Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-212
124 A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én f kedden. javaslata, ha pedig megfordítva határoz a Ház, ugy Ugron képviselő ur javaslata fogadtatott el. Az igazságügyminister ur kivan szólani. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: .T. Nemzetgyűlés! Engem pusztán csak szempont vezet, hogy mindenki sürgeti ennek a törvényjavaslatnak letárgyalását. Több bizottságban külön való tárgyalás csak hosszadalmasságra vezet. És minthogy az alkotmányjogi ós közjogi szempontok... (Felkiáltások half elöl : Két ülés lesz! 24 órai differencia! Zaj!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister :... tulajdonképen csak mint elvi szempontok szerepelnek és az egyes részletek, rendelkezések inkább igazságügyiek, azt kérem, méltóztassanak vaslatot az eggyüttes bizottságban letárgyaltatni. (Helyeslés). Egyébként hozzájárulok Ugron képviselő urnák ahhoz az indítványához, hogy a közigazgatási bizottságot is kapcsoljuk be, ha a Nemzetgyűlés ezt szükségesnek tartja. Rassay Károly : Talán mindjárt a plénumban! Egész népgyűlés lesz. Elnök : Felteszem a kérdést, elfogadja-e a Nemzetgyűlés az igazságügyminister urnák azt a javaslatát, amely szerint ez a törvényjavaslat az osztályok mellőzésével az igazságügyi és közjogi bizottságoknak adassék ki együttes tárgyalás céljából, szemben az Ugron Gábor képviselő ur által beterjesztett azzal a javaslattal, hogy a törvényjavaslat a közigazgatási és közjogi bizottságnak adassék ki együttes tárgyalás céljából és azonkívül az igazságügyi bizottsághoz is tétesssék át külön tárgyalásra, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az igazságügyminister ur javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A többség az igazságügyminister ur javaslata szerint határozott, Ugron Grábor képviselő ur indítványa tehát elesett. Napirend szerint következik a Nemzetgyűlés kivándorlási bizottságának jelentése a kivándorlásról szóló 1909 : II. te. 6. §-ának rendelkezése alapján a Cunard-társaság részére kiadott engedély tárgyában. Az előadó urat illeti a szó. Legeza Pál előadó: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A belügyminister ur még 1920 november 18-án jelentést tett a Nemzetgyűlésnek arról, hogy a kivándorlásról szóló 1909 : II. te. 6. §-ának rendelkezése alapján és a kivándorlási tanács meghallgatása után a liverpooli Cunard Steam Ship Co. Ltd. hajóstársaságnak kivándorlók szállítására engedélyt adott, még pedig a folyó óv végéig terjedő időtartamra. A Nemzetgyűlés kivándorlási bizottsága június 14-én tartott ülésében tárgyalta a belügyministernek ezt a jelentését, valamint az ahhoz csatolt engedélyokmányt. A belügyminister képviselője az ülésben részletesen ismertette azokat az okokat, amelyek az akkori belügyministert arra indították, hogy a nevezett tárgnak kivándorlók és visszavándorlók szállítására az engedélyt megadja. A társaságnak tudvalévően már 1904-től kezdve volt engedélye Magyarországon és ez a szerződés kizárólag a háború kitörése folytán lett felbontva. Az úgynevezett tanácsköztársaság bukása után megindult a visszavándorlás és az e körül felmerült rendkívüli nehézségek, valamint a kivándorlók kifosztása indította elsősorban az akkori kormányt arra, hogy a hajóstársaságokkal a beés kivándorlás iránt tárgyalásokat kezdjen, hogy azok törvényeink rendelkezései és hatósági ellenőrzésünk alá kerüljenek. Számított már természetszerűen a kormány arra is, hogy bizonyos fokú kivándorlásunk is lesz, amelynél a kivándorlók érdekeinek megvédése szempontjából a felügyelet és ellenőrzés elengedhetetlen. A Cunard-társaság a tárgyalások során törvényeinknek, különösen a kivándorlásról szóló 1909. évi II. tcikknek és a magyar rendeleteknek, továbbá a birói és közigazgatási hatóságok illetékességének magát teljesen alávetette, az engedélyokirat tanúsága szerint a feltételek hosszú sorozatában kötelezettséget vállalt a kivándorlóknak szárazföldi szállítására, azoknak a kikötőkben való elhelyezésére és a hajókon leendő továbbítására. Kötelezte magát továbbá a nevezett hajóstársaság arra is, hogy csak az engedélyben megjelölt európai kikötőkből szállít magyar kivándorlókat, még pedig szintén csak az engedélyben megjelölt amerikai kikötőkbe. Ugyanerre fognak szállíttatni a visszavándorlók is. A hajósvállalat kikötőiben a vállalat összes helyiségei, szállodái stb. a belügyminister ellenőrzése alatt állanak, úgyszintén joga van a belügyministernek bármely hajóra szakközegeket az ellenőrzés gyakorlására kiküldeni. A kivándorlási bizottság beható eszmecsere után megnyugvással veszi tudomásul és helyesnek találja a belügyministernek a kivándorlás lebonyolítása és ellenőrzése körül folytatott azt a politikáját, hogy az elsőrangú és teljesen megbízható haj ós vállalatokat törvényeink és rendeleteink határozmányai alá, továbbá felügyeletünk és ellenőrzésünk alá kívánja helyezni és a kapott kimerítő " felvilágosításokból örvendetes tudomást szerzett arról, hogy ez a politika — mint látszik — épen most végre eredményre jut, amennyiben a hajósvállalatok jó része kijelentette, hogy készek magukat követelményeinknek alávetni, ami azt jelenti, hogy az 1909: II. tcikk, melynek egyes rendelkezései a múltban a hajósvállalatok engedélyezésénél csak részben voltak érvényesíthetők, most 12 év után végre teljes egészükben életbeléphetnek. Minden jel tehát arra vall, hogy a Cunardtársaság engedélyezése és a magyar ki- és visszavándorolás körül érdekelt néhány más, megbízható hajóstársaságnak további engedélyezése által a magyarországi ki- és visszavándorlásnak a törvény szelleme és intenciója szerint való lebonyolítása lehetségessé válik, mindennemű üzleti