Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-213

A Nemzetgyűlés 213. ütése 1921. évi június hó 22-én, szerdán. 157 kezelője természetesen nem szólhatok bele. Ezt csakugyan egymás között kell kiverekedniük. Hogy melyiknek van igaza, azt én sem itt, sem másutt nem tudnám megmondani, mert annyira az ügyeket nem értem, de nem is vagyok erre hivatoti. Hogy mindkét ur mindkét oldalról szavahihető és tisztességes úriember, ezt sokan mondották és erősitették nekem. Meg vagyok győződve, hogy hivatali elődöm intézkedése épen azon az alapon történt igy, mert ezt a bérlőt megbízható, szavahihető és hozzáértő embernek tartotta. Meg vagyok róla győződve, hogy a magyar független biróság olyan mórtékben ad neki got, amilyen mértékben neki igazsága van. Többet pedig nem követelhetünk. Ami pedig engem illet, mivel minden oldalról — legyen szabad ezt a nem parlamentáris kifejezést használnom — nyúznak a szilfamajori bonyadalmak ügyében, kijelenteni, hogy kiküldöttem már hivatalos, tehát közalapítványi bizottságot, kiküldöttem már detektiveket, tehát nem közalapítványi bizottságot és sem ezzel, sem azzal nem voltak megelégedve és az igazság nem derült ki. Most legújabban kiküldtem nekik teljesen ismeretlen és abszolúte pártatlan úriembereket, akik gazdálkodással foglalkoznak, s várom a jelentésüket. (Helyeslés jobbfelöl) Amennyiben a jelentésük ki fogja mutatni, hogy a vagyonátlagnak követeinivalója van akár a jelen, akár a volt bérlővel szemben, azonnal megindítom ilyen irányban is az eljárást. Ellenkező esetben természeten csendben kell maradnom, mert különben nekik lesz igazuk. Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a választ tudomásul venni s arról meggyőződve lenni, hogy semmiféle mulasztás sem Justh Ferenc részéről, sem a minister részéről ebben az irányban nem történt. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zákány Gyula: T. Nemzetgyűlés S Az igen t. minister ur válaszának első részére nézve a következő kijelentésem van: nagyon jól tudom, hogy a vallás- és tanulmányialap revízióját illetőleg ő kötött és lehetetlen helyzetben van ; nem is azt kérem, hogy revideálja, hanem hogy a revíziót készítse elő. A vallás- és tanulmányi alap alapos, gyökeres reformja a katolikus autonómiával — ami nincs — van kapcsolatban, tehát én csak az előkészületet kértem erre vonatkozólag. Ami az igen tisztelt minister urnák interpellációm második részére adott válaszát illeti, bátor vagyok kijelenteni, hogy ezt a kérdést azért hoztam ide, mert sürgettek és mert rajtam kivül álló okok befolyásának engedtem, bár nem tudtam, hogy igazuk van-e. Amint a minister ur mondotta, már számos detektívet küldött ki és a sok jelentés és a kriminalisztika terére történt tévedések után még jobban összebogozódott az egész per. Erre vonatkozólag én csak annyiban kértem a befolyásolást, a törvényes és gyors ministeri beavatkozást, amennyiben a felügyeleti és a vezetési jog a vagyonállagra vonatkozólag a minister ur hatáskörébe tartozik. A veszekedő magánjogi feleknek nem lehet teljesen indifferens módon nézni a veszekedését, ha az a vagyonállag érdekeit érinti. Addig, amig mint magánjogi felek perlekednek, ez a biróság hatáskörébe tartozik ; de amint a per a vagyon állagát érinti, köteles a kultuszminister mint vagyonfelügyéleti hatóság, beleavatkozni. Egyébként a választ tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urnák Zákány Gyula képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Szólásra következik? Birtha József jegyző: Szabó József (biharnagybajomi) ! Szabó József (biharnagybajomi) : T. Nemzetgyűlés ! Mivel tudomásom van arról, hogy a ministerelnök ur az interpellációk után igen fontos előterjesztést fog tenni, azért egészen röviden terjesztem elő egyszerű kis interpellációmat és annak indokolását. Az interpellációm igy hangzik (olvassa) »Interpelláció a népjóléti minister úrhoz a háborúban elhalt katonák szüleinek segélyezése tárgyában. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a háborúban elhalt katonák szerencsétlen öreg szülei egyáltalában nem kapnak segélyt? Ha igen, tett-e valami intézkedést arra nézve, hogy most, amidőn a hadiözvegyeket, rokkantakat, akiknek irataik elvesztek, Összeiratja, az elhalt katonák szülei is számbavétessenek és megfelelő segélyezésben részesitessenek ?« Igen t. Nemzetgyűlés! Többször konstatáltatott már itt ebben a Házban, hogy a háborúnak legszerencsétlenebbjei, a hadiözvegyek, a hadirokkantak és a hadiárvák. Elveszthettek sokan vagyont, sok mindent a háborúban, de azt munkával pótolni lehet. A hadiözvegyek kenyérkeresőjét nem pótolhatja senki ; a hadiárva szüleit nem adhatja vissza senki; a hadirokkantak erejét, egészségét nem pótolhatja senki és semmi. Mindig csodálkoztam rajta, hogy mikor ezeket a szerencsétleneket felsorolták, nem vették be ebbe a kategóriába azokat az öreg szülőket is, akiknek gyermekeik a harctéren elhaltak. Hiszen mi ezeket a szegény embereket mindig azzal biztattuk, hogy neveljék istenfélelemre, hazaszeretetre a gyermekeiket, mert ezek lesznek öregségükben a támaszaik. S a jó szülők természetesen mind találtak egyegy támaszt öreg napjaikra, amikor ezek eltartották, gondozták őket. Most, mikor legutóbb kerületemben voltam és beszámolót tartottam, egy megható példa