Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-206
658 A Nemzetgyűlés 200, ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteken. viselőtársam valami borzasztó lehetetlenségnek, valami nagy bűnnek rótta fel. Hát igenis, én kijelentem, hogy az autonómiát nem tartom célnak, nem tartom öncélnak, csak eszköznek tartom a cél megvalósítására. Ha azt látom, t hogy ezt az autonómiát egy olyan többség vezeti, amely az egész nemzet szellemével ellenkezésbe helyezkedik és az egész nemzet szellemével ellenkező húrokat penget, akkor igenis az autonómiát nem látom fentarthatónak, mert ha azt látom, hogy az az eszköz a célt nem szolgálja, akkor egészen nyugodtan eldobom azt az eszközt. (Elénk helyeslés a középen.) Elnök: Ki következik szólásra? Gerencsér István jegyző : Schlachta Margit ! Schlachta Margit: Az idő előrehaladott voltára való tekintettel csaknem indokolás nélkül fogom indítványaimat előterjeszteni. (Helyeslés.) Az első, amit az igen t. igazságügyminister ur szives figyelmébe ajánlok, a válási törvény. Ugyanis annyira fokozódott Budapesten a válások száma, hogy a Kálvinszövetség megkereste a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségét, hogy tegyen ebben a kérdésben valamit. Azért hangsúlyozom külön, hogy a Kálvinszövetség tette ezt, mert tudvalevő, hogy a protestánsok nem tekintik a házasságot felbonthatatlannak, mint mi katholikusok, ennek dacára mégis sürgetik a válás megnehezitését, mert a válások számának ijesztő emelkedése a lakosság erkölcsi életére végzetes kihatással van. Igazi javulást e téren csak az erkölcsök javulása fog előidézni. Azonban mégis szükségesnek gondoljuk, hogy legalább is megnehezittessék a válás folyamata, mert sok esetben bebizonyosodik, hogy ha tovább tart a válóper, a házasfelek esetleg összebékülnek. Ennélfogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni : (Olvassa) : »A Nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy helyezze hatályon kivül az 1894 : XXXI. te. 77. §-át és az 1907 : XVII. tc.-nek 6. és 7. §-át és állítsa vissza azt, hogy a válóperek hivatalból, fellebbezés hiányában is felsőbb bírósághoz f elterjesztendők.« A második dolog, amit egész röviden kívánok indokolni és a minister ur szives figyelmébe ajánlani, a rabmunka. A Szociális Missziótársulat főnöknője, Farkas Edith már több éve megindította a munkát a fogházakban és a toloncházban, mert teljesen lehetetlen állapot, hogy ott a rabok napokon, heteken keresztül teljesen foglalkoztatás nélkül legyenek. A Missziótársulat tagjai most is folytatják ezt a tevékenységet és a maguk részéről megtesznek mindent. De alig tudnak valamit elérni, mert nincs anyag. A kérésem tehát az, hogy az igazságügyi kormány tegyen meg mindent, hogy e szervezet tagjainak bocsássanak anyagot is rendelkezésükre, mert különben hiába igyekeznek ők a rabokon javítani, a teljes munkátlanság erkölcsrontó hatása ellensúlyozza a jót, melyet elérnek. (Ugy van!) Pedig igen szép eredményt* lehetne elérni, mint a Fratelli della Penitenzia Olaszországban a középkorban és Lindsay a múlt évtizedben Amerikában elért, azonban ha az eszközök nem állanak rendelkezésre, akkor ez a munka kilátástalan, a rabok erkölcsi romlását nem lehet feltartóztatni és a polgárok tovább is kénytelenek fizetni rabok tartásával járó súlyos milliókat. A költségvetésből látjuk, hogy az országos büntetőintézeteknél 31, a büntetéspénzek országos alapjánál pedig 21 millió korona van előirányozva, vagyis ekkora teher sújtja az ártatlan embereket, mig a bűnösök megjavulására ott egyáltalában nincs mód. (Közbekiáltások : Versenyt csinálnak a kisiparnak I) Versenyt nem csinálnak a kisiparnak, mert hiszen ma annyira kell fokoznunk a termelést, hogy a kisipar mellett a rabok munkájára is nagy szükségünk van. Nem szabad arra az álláspontra helyezkednünk, hogy mert a kisipart mentesíteni akarjuk a konkurrencia alól, ezért a rabok zülljenek el a tétlenségben. Ajánlom egyébként erre vonatkozólag az igazságügyminister urnák és a t. képviselő uraknak a figyelmébe Gedeon Emilnek, a váci királyi országos fegyintézet igazgatójának könyvében ez irányú törekvését. »Állami regie vagy gyárüzemmel kapcsolatos bérrendszer« meggyőzően fejtegeti, hogy mennyire nem jelent versenyt a rabmunka a kisiparnak. Ez fölösleges aggodalom a fogházakkal szemben. Nekünk nem szabad ebben a tekintetben szükkeblüeknek lennünk a rabokkal szemben. Az igazgatónak ebben a könyvében nagyon érdekes adatokat találunk az általa beállított üzemről. Az adatok azt mutatják, hogy az ő intézete egymaga annyit szállított be 1911-ben az állampénztárba, mint amennyit a nyolc többi fegyintézet együttvéve. Olyan szomorú anyagi viszonyok között, amilyenben ma vagyunk, már anyagi szempontból is mindent el kell követnünk, hogy a rabok munkaerejét felhasználjuk és hogy az ő büntetésük ne legyen súlyos teher az ártatlanok számára, hanem fentartási költségeiket a maguk munkájával keressék meg. (Helyeslés.) A börtönökkel kapcsolatosan még az a kérelmem volna, szüntesse meg a minister ur sürgősen azt a lehetetlen helyzetet, hogy a női osztályban is férfi rabőrök vannak. Már Justinian bizánci császár az 1000. év körül megtette feleségének, Teodórának kérésére, hogy a női börtönökben női rabőröket alkalmaztatott. További részletezésre az idő előrehaladása miatt nem óhajtok kitérni, csupán indítványomat terjesztem elő, amely a következőképen szól : (Olvassa) : »Utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a fogházak női osztályain női rabőrök alkalmaztassanak.« Elnök : Ki következik szólásra ? Gerencsér István jegyző: Szólásra senki sincs feljegyezve.
