Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-206
666 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921 nek, kik a 262. § értelmében elrendelt névsor felolvasásánál a Házban jelen nem voltak, ezen naptól kezdve napidíj nem jár, mig jelenlétüket, illetőleg elmaradásuk okát a Ház elnökénél személyesen nem jelentik be.« A házszabályok 262. §-a értelmében én a következő ülésen erre nézve előterjesztést fogok tenni, mert ezt nekem a házszabályok kötelességemmé teszik (Helyeslés a szélsőbaloldalon) és akkor kérem, ne méltóztassék ilyen üres formalitásokon lovagolni, hanem méltóztassék akkor kimondani, hogy ezen képviselőknek nem adatik meg a napidíj, mert ha ez igy tart tovább, akkor teljes joggal mondhatják, hogy a Nemzetgyűlés tekintélyét lejáratjuk. (Igaz! Ugy van!) Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A tanácskozást berekesztem. A zárszó joga illeti meg Rassay képviselő urat. Tomori Jenő : A házszabályokhoz kérek szót. Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Megtörténik.) Gerencsér István jegyző : Negyvennyolcan vannak jelen. Elnök : Minthogy elegendő számú képviselő ur van jelen, folytatjuk a tanácskozást. Rassay képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb sajnálatomra sokadmagunkkal nem voltunk abban a kellemes helyzetben, hogy hallhattuk volna az igazságügyminister ur válaszát... Szilágyi Lajos: Megugrott a kritika elől! (Mozgás jobbfelöl.) Rassay Károly : ... azokra a javaslatokra, amelyek erről az oldalról előterjesztettek és igy csak tanuktól értesültem arról, hogy az igazságügyminister ur a párbajról szóló határozati javaslatomat sem volt kegyes elfogadni. Usetty Ferenc : Pedig azt el kellene fogadni ! Rassay Károly : Végtelenül sajnálom és engem igazán nem nyugtat meg az az indokolás, amelyet a t. igazságügyminister ur itt előadott. Ugy értetesültem, hogy a t. minister ur avval az indokolással utasította el ezt a határozati javaslatot, hogy ennek a reformnak megvalósítása is a büntetőtörvénykönyv általános reformja keretébe tartozik. T. Nemzetgyűlés és t. igazságügyminister ur, legyünk őszinték. Nagyon jól tudjuk, hogy évtizedek óta minden komoly reformgondolatot avval a kijelentéssel temetnek a sirba, hogy majd a büntetőtörvénykönyv általános reformjánál fogják megoldani. (Ugy van!) Meg vagyok győződve, hogy az igazságügyminister ur őszintén meg fogja mondani, hogy ha fel fogom vetni a kérdést, hogy a büntetőtörvénykönyv reformja egyáltalán még előkészületi stádiumban sincsen. En is tájékozva vagyok valamennyire. Még . évi június hó 10-én, pénteken. azokra a reformokra nézve sem, amelyeket itt a Házban már egy év óta követelünk, igy a hiteljogi reformra, a büntetőjognak a csalásra vonatkozó részeire, a biztosítási jog reformjára, •— hisz ez már nem a büntetőtörvénykönyvbe illő része a megoldandó kérdéseknek — ezekre a reformokra nézve sincsen még semmiféle előkészület. (Ellenmondások jobbfelől.) Ha van, akkor annyi van, hogy egy referens meg van bizva, hogy szabad óráiban elmélkdjeék a dolgok felett. (Derültség. Ellenmondások jobbfelől.) En is ott voltam és körülbelül imserem a viszonyokat. Ily körülmények közt én azt hiszem, hogy talán még se járuljon a t. Nemzetgyűlés ahhoz, hogy egy ilyen fontos keresztény és demokratikus szempontból igazán lényeges és e Nemzetgyűlésnek valóban díszére szolgáló javaslat megoldását ebbe a köztemetőbe helyezzük el. En tehát újra kérem a t. Nemzetgyűlést, ezt a határozati javaslatot méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Végeredményben mindnyájunk szivéhez közel áll ez a gondolat, keresztényi szempontból, demokrata szempontból is. Ha a minister urnák aggályai vannak azon tervezet ellen, amelyet előterjesztettem, módjában lesz az igazságügyi bizottságban megfelelő módosításokat kívánni. Hogyha evvel kapcsolatosan meg akar oldani más kérdéseket is, talán a becsület még hatályosabb védelmét, módjában lesz az igazságügyimnister urnák ugyanott gondoskodni felőle, de azt szeretném, ha a t. Nemzetgyűlés a hozandó határozattal is olyan morális erőt adna az emberek gondolkozásának, amely nekik erősségük és támaszuk volna, ha lelkiismeretük szerint akarnak a felmerült kérdésekben dönteni. Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy fogadja el határozati javaslatomat. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni ; nem akarok rámutatni arra, mennyire helytelen, ha most már a t. Nemzetgyűlés egyes tagjait is ily illegitim módon már társadalmi kényszerrel akarják terrorizálni, hogy a kritikától visszariadjanak. Mindezek a szempontok nézetem szerint annyira nyomósak, hogy ugy a t. Nemzetgyűlés, de talán még a t. minister ur előtt is lehetővé teszik, hogy ezt a határozati javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást berekesztem. Hornyánszky Zoltán : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : A házszabályok 215. §-ára való hivatkozással történendő felszólalások dolgában a Ház ugy határozott, hogy az ilyen nyilatkozatok, ha azok azonnal való előterjesztésére az elnök engedélyt nem ad, az ülés végén teendők meg. Hornyánszky Zoltán : Tisztelettel hozzájárulok. Elnök : A képviselő urnák hasonlóképen, mint egri Nagy János képviselő urnák is, az ülés vége előtt lesz módja ezen a címen felszóla ni. Következik a határozathozatal. Maga a tétel meg nem támadtatván, először a címre teszem
