Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én, kedden. 121 megjelenni, hanem ha letelik az időm, a külföldi egyetemek előtt is terjeszteni akarom azt az igazságot, amelyben benn van Magyarország igazsága is. Ez a következő : A pénz mérése engem arra tanitott meg, hogy a háború előtt az 1900 évekig egész Európában a valuták nyugalomban voltak. Kis ingadozásoktól eltekintve, amelyek a terméstől, vagy a kölcsöntől függtek, az ember bizonyosra vehette a koronának a svájci frankhoz, a svájci franknak a francia frankhoz, a franknak a fonthoz, a fontnak a dollárhoz, ennek a yenhez, rubelhez való viszonyát, ezek a koronához egyformán, állandó viszonyban állottak, vagyis Európa meg volt nyugodva. Miért volt Európa megnyugodva? Mert mióta Németország egyesült, — az elszászi kérdése egészen mellékes — azóta egész Európának kész térképe volt. A magyarság kitöltötte nemzeti államával a Kárpátok medencéjét és Európában kialakultak a nemzeti államok, mert ki volt alakulva, a pénz érezte, hogy itt nyugalom van. A pénz egyszer csak megmozdult. Én az első megmozdulást észrevettem 1910-ben és egy előadást tartottam, amelyben arra figyelmeztettem a magyar közönséget, hogy a pénz megmozdult, még pedig elkezdett sülyedni. Megmondom, hogyan jöttem rá. Észrevettem, hogy azoknak a tárgyaknak ára csökkent, amelyek messziről jönnek, azoké emelkedik, amelyek legközelebb vannak. Legjobban emelkedtek a lakbérek, az épitkezési költségek. Ez azért volt, mert a munkabérek emelkedtek, a munkabérek pedig azért emelkedtek, mert a pénz értéke sülyedt. Yagyis ugy voltunk, mint aki tutajon áll és azt hiszi, hogy a part emelkedik, pedig a tutaj sülyed. Azt gondoltam, hogy az angolok elfoglalván a bur bányákat és bevivén a randbányákba a gépeket, miután a gép termelte az aranyat, az arany olcsóbbá lévén, az ár emelkedni fog. Ez egy ok volt, csak nem az igazi ok. Akkor a magyar közönség elé állottam, mint Cassandra, és azt mondtam, — de nem hallgattak rám — vigyázzanak, meneküljenek ki a fixfizetés jármából, mert a középosztály tönkre fog menni, és különösen az apákat, anyákat, tanitókat figyelmeztettem, hogy ne nyugdijképességre, hanem életképességre neveljék az ifjakat. (Helyeslés.) Én a mérést 1910 után is folytattam és 19l3-ban arra a meglepő eredményre jutottam, hogy a pénzt nem lehet már mérni. Tudniillik azt láttam, hogy körülbelül 1900 óta mindenütt a világon az evés megdrágult. Miután a pénzt nem mérhettem — ugy mint a sarkutazó a hőmérsékletet, mert megfagy a higany — más módszert kellett választanom. Vettem a kémiából ismert Yogt-féle számitást, hogy mennyi szénhidrátra, zsirra és fehérnyére van szüksége egy embernek, hogy megéljen. Azt mondtam tehát, hogy ezzel a szénhidráttal, zsirral és fehérjével mérem a pénzt. Bár ez a szénhidrát, fehérje és zsir minden országban más — MagyarNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — XI. KÖTET. országban buzakenyérbe van bújva, Angliában öftökbe, Németországban burgonyába, Olaszországban rizsbe, Japánban halba stb. —- mindedenütt az emberiség eltartása 12 év alatt körülbelül 25 százalókkal romlott. Ebből arra következtettem, hogy van egy láthatatlan hatalom, amely dacára a termelésnek — mert ezek nem függöttek egymással össze — mindenütt megeszi a pénz belső értékét, ez pedig nem lehet más, mint a háborúra készülő államok sokasága. Leviatán megette az emberek termelését. A pénz belülről megromlott, mint a rossz dió. És azért 1914 márciusában bátor voltam előállani azzal, hogy világkatasztrófa lesz és akkor a delegációban Károlyi Mihály és társai világcsufjának állítottak oda azért, mert azt mertem mondani, hogy az osztrák tennisz és etikettdiplomácia nem fogja észrevenni soha, hogy ez a katasztrófa bekövetkezik. (Igaz! Ugy van! Taps.) Balla Aladár : Károlyi és az ellenzék védte az osztrák diplomáciát? Hegedüs Loránt pénzügyminister : Nem, hanem azt mondta, hogy nem igaz az, hogy ez bekövetkezik. Ha ezek az én pénzméréseim igazak voltak, akkor igazak azok a többi pénzméréseim is, amelyek pontosan mutatják, hogy a pénz körülbelül két hónappal előbb mindig mutatta, hogy melyik állam fog belépni a világháborúba, — mert a depresszió előbb jött — mutatta, hogy Amerika hogyan közeledett vagy távolodott. S mutatja ma is, hogy a különféle államokban milyen a helyzet, és különösen mutat egyet, hogy Európa összes pénzei állandó izgalomban vannak. Mi csak magunkat nézzük azért, mert kis husztized centimes emelkedés nálunk relative nagy. Méltóztassék azonban tekintetbe venni, hogy ebben a hónapban Amerikában egy hét alatt tizenkét pontot mozgott az arany font, négy dollár alá sülyedt a font, a font is, a sarkcsillag is, megmozdult; megmozdult a pénz nemcsak nálunk, de Európában. Amint a pénz 1900 előtt megmutatta, hogy minden rendben van, ugy ma is megmutatja azt, hogy nincs minden rendben, hogy az államoknak még nincsenek végleges határai, hogy elindultak a határok és nem tudtak még megállapodni. (Igaz ! Ugy van !) Ez egy biztos igazság. Ha ez egy világtörténeti igazság, akkor ebben benne van a magyar igazság is, hogy a mi határaink sem állapodtak még meg. És akkor kérdezem, hogy mi az a pénzügyi politika, amely ebből a káoszból kivezet? Azt felelem, hogy bizonyára nem az, amely elzárkózik. Látom, hogy a szomszéd államoknak egyéb bajuk nincs, mint Magyarországgal szemben folyton szövetkezni és szaladgálni. Olyan rendkivüli tehetségek, mint a cseh külügyminister és a román külügyminister, folyton azon törik a fejüket és költenek is reá, hogy Magyarország ellen hogyan kell szervezkedni, — egy rémkép ellen, — s ezért nemcsak saját pénzüket fogják megterhelni, ami utóvégre nem a mi 16