Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-212
À Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én, kedden. 13Î széknél sem. A tárgyalások száma ott is egyre nő, ezzel szemben egyre apad a jegyzők létszáma. Ez nagyon természetes, mert nem tudnak megélni s aki közülük ügyesebb életrevalóbb, az elmegy más pályára, ügyvédi irodát nyit vagy kereskedelmi pályára lép, mert ott is sokkal jobban megtalálja a maga intelligenciájának és az anyagi igényeinek is inkább megfelelő elhelyezkedését. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nem lebet uj programmât adni, mint ahogyan mi tesszük, hogy folytonosan szociális jelszavakkal dobálódzunk, de amikor valami anyagi lehetőséget is nyújtani akarunk a tisztviselőknek és különösen a birói karnak, amely minden mellékfoglalkozástól el van zárva — és ezt külön is méltóztassék figyelembe venni — akkor az állam financiális helyzetére való hivatkozással mereven elzárkózunk ettől. Hiszen a birák helyzete különösen súlyos. A többi tisztviselőknek meg van adva a mód, hogy másutt is dolgozhassanak, elmehetnek akár egyes kereskedelmi vállalatokba, akár máshová, ahol délutánonként többet tudnak keresni, mint amennyi a tulajdonképeni fizetésük. De a bíró minden ilyen mellékjövedelemtől el van tiltva s el van tiltva ettől az a gyakornok is, aki joggyakorlatot folytat, ugy hogy ezek az emberek semminő más elhelyezkedést nem találva, képtelenek megélni, amiből következik, hogy vagy abból a legszerényebb, legnyomorultabb fizetésből kell tengődniök, vagy idő előtt meg kell rokkanniok, vagy pedig el kell hagyniok a pályát, aminek eredményeként idővel nem lesz megfelelő succrescentia. Mindez pedig együttvéve annyit jelent, hogy a birói kart nem tudom felfrissiteni és végeredményben az ősállatok példája fog bekövetkezni, hogy ki fognak halni. így szociális programot adni nem lehet. Ezért ismételten is kérve kérem az igazságügyminister urat és a pénzügyminister urat, hogyha már megvan a státusrendezési törvényük, méltóztassék azt végrehajtani, hogy annak 7. §-ában kontemplált várakozási idő leszállittassék legalább is arra a két évre, amit a törvény kontemplál, sőt azt kérném, méltóztassék az igazságügyminister urnák magáévá tenni ezt a gondolatot és ujabb törvényjavaslattal előállva, a várakozási időt egy évre lefokozni. Mert ha ez nem történik meg, ennek az lesz a következménye, hogy annak a birónak, aki három évenkint lép elő és 27 éves korában éri el az első fizetési fokozatát az utolsó fizetési csoportnak, óriási anyagi gondokkal kell megküzdenie; akinek privát vagyona volt, azt elköltötte és eladósodik, ha pedig eladósodott, akkor nincs meg az erkölcsi garanciája az igazságszolgáltatás elsőrendű megtalálásának. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A múltkoriban meghalt egy biró a büntetőtörvényszéken: dr. Bo~ gányi Bogdán. Személyesen ismertem, jó barátom volt. Nála bekövetkezett az a leglehetetlenebb eset, hogy nem tudták eltemetni, mert nem volt pénze. (Mozgás.) Ez, t. Nemzetgyűlés, nem a birói karnak a szégyene, ez a nemzet szégyene ! És ha itt el lehetett mondani egy igazságügyministernek, dr. Baloghy Jenőnek, hogy : büszke vagyok arra, hogy az én birám cipőt talpal, ugy én nem vagyok büszke az olyan ministerre, aki a birói karral cipőt talpaltat. Yan szociális programm, tessék szociális megélhetést teremteni. Ezt a biró is megkövetelheti, hiszen nemcsak hivatásból állnak oda az igazságszolgáltatás bajnokaivá, hanem azért is, mert megélhetést, hivatalt is akarnak. Hiszen ha mind hivatásból állanának oda, az nagyszerű volna, de ez nem lehetséges, mert a legnagyobb része szegény és pusztán csak hivatásból nem űzheti azt a nemes mesterséget, hogy éhenhaljon és igazságot szolgáltasson. Tehát hivatalból áll oda, akkor pedig fizetést is igényel. Ha ez a fizetés olyan, hogy nem elégiti őt ki, akkor be fog következni ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése nélkül is az, hogy a magyar birói kar ott fogja hagyni állását, el fog helyezkedni akárhol, elmegy mondjuk láncolni, elmegy üzletbe, bárhová, mert ott mindenütt megtalálja az anyagi megélhetést, amitől itt el van zárva. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ha azt akarjuk, hogy a magyar birói kar felette álljon minden piszkos gyanisitásnak, elsősorban abba a helyzetbe kell juttatni, amibe juttatta minden nagy nemzet a maga birói karát. Hivatkozom Angliára, amelyet mindig ugy idézünk, mint a jogok országát. Az angol biró olyan fizetést kap, amely magasan felette áll a mi ministereink fizetésének. Valószínű, hogy az angol biró megélhetését megtalálván, nem fog abba a helyzetbe kerülni, hogy letévedjen arra az útra, amelyet maga is helytelennek tart. A javaslat megokolásában többek között a vizsgálatok közötti különbséget hozza fel, amely okul szolgált arra, hogy a birákat csak birói állásban lehetett elhelyezni és ügyvédnek nem mehettek. Pedig azt mondja a javaslat, alig volt ebben különbség. A tárgy tekintetében, t. Nemzetgyűlés, semmi különbség nem volt, mert teljesen azonosak voltak a tárgyak, legfeljebb abban lehetne valamelyes igazságot felfedezni, hogy a nivó tekintetében volt régebben különbség. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el) De ez is reparáltatott, mert 1910. óta a birói vizsgák is sokkal súlyosabbak, sokkal nehezebbek voltak, mint előbb és teljesen arra a nivóra kerültek, amelyen az ügyvédi vizsgák állottak. Egyáltalán nem kell attól félni, hogy a birák elmennek arról a pályáról* ha megfelelő fizetést kapnak. De igenis félni kell attól, ha nem kapják meg a kellő anyagi lehetőségét annak, hogy megéljenek, mert akkor bekövetkezik az, hogy elmennek, akár törvény lesz ebből a javaslatból, akár nem. Az erkölcsi okok ii 17*
