Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-211

A Nemzetgyűlés 211. ülése 1921, madt a bonyodalom — mikor az egyesület engedélyt kért ennek az estélynek megtartására, nem követelte azt, hogy a dijakat, a különféle illetékeket, felügyeleti, ellenőrzési dijakat s a bélyegilletékeket azonnal lefizessék. Ugy látszik, nem rendelkeztek a kellő pénzzel és él tiszta előzékenységből ettől elállott. Mikor azután 8-án megtartották az estélyt és a díjak még mindig nem voltak megfizetve, akkor a rendőrfogalmazó felszólította ennek az estélynek a rendezőségét, hogy fizessék le azokat a díjakat, amelyeket ő a múltkor nem hajtott be rajtuk. Ebből kifolyólag nagy félreértések támadtak és ugy látszik szóváltás is keletkezett, melyből a rendőrtisztviselő — jogosan — arra következtetett, hogy a rendezőség kétségbevonja, hogy ő ezeket a díjakat jogosan szedi. Ez a körülmény arra vezethető vissza — mint ahogy már konstatáltam is az eddigi vizsgálatból — hogy a díjak tényleg rendkívül magasan voltak megállapítva, még pedig azért, mert — egész feleslegesen — talán négy vagy öt közeget rendeltek ki ott a rend fentartására és ellenőrzésére, ami teljesen felesleges volt. Á főkapitány úrtól az ujabb jelentés ma érkezett hozzám,, melyben tudatja, hogy már ki van adva az ügy indítványtétel végett, ugy hogy a fegyelmi bíróság a közeli napokban dönteni fog ebben az ügyben. Szóval a vizsgálat megindult. Teljesen befejezve még nincs, de méltóztassék egész nyugodtnak lenni, hogy az, aki itt mulasztott, el fogja venni a méltó intését, vagy büntetését. Nagy általánosságban kérdezi az igen t. interpelláló képviselő ur, hogy »hajlandó-e a belügyminister az ellenőrzési rendeletek és utasítások olyan módosítására, hogy a kulturális és humanitárius célokat szolgáló, fontos nemzeti hivatást teljesítő egyesületek és más ilyen szervezetek működésüket az indokolatlan anyagi és túlságos erkölcsi nyomás mértékének korlátozásával a legintenzívebben folytathassák?« Hát igenis, történt intézkedés. A kerületi főkapitány azonnal intézkedett a kerületében, hogy a jövőben hasonló baj meg ne történhessék, azonkívül én is intézkedtem, hogy a különféle díjak, amelyeket ilyen esetekben fizetni kell, ugy legyenek megállapitva, hogy ez ne sújtsa anyagilag különösen az olyan intézményeket, amelyek fontos társadalmi feladatokat teljesítenek. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szücs Dezső: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. belügyminister urnák interpellációmra adott válaszával kapcsolatban néhány megjegyzést kell tennem, melyek az egész kérdés meritumára tartoznak. A rendőrhatósági közegeknek az az eljárása, hogy az engedély kiadásakor nem követelték a kincstári illetéket s a rendőri ellenévi junhis hó 17-én, pénteken. 107 őrzési díjak lefizetését, tényleg a jóakaratú elbánásnak, jóakaratú elbírálásnak színezetét viseli magán. Ha azonban ezt a körülményt összeköttetésbe, kapcsolatba hozzuk a később bekövetkezett eseményekkel, az az impresszióm támad, hogy ez a jóakaratú elbírálás, ez az elnézés, ez a jóindulat a rendőrhatósági közeg részéről tendenciózus, tervszerű volt, pusztán csak azért, hogy később ürügyül és alkalmul használhassa fel arra, hogy a keresztény munkásegyesületen tűszurást ejthessen. Fel kell vetnem azt a kérdést, hogy ha már annyira ment a rendőrhatósági közeg a "jóakaratban, jóindulatban, hogy nem követelte az engedély kiadásakor a kincstári illetéknek, a rendőrségi ellenőrzési díjnak lefizetését és várt estig, az estély megkezdéséig, miért nem ment a jóindulatban, jóakaratban annyira, hogy ne zavarja meg az estélyt a kincstári illeték és a rendőrségi ellenőrzési díj lerovásának követelésével, miért nem ment anynyira, hogy várt volna annak a díjnak lefizetésével másnap reggelig? (Igaz! Ugy van!) A másik megjegyzésem, hogy azoknak az apróbb tűszurásoknak, amelyek a keresztény munkásegyesületet és különböző munkásszervezeteket Pápa városában egyes rendőrhatósági közegek részéről érték, megvan a maguk történelmi háttere. Én ezt a történelmi hátteret most itt, a Nemzetgyűlésen, nem akarom festeni, pusztán csak arra a megjegyzésre szorítkozom, hogy ezeknek az apróbb tűszurásoknak alapmotívuma talán bizonyos ki nem elégített ambíciókból, be nem teljesült vágyakból származik. Kénytelen vagyok még megjegyezni azt is, hogy a fegyelmi vizsgálatot megelőzőleg a kerületi rendőrkapitány vizssorán beigazolást nyert az, hogy az engedély szabálytalanul adatott ki, beigazolást nyert, hogy a munkásegyesületnek estélye szabálytalanul oszlattatott fel, sőt a fegyelmi vizsgálatot megelőző kerületi rendőrkapitányi vizsgálat indokolásában az is szerepel, hogy az egész rendőrhatósági eljárás nélkülözte a kellő tapintatot. T. Nemzetgyűlés! Ennek a munkásegyesületnek feltétlenül meg kell adni az elégtételt. Az én felfogásom az, hogy a méltatlan, tapintatlan, sőt szabálytalan eljárásban részes rendőrhatósági közegek ott, Pápa városában, többé nem irányithatják a rendőrség ügykörét. A bizalmatlanság megvan velük szemben és nem várhatja tőlük a városnak a társadalma, s nem várhatja ez a megsértett munkásegyesület azt, hogy a jövőben az ellenőrzési rendeletek kezelésében majd kellő tapintatot fognak gyakorolni. T. Nemzetgyűlés! Ezek voltak az én megjegyzéseim, egyébként pedig az igen t. belügyminister ur válaszát tisztelettel tudomásul veszem. Elnök:. A belügyminister ur kivan szólni ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad egész röviden egy megjegyzést tennem. Semmiképen sem akarom védeni az illető rendőrtisztviselőt, aki ebben az esetben tapintatlanul járt el, ezt majd a vizs14*