazdatársadalmat avval izgatják, hogy én a vagyonváltságnál a földet jobban terhelem meg, mint a többi vagyontárgyat. Ez tisztára rémkép. Hiszen a túlsó oldalon folyton azt a szemrehányást kapom, hogy nem vagyok elég kemény a földbirtokkal szemben. Én senkivel szemben sem vagyok kemény, én mindenkivel egyformán bánok el. Meg vagyok győződve, hogy a gazdatársadalommal együtt akkép fogjuk átalakítani ezt a javaslatot, hogy az mindenkit ki fog elégíteni. Hogy fizetni kell, azt tudja mindenki. Még pedig fizetni kell az egyenlő teherviselés elve alapján. Ezek a hirek, amelyeket részben nagykorú, részben pedig szellemileg nem egész nagykorú egyének terjesztenek, hogy én bármit elfogadok és megengedem, hogy 4—5 százalékot fizessenek a részvénytársaságok, ez tisztára bolondság, vénasszonyos pletyka. A helyzet ugy áll, hogy eddig a budapesti nagy bankok — talán három kivételével — nyilatkoztak, hogy készpénzben fizetik be a váltságot. Ezt be is fizették, még pedig befizették a december 20-iki árfolyam alapján. Tehát nem 4—5, hanem legalább 22—23 százalékot fizettek. Sankinek a kedvéért, senkinek a szép szeméért én 4—5 százalékkal magam kifizetni nem engedem. En becsülettel őrzöm az ország érdekét és azt akarom, hogy ha elmegyek, akkor utánam tiszta számítás maradjon. Ennélfogva semmiféle ilyen kedvezés nincs. Ezek rémmesék. Általában a vagyonváltság 20 százalék ; kisebb embereknél kevesebb, de 20 százaléknál sehol sem nagyobb. Igenis, az ingó tőkét én megadóztattam. Épen ezért van az, hogy én mindenféle módosításhoz hozzájárulhatok, csak ahhoz nem, hogy az első vagyonváltságról szóló törvénynek megváltoztassam azt a szakaszát, amely szerint szeptemberig készen kell lenni a második és a harmadik vagyonváltságnak is. En a szavamat nem változtathatom meg. A magyar pénzügyminister szavát csak egy másik pénzügyminister változtathatja meg. Egy másik pénzügyminister kell az én helyembe ahhoz, hogy ez megváltozzék. Nekem ehhez ragaszkodnom kell, mert hiszen a bankok és az iparvállalatok által befizetett összeget én már elköltöttem, még pedig nem folyó kiadásokra, hanem váltókra, olyan váltókra, amelyeket a magyar állam hitele szempontjából be kellett váltanom. Ma az a helyzet, hogy a magyar pénzügyminister az emberek áldozatkészsége következtében tud fizetni, és ez adja meg hitelünk alapját. Mert igy jártam el, azért kaptam sokkal olcsóbban a pénzt, mint bármely szomszédállam pénzügyministere, az egymilliárdos kölcsönben. Akkor, amikor a jugoszlávok 7%-ra kaptak pénzt mint győzelmes állam, én 5"2%-ra kaptam azért, mert a váltómat beváltottam, de elköltvén az ingóváltságot, kell, hogy az ingatlanváltság is megszavaztassék. Ezek figyelembevétele után kérem, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Temesváry I mre : A választ tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a pénzügyminister urnák Temesváry Imre képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem % (Igen!) Tehát ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik ? Kontra Aladár jegyző : Tomori Jenő ! Tomori Jenő: T. Nemzetgyűlés! Amikor a mentelmi jogom megsértését a t. Nemzetgyűlésnek bejelentettem . . . (Mozgás és zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Tomori Jenő : . . . már akkor hangoztattam . . . (Folytonos zaj.) Elnök (cssnget) : Kérem, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és a szónokot meghallgatni. (A szónokhoz.) Tessék megkezdeni. Tomori Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Amikor a mentelmi jogom megsértését itt a t. Nemzetgyűlésnek bejelentettem, már akkor hangoztattam, hogy tisztán hazafias szempontból nem akarom itt a Ház előtt azokat a visszaéléseket, atrocitásokat s azokat a súlyos vádakat előhozni, amelyek Szatmár vármegyében néhány lelkiismeretlen tisztviselőnek a bűnére vonatkoznak, nehogy adatokat szolgáltassak a külföldnek, hogy a külföldi sajtó azokat ellenünk kihasználja. Minthogy beszédemben nemcsak keresztényekről, hanem zsidókról is szó fog esni, félreértések kikerülése végett hangsúlyozni kívánom, hogy a kerületemben közel 600 zsidó szavazó van (Felkiáltások a középen : Csak ?) és egyetlen egy sem