Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

78 Â Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hő 23-án, hétfőn. hogy megtanítanám már kis korában a gyermeket arra, hogy ne abban lássa egyetlen élet-főhivatását, hogy neki csak politizálni kell és esetleg csak bizonyos csekély percentuális jövedelemmel kell megelégednie birtoka után, hanem igenis állittassék szeme elé az az igazi nagy vezető szerep, amely neki a sorstól abban jutott, hogy Magyarország életében a nagybirtok kötelessége vezetni a gazdaságii életben. Tessék ránevelni ezeket a nagybirtokos ifjakat és tessék azokat ugy vezetni, hogy legyenek tisztában azzal, hogy nem egyedül a földmívelés az ő feladatuk, hogy nemcsak magukról kell gondoskodniuk, hanem arra kell törekedniük, hogy az ő birtokuk egy egész nagy környéknek, egy egész nagy vidéknek a mintaiskolája legyen. Legyen ott talajjavítás, állatnemesités, legyenek ott ipartelepek és ne idegenkedjék attól, hogy birtokának egy részét parcellázza, állítson oda gyárat és ez a gyár legyen a környék iparosságának, a mezőgazdasági termeléssel foglalkozóknak segítője, hogy azok ott feldolgozhassák a termeivényeket. Akkor igazán nemcsak ezen a réven, hanem politikailag is vezetője lesz ez a földbirtokos a vidéknek, mert akkor elő fog állani az, hogy az egész vidék nem ellenségét, hanem barátját, testvérét látja a nagybirtokosban, aki igy gondoskodik róla. A gazdasági nevelés keretében tehát ennek az osztálynak a nevelését a gyakorlati célok érdekébe állítanám be és ilyen irányban nevelném. így jutnánk el oda, hogy összeforrna a szegény nép az ő földbirtokos urával. Egészen más szempontok azok, melyeket érvényesítenék a gazdasági nevelés kérdésénél a kisgazdák nevelésénél, amennyiben ezeknek egészen más a feladatuk, mert ezek egészen más körben mozognak. A kisbirtokosság nevelését igenis már az elemi iskolában kezdeném el, ennek folytatása, amint mondtam, a hatéves iskolai kötelezettségnek tíz évre való kitágításában állana. (Mozgás; felkiáltások a középen : Nyolc év !) Egy szóval a szakoktatás bevezetését tartom szükségesnek és a szakiskolák megteremtését. Ennek sürgetését, megteremtését elsősorban vártam volna a t. földmivelésügyi minister úrtól, mert hiszen a gazdasági kérdések őhozzá tartoznak, és amennyiben ő maga nem tudná ezeket megoldani, neki kellett volna a közoktatásügyi ministernél sürgetni ezeket, annál is inkább, mert ugy tudom, hogy egy indítvány is fekszik a Ház előtt, melyet gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársam nyújtott be és amely épen a gazdasági szakoktatás kérdését kívánja szőnyegre hozni. És csodálkozom, hogy ezzel az égető kérdéssel még nem foglalkoztunk holott a t. Ház sokszor volt abban a helyzetben, hogy nem is volt miről tárgyalnia, és sokszor csak azért volt szabadság és vakáció, mert azt mondták, hogy nincs előkészítve ujabb javaslat. A kisgazda-nevelésnél már az elemi iskolától kezdve behoznám annak a gondolatnak megvalósítását, hogy a szövetkezeti eszme ne csak pillanatnyi csábító gondolatként merüljön fel, hanem menjen az bele a tanulók vérébe, rátanitanám az iskolában a gyermeket arra, hogy sok dolgot nagyon nehezen tud megoldani egymaga, de minél többen állanak össze, annál inkább képesek oly feladatok megoldására, amikre különben egyenkint képtelenek. Hogy csak egy példát hozzak fel, föl kell említenem, hogy többfelé próbálkoznak a szövetkezetekkel, de a neve és hiányossága miatt nem mindenütt látják be teljesen a szükségét. Másrészt különösen kell hangsúlyoznom, hogy rá kell nevelni a közönséget arra, hogy az abszolút tisztességet vigyék be a szövetkezetekbe, mert legtöbb helyen a szövetkezet azért nem tud prosperálni, mert sok visszaélés történik. Ott van pl. a tejgazdaság, a legtöbb helyen nem tud ugy boldogulni ahogy kellene. Akárhány helyen a gazdaasszony ugy gondolkodik, hogy egy deciliter víz nem árt, a többi úgysem kever bele, ő belekeveri. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Szijj Bálint: A falun ez nem járja ! (Mozgás és ellenmondás. Felkiáltások a baloldalon : Mindenütt vannak ilyenek !) Somogyi István : Budapesten két decit kevernek ! Vasadi Balogh György: Ez nevelés kérdése. Epen ezt akarom a szövetkezetből kiküszöbölni. Rá kell szoktatni mindenkit, hogy helyesen gondolkozzék, hogy nem szabad ilyent tenni, mert igaz ugyan, hogy nem büntetik meg érte, ha rajta nem csipik, de ne a büntetéstől való félelem tartsa vissza, hanem a helyes érzéke legyen az akadály. A baromfitenyésztés, hizlalás, tojás- és gyümölcskereskedés mind csak szövetkezeti alapon virulhat igazán, de ha nem tanítjuk rá a gyermekeket, önmaguktól nem jönnek rá, az élet sem kényszeríti, mert hála Istennek, a gazdasági viszonyok nem olyanok, hogy rákényszeritenék a kisgazdákat. Kis birtoka megadja neki azt, ami magának és családjának a megélhetésre szükséges. Rá kell nevelni őket arra, hogy ez a nemzet gazdagodásának, vagyonosodásának útja, hogy mindenkinek az állammal, nemzettel szemben kötelessége minden utatmódot megragadni az egyéni vagyonosodás előmozdítására, mert az állam gazdagsága a polgárok gazdagságában van, mert csak teherbíró polgárok alkothatnak teherbíró államot. Nagyon fontos a háziipar egészséges fejlesztése is. Az iskolákban erre szükség volna. Népünk annyi stilusérzékről, művészi tehetségről tesz tanúságot, különösen egyes vidékeken tapasztalhatjuk ezt, hogy igyekeznünk kell ezt általánossá tenni és akkor oly gyönyörű dolgokat fognak nálunk produkálni, amikből igen jelentékeny bevételi forrásai lesznek a magyar államnak is az, egyesnek is. A gazdasági szakoktatás kérdésének megoldása szükséges épen a földbirtokreformmal kapcsolatban is. Az előbb mondottam, hogy a földbirtokreformot magáncélnak nem tekinthetem. A földbirtokreformot magáért a reform kedvéért megcsinálni nem lehet. Ez csak szolgálatában állhat annak, hogy egy egészséges gazdasági kialakulás megtörténjék idehaza, de ha nincsen egészséges gazdasági oktatásunk, ha nem adunk a jövendő