Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-193
921. évi május hó 23-án, hétfőn. 80 A Nemzetgyűlés 193. ütése li megvédésére. Nálunk ezt nem szokták az iskolában tanítani, abszolúte nem törődnek az ilyen kérdésekkel, már pedig a nemzetnek, a társadalomnak nagy érdeke az, hogy csak arra költsön mindenki, amire kell, a többit pedig takarítsák meg s ezt ugy használják fel, hogy abból önmaguknak is, de a társadalomnak és a nemzetnek is haszna legyen. A nemzeti vagyonosodás csak ezen az utón következhetik be. S még egyet szeretném ha meg tudnánk értetni a gyermekkel; szeretném, ha bele tudnók nevelni az önképzés szükségét. Giesswein Sándor: Ifjúsági egyesületek utján ! Vasadi Balogh György : Lássa be az az ifjú, hogy amikor az iskolából kijön, akkor voltakép még igen keveset tud, ragadjon meg minden alkalmat a továbbképzésre; tanuljon meg olyan dolgokat is, amelyek nem tartoznak ugyan feltétlenül a hivatásának a körébe, de amelyeket adandó alkalommal felhasználhat. Szóval, az én kívánságom az volna, hogy a mi iskolánk tökéletes valami legyen, amely minden irányban megadja a lehetőséget arra, hogy az ifjú boldoguljon. Különben hiába emlegetjük olyan sokszor azt a területi integritást, hiába beszélünk erről napról-napra és hiába helyezkedünk hősi pózba; ha ezt a törekvést nem alapozzuk meg idehaza kultúrával és gazdasági erővel, az mind a levegőbe- való beszéd, ezzel voltaképen csak önmagunkat áltatjuk s csak önmagunk vagyunk legnagyobb mértékben vétkesek abban, hogy épen ezen önáltatás által azt nem tudjuk elérni. Csak lelkiismeretes, reális, kötelességtudó, a kötelességet teljesítő állampolgárokat nevelve tudunk erősödni és lépésről-lépésre előre haladni azon cél felé, amelynek szolgálatában kell hogy álljon mindenki s minden intézkedés, amely Magyarország régi határainak visszaszerzésére irányul. A közép- és a felsőfokú oktatásról nem kívánok most bővebben szólni, mivel mégis csak remélem, hogy a közoktatásügyi minister ur meggondolja a dolgot s ad valami programmot erre vonatkozólag is, s akkor a részletes vita során lesz alkalmam ehhez a kérdéshez hozzászólni. Ott is rengeteg sok a tennivaló, azonban meg vagyok róla győződve, hogy ha nagyjában talán más irányban menne is az oktatás, de a szellemnek, a nevelési gondolatnak ugyanúgy kellene érvényesülnie, mint az alsófokon, vagyis kell hogy az a tétel jusson érvényre, amelyet emiitettem, hogy neveljen az iskola az életre azáltal, hogy megadja a szükséges tudást, de másrészt féltékenyen vigyázzon arra, hogy a gyermekben az idealizmus megmaradjon. Ennek a kettőnek az összeegyeztetése lehet csak ugy a közép- mint felsőoktatásnak a célja. Eeménylem, hogy ugy a földmivelésügyi, mint a közoktatásügyi minister ur tájékoztatni fog minket azokról a programmokról, amelyeket most is sürgettem, amelyeket szerettem volna megismerni, — de amelyek, sajnos, egyelőre teljesen vannak takarva a titok fátyolával. így ellenőrizhetjük majd azt a harmóniát, amely a közgazdaság ágaiban meg kell hogy legyen, mert voltakép az őstermelés termel, az ipar feldolgoz és a kereskedelem forgalomba hoz, ez az egészséges állapot. Abban a reményben, mondom, hogy ez megtörténik, és nemcsak a messze jövőben megoldandó nagy problémákkal fogunk folyton foglalkozni és nemcsak a ministerelnöki program^ mot fogjuk ismerni, amely egy évtizedre kijelöli a nemzet útját, hanem megismerjük a szakminister urak programmját is, amely a napi politikának is része, s amely égető nemzeti kérdést jelent, ebben a reményben fogadom el a költségvetést. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Bozsik Pál! Bozsik Pál : T. Nemzetgyűlés ! T. képviselőtársaim óriási többségét a magyar nemzet lelkének, a magyar faj önfentartási ösztönének hatalmas fellobbanása küldötte ide, hogy itt a Nemzetgyűlésben kiégessük a magyar nemzet testéből azokat a bajokat, amelyek szerencsétlen hazánkat a közel múltban csaknem teljesen tönkre tették. A kóros nyavalyák között épen a zsidókérdés megoldása, a magyar fajnak a zsidóság gazdasági és kulturális szupremáciája, hegemóniája alól való felszabadítása volt a lényege annak a programmnak, amelynek alapján választóink bizalmából ebben a teremben a legtöbben helyet foglalnak. Ily természetű lévén a Nemzetgyűlés összetétele, ilyen lévén a Nemzetgyűlésnek miliója, kíváncsi voltam arra a napra, amidőn Yázsonyi Yilmos t. képviselő ur (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) ebben a teremben, ebben az uj képviselőházi, nemzetgyűlési miliőben először szólal fel. Barla-Szabó József: Nem sok hive volt neki! Bozsik Pál: Erre az ülésre igen nagy előkészületek történtek, hiszen a hozzá közelállók napok óta megszállva tartották a képviselőház karzatát {Ugy van !) ópugy, mint ahogy ma is itt látjuk a földmives közönséget . . . Ernst Sándor : De a második emeleten ! Bozsik Pál : . . . azzal a különbséggel — igen helyesen mondja képviselőtársam — hogy a földmives közönség a második emeleten foglal helyet, a pesti Izrael pedig az első emeleti előkelőbb helyet foglalta el. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl : A falu népe a második emeleten van ! Szégyen !) Meskó Zoltán: Elég szomorú! Hol a háznagy ? Rassay Károly: A pártkörben kérdezd meg tőle. Barla-Szabó József: Az ellenzék mit szól ehhez ?
