Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-211

A Nemzetgyűlés 211. ülése 1921, madt a bonyodalom — mikor az egyesület engedélyt kért ennek az estélynek megtartására, nem követelte azt, hogy a dijakat, a különféle illetékeket, felügyeleti, ellenőrzési dijakat s a bélyegilletékeket azonnal lefizessék. Ugy látszik, nem rendelkeztek a kellő pénz­zel és él tiszta előzékenységből ettől elállott. Mikor azután 8-án megtartották az estélyt és a díjak még mindig nem voltak megfizetve, akkor a rendőrfogalmazó felszólította ennek az estély­nek a rendezőségét, hogy fizessék le azokat a díjakat, amelyeket ő a múltkor nem hajtott be rajtuk. Ebből kifolyólag nagy félreértések tá­madtak és ugy látszik szóváltás is keletkezett, melyből a rendőrtisztviselő — jogosan — arra következtetett, hogy a rendezőség kétségbevonja, hogy ő ezeket a díjakat jogosan szedi. Ez a körülmény arra vezethető vissza — mint ahogy már konstatáltam is az eddigi vizsgálatból — hogy a díjak tényleg rendkívül magasan voltak megállapítva, még pedig azért, mert — egész feleslegesen — talán négy vagy öt közeget ren­deltek ki ott a rend fentartására és ellen­őrzésére, ami teljesen felesleges volt. Á főkapi­tány úrtól az ujabb jelentés ma érkezett hoz­zám,, melyben tudatja, hogy már ki van adva az ügy indítványtétel végett, ugy hogy a fe­gyelmi bíróság a közeli napokban dönteni fog ebben az ügyben. Szóval a vizsgálat megindult. Teljesen befejezve még nincs, de méltóztassék egész nyugodtnak lenni, hogy az, aki itt mu­lasztott, el fogja venni a méltó intését, vagy büntetését. Nagy általánosságban kérdezi az igen t. interpelláló képviselő ur, hogy »hajlandó-e a belügyminister az ellenőrzési rendeletek és uta­sítások olyan módosítására, hogy a kulturális és humanitárius célokat szolgáló, fontos nemzeti hivatást teljesítő egyesületek és más ilyen szer­vezetek működésüket az indokolatlan anyagi és túlságos erkölcsi nyomás mértékének korlátozá­sával a legintenzívebben folytathassák?« Hát igenis, történt intézkedés. A kerületi főkapitány azonnal intézkedett a kerületében, hogy a jövőben hasonló baj meg ne történhes­sék, azonkívül én is intézkedtem, hogy a külön­féle díjak, amelyeket ilyen esetekben fizetni kell, ugy legyenek megállapitva, hogy ez ne sújtsa anyagilag különösen az olyan intézményeket, amelyek fontos társadalmi feladatokat teljesí­tenek. Kérem, méltóztassék válaszomat tudo­másul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szücs Dezső: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. belügyminister urnák interpellációmra adott válaszával kapcsolatban néhány megjegyzést kell tennem, melyek az egész kérdés meritumára tartoznak. A rendőrhatósági közegeknek az az eljárása, hogy az engedély kiadásakor nem köve­telték a kincstári illetéket s a rendőri ellen­évi junhis hó 17-én, pénteken. 107 őrzési díjak lefizetését, tényleg a jóakaratú el­bánásnak, jóakaratú elbírálásnak színezetét viseli magán. Ha azonban ezt a körülményt össze­köttetésbe, kapcsolatba hozzuk a később bekövet­kezett eseményekkel, az az impresszióm támad, hogy ez a jóakaratú elbírálás, ez az elnézés, ez a jóindulat a rendőrhatósági közeg részéről tendenciózus, tervszerű volt, pusztán csak azért, hogy később ürügyül és alkalmul használhassa fel arra, hogy a keresztény munkásegyesületen tűszurást ejthessen. Fel kell vetnem azt a kér­dést, hogy ha már annyira ment a rendőrható­sági közeg a "jóakaratban, jóindulatban, hogy nem követelte az engedély kiadásakor a kincs­tári illetéknek, a rendőrségi ellenőrzési díjnak lefizetését és várt estig, az estély megkezdéséig, miért nem ment a jóindulatban, jóakaratban annyira, hogy ne zavarja meg az estélyt a kincstári illeték és a rendőrségi ellenőrzési díj lerovásának követelésével, miért nem ment any­nyira, hogy várt volna annak a díjnak lefizeté­sével másnap reggelig? (Igaz! Ugy van!) A másik megjegyzésem, hogy azoknak az apróbb tűszurásoknak, amelyek a keresztény munkásegyesületet és különböző munkásszerveze­teket Pápa városában egyes rendőrhatósági köze­gek részéről érték, megvan a maguk történelmi háttere. Én ezt a történelmi hátteret most itt, a Nemzetgyűlésen, nem akarom festeni, pusztán csak arra a megjegyzésre szorítkozom, hogy ezek­nek az apróbb tűszurásoknak alapmotívuma talán bizonyos ki nem elégített ambíciókból, be nem teljesült vágyakból származik. Kénytelen vagyok még megjegyezni azt is, hogy a fegyelmi vizsgá­latot megelőzőleg a kerületi rendőrkapitány vizs­során beigazolást nyert az, hogy az enge­dély szabálytalanul adatott ki, beigazolást nyert, hogy a munkásegyesületnek estélye szabálytala­nul oszlattatott fel, sőt a fegyelmi vizsgálatot megelőző kerületi rendőrkapitányi vizsgálat indo­kolásában az is szerepel, hogy az egész rendőr­hatósági eljárás nélkülözte a kellő tapintatot. T. Nemzetgyűlés! Ennek a munkásegyesü­letnek feltétlenül meg kell adni az elégtételt. Az én felfogásom az, hogy a méltatlan, tapin­tatlan, sőt szabálytalan eljárásban részes rendőr­hatósági közegek ott, Pápa városában, többé nem irányithatják a rendőrség ügykörét. A bizalmat­lanság megvan velük szemben és nem várhatja tőlük a városnak a társadalma, s nem várhatja ez a megsértett munkásegyesület azt, hogy a jövőben az ellenőrzési rendeletek kezelésében majd kellő tapintatot fognak gyakorolni. T. Nemzetgyűlés! Ezek voltak az én meg­jegyzéseim, egyébként pedig az igen t. belügy­minister ur válaszát tisztelettel tudomásul veszem. Elnök:. A belügyminister ur kivan szólni ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nem­zetgyűlés ! Legyen szabad egész röviden egy meg­jegyzést tennem. Semmiképen sem akarom védeni az illető rendőrtisztviselőt, aki ebben az esetben tapintatlanul járt el, ezt majd a vizs­14*

Next

/
Thumbnails
Contents