Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-206

650 A Nemzetgyűlés 206. ülése 1921. évi június hó 10-én, pénteken. gentleman, legalább is nem gentleman. Es ez az ember kimegy. Megengedem, hogy becsapta a katonai hatóságot, de valaki kiengedte, valakik kiengedték őt, hozzásegítették, hogy sal vus conductust kapjon, hozzásegitették ehhez, noha megvan az eljárás, hogy hol kell m,ásoknak útlevelet szerezni keserves álldogálások utján ; de ez a gentleman kiment anélkül, hogy . . . Beniczky Ödön : A Prónay-különitrnény ! Hornyánszky Zoltán : ... útlevelet kapott volna, és mikor átment, megszűnt az eljárás, illetve nincs is megindítva azokkal szemben, akik őt a szökéshez hozzásegitették. Megint csak azt mondom,, hogy vagy mérem az igazságot jobbra és balra, pártpolitikai szempontokat és mindent félretéve, tisztán az igazságtól vezetve, vagy nem. A jogrendnek hasonlóképen egy csodálatos sérelmét látom abban is, hogy amikor a Britanniások ügyében lefolytatják az eljárást és meghozzák az Ítéletet — mert van Ítélet mind a katonai, mind a polgári hatóságnál — megint csak azt látom, hogy azok a tettesek, elitéltek sehol sem ülnek ; én legalább nem tudom., hogy hol ülnek ; azért vagyok bátor megkérdezni az igazságügyminister urat, hogy hol ülnek, majd lesz oly kegyes és megmondja. (Mozgás.) Beniczky Ödön : Majd én megmondom ! (Derültség. Mozgás.) Hornyánszky Zoltán : További sérelmét látom a jogrendnek abban, hogy amikor a főtárgyaláson dr. Gadó István királyi törvényszéki tanácselnök egy elnöki enunciációt tett nyilt tárgyaláson, aminek semmi egyéb célja nincs, mint hogy megnyugtassa pro és kontra a közönséget, hogy az ügyészség utasítható hatóság — lehet, hogy helytelenül, erről nem beszélek, de utasítható ma törvényeink értelráében — hogy az az ügyészség, amely utasítható hatóság, az köteles — utasításra dolgozván — vádat emelni. A bíróság azonban, amely nem utasítható hatóság, majd megmondja a maga ítéletét. És amikor az elnöknek egy ilyen enunciációja elhangzik, akkor, kérem, jön a cenzúra és mikor ez egy újságban meg akar jelenni, akkor azt nem engedik meg. A »Budapest» hétfői számára volt fentartva ez a cikk, vagyok bátor majd felolvasni. (Halljuk! Halljuk !) Egy részét engedélyezte a cenzúra, más részét azonban nem. Szól pedig a következőképen (olvassa) : »Eddig a nyilatkozatok. Befejezésül pedig leközöljük hiteles gyorsírói feljegyzések alapján Gadó István tárgyalásvezető elnöknek a tárgyalás folyamán elhangzott beszéde egy részét, melyet egyetlen lap sem közölt.« Következik szó szerint az elnöki enunciáció : »— Soha még kísérlet sem történt aziránt, hogy ezt a port, bárhonnan is, politikailag irányítsák. A törvényszéknek még ahhoz sincsen köze, hogy az egyes leadott vádiratokat micsoda felügyeleti hatósági megbeszélés előzte meg, (Mozgás a haloldalon.) mert ez is törvényen alapszik. Az ügyészi törvény határozottan előírja, hogy a királyi ügyészség tartozik alkalmazkodni a felügyeleti hatóság utasításához, mert a törvény szupponálja, hogy a magasabb államrezont jobban látja a felső-, mint az alsófoku hatóság. De abból, hogy az ügyész bizonyos ügyben esetleg vádat emel, ha talán neki magának kételyei volnának is, nem következik, hogy ennek valami befolyása lehetne a bíróságra. Az egész művelt világon mindenütt ugy van, hogy — különösen politikai vonatkozású pöröket — a felügyeleti hatóság figyelemmel kiséri és figyelemmel kell is kísérnie, a bírósághoz azonban soha nem férhet és soha kísérlet sem történt aziránt, hogy bármiképen befolyásoltassék a bíróság. Ebben az ügyben sem.« Eddig a cikknek az a része, amely nem láthatott napvilágot a cenzúra vagy az úgynevezett tájékoztató-bizottság rosszul történt értesülése alapján. Denikve a tördelő nyilatkozata itt van és pedig szól a következőképen (olvassa) : »Tisztelt szerkesztőség ! A Friedrich, Fényes és Kéri védőinek nyilatkozat a-féle cikkből a cenzúra ezt a végső részt törölte. Ezen cikk az állam érdekeibe ütközik, nem közölhető. — Hoffmann Ferenc tördelő.« Hát, t. Nemzetgyűlés, vagyok bátor a következőket kérdezni : Mi lehetett az oka annak, hogy Gadó István tárgyalást vezető elnöknek ezt az enunciációját nem szabad közölni, amikor annak egyenes tendenciája az, hogy megnyugtassa a jogkereső közönséget, a várakozó közönséget aziránt, hogy a bíróságot bárhogy gyúrják, akarják gyúrni, bárhogy akarják presszionálni, az a bíróság feltétlenül áll a maga piedesztálján tisztán, erősen, keményen, hozzáférhetlenül, tehát hozzá nem lehet férni ; viszont ne nyugtalankodjék a közönség, hogy az ügyészség utasítható, mert törvényen alapszik az utasitottsága, és ha utasításra jár el, jogsérelmet nem követ el, mert az a jogrendbe nem ütközik..

S mikor az elnök azt tendálja, hogy jobbra és balra megnyugtassa a közönséget ennek az országnak — mert hiszen nem lehet tagadni, hogy ez igazán nagyérdekü — mindeniknek a kíváncsiságát lebilincselő per . .. Dinich Vidor : Szeretnék elposványositani Î Hornyánszky Zoltán: ...akkor ebben a perben nem teheti meg az elnök az enunciációját ugy, hogy az ország-világ előtt nyilvánosan megjelenhessek. Rassay Károly : Egyáltalában nyilvános tárgyalás anyagát hogy lehet cenzúrázni ? Hornyánszky Zoltán : A jogrendnek kisebbnagyobb hibái, amelyeket voltam bátor felsorolni, arra a meggyőződésre vezettek engem, hogy kötelességem itt szóvá tennem, és történjék bármi velem, ha nem tetszik is bizonyos érdekköröknek, én itt állok férfiasan, levonom a konzekvenciákat, itt állok egészen odáig, amig esetleg agyon is vernek. (Mozgás.) En nem állok elő semmivel, mert épen az általam féltett jogrend és az általam szeretett hazám érdekében nem tartom szükségesnek, hogy előjöjjek itt olyan dolgokkal, amelyeket bizonyítani tudnék. Zákány Gyula ; Vannak ilyenek ?