Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-215
A K''emzetgyütés 215. ülése 1921. évi június íió 24-én, pénteken. ÎBÔ Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! Olyan témát vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés előtt feszegetni, amely közgazdasági életünk zavartalan menetét már hónapok óta, igen sok jóhiszemű polgár vagyonbiztonságát pedig állandóan veszélyezteti. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nem akarok megvádolni egyetlenegy társadalmi osztályt sem, csak konstalálni kivánom a tényeket, amelyek a tőzsdei üzelmek mostani visszásságai folytán sok jóhiszemű embert valósággal a tönk szélére vittek. Amikor múlt évi december 20-án megjelent a pénzügyminister ur rendelete, amely a bankbetéteket zár alá helyezte, köztudomásúvá vált, hogy a részvénytársaságok vagyonváltságát az 1920. évi december 20-iki tőzsdei árfolyam szerint fogják kivetni. Meg kell állapitanom, hogy ezen perctől fogva . . . (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek a baloldalon ! Temesváry Imre: ... a tőzsdén jegyzett papirok árfolyama állandóan esett s a jóhiszemű polgárok, akik a tőzsdejáték labirintusaiban járatlanok voltak és megtakarított kis tőkéjüket még a múlt esztendő végén értékpapírokba helyezték el, mert látták, hogy az értékpapírok értéke napról-napra emelkedik, most egyszerre tönkrementek. Ezek az emberek talán nem is spekulatív szándékból, hanem kizárólag azért helyezték értékpapírokba tőkéjüket, mert a folytonosan emelkedő drágaság folytán bizonyos mértékig védekezni akartak a drágaság ellen és azt remélték, hogy talán a tőzsdén emelkedő értékű papirok révén bizonyos kisebb nyereséghez juthatnak, amivel a folytonosan emelkedő drágasággal szemben felvehetik a küzdelmet. Sajnos, e reménységünknek épen az ellenkezője következett be. Január elsején megkezdődött az áresés, ami azóta folytonosan, sőt néhányszor zuhanásszerűen jelentkezett. A kevésbé járatos egyének most megijedtek és szinte hisztérikusan igyekeztek szabadulni értékpapírjaiktól, aminek természetes következménye az lett, hogy a papirosok értéke csaknem egy harmadára esett a december 20-iki értéknek. (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Ez a szomorú jelenség indított engem arra, hogy pár héttel ezelőtt felhívjam a pénzügyminister ur figyelmét e dologra és kérjem, hogy igyekezzünk valami módot találni ezen áresés meggátlására. E felszólalásom következménye volt, hogy később a pénzügyminister ur egy módositó javaslattal jött a Nemzetgyűlés elé, amely itt el is fogadtatott. E javaslatban meg lett engedve, hogy a bankok saját papírjaikat a vagyonváltság céljaira a tőzsdéig megvásárolhassák. Ezzel azt akarta elérni a pénzügyminister ur, hogy á részvénytársaságok saját részvényeiket tömegesen vásárolják a tőzsdén s igy ezen .tömeges vásárlás folytán a részvények értéke önmagától emelkedjék, illetőleg a tőzsdei árfolyam magasabb legyen. Ez a reménységünk nem vált valóra, sajnos csalódtunk, mert az árfolyamok ezen törvény által biztosított kedvezmény ellenére is folytonosan tovább estek. A részvénytársaságok nem vásárolták nagy tömegekben részvényeiket a tőzsdén, hanem inkább egyes nagy részvényesektől, u. n. részvényhalmozőtól kéz alatt vették azokat meg, úgyhogy ennek következtében a tőzsdén egyáltalában nem emelkedtek az árfolyamok s azok a kis emberek, akik részvényekbe fektették tőkéjüket, kénytelenek voltak a lehető legalacsonyabb árakon is megválni részvényektől. így igen sok ember teljes vagyoni romlása állott elő. Sok száz és száz család, aki becsületes munkával szerezte meg azt a kis tőkét, amelyet még a múlt évben értékpapírokban helyezett el, teljesen tönkrement ezen erkölcstelen üzérkedés folytán, míg a nagy részvényesek kihasználván ezek naivságát, illetéktelen hasznot biztosítottak ezáltal maguknak. T. Nemzetgyűlés ! Nem tartom valószínűnek, hogy a nagy bankok mesterségesen igyekeztek volna a részvények árát lenyomni. Sokan azt gondolták, hogy a részvényeknek áresése annak a spekulációnak következménye, hogy a nagy bankok igyekeztek volna ezzel az eső tendenciával meggyőzni a pénzügyminister urat arról, hogy a részvénytársaságokra kivetett december 20-iki árfolyam túlmagas, s talán azt remélték, hogy a pénzügyminister úrtól ezen a réven bizonyos engedményeket fognak majd kicsikarhatni. Én ezt — mint az előbb is mondottam —• nem tartom valószínűnek már azért sem, mert hiszen egyetlen becsületes és biztos alapon működő banknak sem lehet érdeke az, hogy a részvények árfolyamát leszorítsa, kizárólag azért, hogy a nála lombardirozott kölcsönöket egzekválhassa, mert ezáltal ő maga riasztaná el üzletfeleit. De mindenesetre nyugodt lélekkel megállapíthatjuk azt, hogy a részvénytársaságok eddig egyáltalában nem igyekeztek részvényeiket a tőzsdén keresni, hanem inkább kéz alatt, egymás között spekulatív célokkal működő részvényhalmozóktól, vagy az u. n. nagy részvényesektől vásárolták meg tömegesen a vagyonváltság lerovásának céljaira szolgáló részvényeket. Ezt tették kizárólag azért, hogy a tőzsdén ne alakuljon ki egy emelkedő tendencia, és hogy igy a kis emberektől potom pénzen vásárolhassák meg a részvényeket. Ezen spekuláció áldozatává vált sok jóhiszemű polgár, különösen pedig azok, akiknek a részvényei lombardkölcsönnel voltak megterhelve. Ennek pedig a természetes következménye az lesz, hogy a részvénytársaságokra kivetett vagyonváltságot nem a részvénytársaságok fogják megfizetni, hanem azok az emberek, akiknek drága pénzen vásárolt részvényeit ma spekulánsok, ilyen részvényhalmozók összevásárolják. Ezek fogják majd azután olcsóbb áron rendelkezésére bocsátani a
