Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

À Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi jumus hó 21-én, kedden. 133 de ezeket erőszakkal itt tartani: bocsánatot kérek, ezt nem tartom erkölcsösnek. Ha az állam erkölcsöket akar, akkor neki magának kell elsősorban odaállni, hogy az erkölcsök őre legyen és nem szabad olyan javaslatokat hozni és azok megokolásában olyan elveket megrögzíteni, amelyek mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy a komoly tárgyalóban felkeltsék az igazságszeretét és az erkölcsök tiszteletét. Akad jegyző, aki 8 évvel ezelőtt tette le már a vizsgát, de mert nem volt elegendő protekciója, nem tudott bejutni most, a legutóbbi kinevezéseknél sem a birói karba. Az ilyen embert munkájában, igyekezetében valósággal megbénitja, ha látja, hogy a kellő előléptetést nem kapja meg. Ha most elzárják őt egy más pályára való átlépéstől, ez rettentő igazságtalanság, amire ő okot nem szolgáltat. Ezért én kérve-kérem a mélyen t. kormányt és az igazságügyminister urat, hogy a részemről, vagy a Tasnádi Kovács József képviselőtársam részéről benyújtandó inditványt méltóztassék elfogadni. A magam részéről, amennyiben Tasnádi Kovács József képviselőtársam inditványa nem elégítene ki, fentartom a jogot, hogy erre vonatkozólag én is inditványt nyújtsak be. A pénzügyminister úrhoz szeretném most végül a szavaimat intézni. Húsvét előtt, amikor itt expozét mondott, expozéját azzal fejezte be, hogy a krisztusi szeretetre, a krisztusi irgalomra appellált. Szeretném, ha ő most itt volna és hozzá intézhetném azt a kérésemet, bárcsak egy kis parányi részében itt is megrögzíthetné azt a krisztusi szeretetet, hogy a nyomorgó birói kar, amely igazságot szolgáltat, végre maga is megkapja a maga igazságát. (Helyeslés a baloldalon.) A javaslatot ebben az alakban nem fogadom el. Elnök: Ki következik szólásra? Forgács Miklós jegyző: Yázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! A javaslatot elfogadom. Ha mégis felszólalok, tisztán azért teszem, hogy a t. igazságügyminister ur figyelmét néhány szóval én is felhívjam azokra a körülményekre, amelyeket az előttem t szóló Hornyánszky t. képviselő ur is említett. Én azt hiszem, nem sértem meg a magyar társadalmat, ha megállapítom, hogy a magyar birói kar egyik legértékesebb része a magyar társadalomnak, egyik legértékesebb és legtisztábban maradt rétege az országnak, olyan társadalmi kör, olyan társadalmi réteg, amelynek működése egyúttal tulajdonképen a legbecsesebb alkotmánybiztositékot is jelenti az ország számára. (Igazi Ugy van !) Ezt a birói kart nem lehet továbbra is abban a bánásmódban részesíteni, amelyben eddig volt. En a t. igazságügyminister urat arra akarom felkérni, legyen kegyes a birói kar helyzetének javítását kabinetkérdéssé tenni. (Helyeslés.) Ez olyan cél, amely méltó arra, hogy ebből kabinetkérdést csináljunk, sokkal inkább méltó, mint pl. a párbajdeliktumról való határozat. A t. minister urat emlékeztetni kívánom arra, hogy amidőn a háború közepén szüksége mutatkozott annak, hogy a birói kar helyzetén segíteni kell, annak idején, az Esterházy-kormány idején a birói kar helyzetének javítására átmenetileg a költségvetési törvénnyel kapcsolatosan történt intézkedés a helyi előléptetés képében. Abban az időben eltöröltük az albirák és alügyészek intézményét és evvel egy csapásra százait és százait a bíráknak léptettük elő. Abban az időben szaporítottuk a királyi táblai és curiai birói címmel és jelleggel felruházott birák számát, ami fizetésemelést és előléptetést is jelentett, ugy hogy alig maradt a korban bennlevő törvényszéki biró, törvényszéki elnök és táblai biró, aki a táblabírói, illetve a curiai birói címet és jelleget meg nem kapta volna. A pénzügyminister nagyon természetesen akkor is ellene volt ennek, de én tárcámat kötöttem ahhoz, hogy ennek meg kell lennie. Erre a példára kívánom a t. igazságügyminister urat figyelmeztetni. Legyen szives, csináljon ő is kabinetkérdést abból, hogy a magyar birói kar megkapja legalább azt a keveset, amit Hornyánszky t. nemzetgyűlési képviselő ur követel. (Helyeslés a daloldalon.) Én a magam részéről ezt nem tartom kielégítőnek. Én azon a nézeten vagyok, hogy ha azt akarjuk, hogy a birói pályán az értékes elemek megmaradjanak, akkor minekünk nagy lélekkel, nagy elhatározással . . . Rassay Károly: Es előrelátással! Vázsonyi Vilmos : ... és előrelátással a birói kart anyagilag is abba a helyzetbe kell juttatnunk, hogy fontos hivatását nyugodtan teljesíthesse. Mert az a biró, aki elégedetlen, aki az élettel súlyosan és nehezen küzd, nem Ítélhet a kellő lelki egyensúllyal és harmóniával, sem büntetőperekben, sem pedig magánjogi perekben. (Igaz! Ugy van! a daloldalon.) Mártírnak kell lenni és nagyon emelkedett szellemű embernek annak, aki a maga mindennapi anyagi gondjait elfelejti és amellett mégis nagy javakról és nagy érdekekről kell neki harmonikus lélekkel dönteni. Nagyobb elhatározásra van szükség, nem évi 200.000 koronának a megszavazására. Az ország többi tisztviselői legyenek megnyugodva abban, hogy amikor a birói kar különbözik a többi tisztviselőktől, mert el van tiltva minden mellékfoglalkozástól, amikor a birói kar egy társadalmi szerzetesi életre van kötelezve a törvény által, amikor a birói karnak nem szabad résztvennie sem közgazdasági, sem pedig politikai életben, tehát visszavonultságban kell valóságos szerzetesi fogadalmat letéve a maga életét hivatása érdekében eltöltenie, hogy akkor ez a birói kar külön elbánást érdemel. (Ugy van!) Nem helyeslem azt, hogy a törvényből kihagyták a helyi előléptetést; én nem