Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

620 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921 leg majdnem minden gondolat és minden államférfiúi terv konkurrált és valóban nagyra fejlesztették ezt a gyönyörű fővárost, koncentráltak ide sok mindent, a kereskedelmet, a forgalmat, az ipart, a pénzügyet is ide központosították. Ezekre a többi vonatkozásokra, azoknak helyes, kevésbé helyes, vagy helytelen mivoltukra nem akarok kiterjeszkedni, nem lévén ezekben szakember. Hogy azonban a kultúrpolitikában nem volt egészen helyes Budapestet majdnem kizárólagos kulturcentrummá tenni . . . (Igaz ! Ügy van !} Usetty Ferenc: A legnagyobb hiba volt! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : ... és elsorvasztani az ország többi részeinek szintén vezetésre hivatott centrumait, ezt kétségkívül állom, mint elvet. (Helyeslés.) Ennek igen káros hatása van azután egy más vonatkozásban is. Az t. i., hogy Budapestre, tehát, amint tapasztaltuk, a nem mindig egészséges levegőjű Budapestre mintegy összekényszeritettük a magyar nemzetből kitermelődő és a főiskolákra összeszűrődő ifjúságnak legnagyobb részét. Hogy vájjon ez az ifjúság itt igen jelentékeny és igen előkelő kulturbehatásokon tul nem vett-e fel azután káros behatásokat is fölös számban, azt hiszem erről a kérdésről nagyon sokat lehetne beszélni, (ügy van! Vgy van!) En tehát azt gondolom, t. Nemzetgyűlés, és azt hiszem, ebben méltóztatnak velem egyetérteni, hogy a mammut-egyetem rendszere nem helyes. Következőleg a budapesti egyetem tűltömöttségét decentralizálni kell, hogy egészségesebb viszonyokat teremthessünk (Helyeslés.) és hogy az egyetemi kadetrán ülő professzoroknak megadjuk a lehetőséget hivatásuk két irányú teljesítésére. Az egyiket tudták teljesíteni eddig is. A tudományt művelték előkelő módon és előkelő tudományos ismereteket közvetítettek; hivatásuk másik vonalát azonban, t. i. a nevelést, az egyetemi ifjúságra való közvetlen ráhatást nem tudták teljesíteni, amint nem is lehetett. Mert amikor pl. a tudományegyetemen egy professzort 800 vagy 1000 hallgató hallgat, vagy odaát a politechnikumon ugyancsak egy professzornak 600—800—1000 hallgatója van, akkor a professzor megfeszített erővel és tömérdek adjunktus alkalmazásával talán el tudja látni hivatásának ismeretközlő részét, de nevelő hatásra képtelen. Ezért is kell tehát arra törekednünk, hogy német és angol bevált példákra hivatkozva és azok után is elindulva, lehetőleg decentralizáljuk a túlságosan felduzzadt centrumokat. Ezért voltam bátor annak idején ezeket a gondolatokat érvényesíteni a pénzügyminister úrral szemben, aki a legnagyobb készséggel hajlott ezeknek az értékelésére, valamint a pénzügyi bizottságban is, ahol szintén honorálták állásfoglalásomat. De van egy másik szempont is, t. Nemzetgyűlés, amely szintén a menekült egyetemek külön egyéniségének fentartása mellett és az ő évi junms hó 9-én, csütörtökön. külön elhelyezésük mellett kardoskodik. Amint emiitettem, nem szabad nekünk a főiskolai termelést szűkre keretezni, t. L olyan szűkre, mint amennyi épen csonka Magyarországnak az igénye. (Vgy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Nemcsak territoriális integritás van ; van kereskedelmi integritás is, és én tudom, hogy most a kereskedelmi integritás elérésére törekszenek a mi férfiaink, akik ki vannak küldve az utódállamok államférfiaival harcolni a kereskedelmi szerződések dolgában. Amikor a forgalom megindul és átömlik onnét ide, innét oda a detnarkáeionális vonalakon, vagy az újonnan megvont határvonalakon keresztül, akkor már egy integritás állíttatott helyre, a régi gazdasági integritás, mert hiszen a mondvacsinált vonalakkal lehetetlenség a gazdasági életnek testét, amelyben elevenen lüktet a vér egy-egy egységben, hosszabb időre szétszakítani. (Vgy van! jobbfelöl,) De megvan a szellemi integritás is, t. Nemzetgyűlés, és ez annyit jelent, körülbelül azzal le '. tne kifejezni, amit Eötvös mondott, az én n^tynevü elődöm e tárca birtokában, hogy Európ'.nak ezen a pontján nyugati műveltségű népnek kell laknia, mert ez a történelem posztulátuma. Erre törekedett a magyar nemzet. Karddal kezében védte ezt a földet évszázadokon keresztül és amikor nyugodtabb idő, egy-egy félszázad esztendő következett el reá, akkor a kardot félretéve, könyvet irt, pergamentet festett, iskolát állított és intelligenciát termelt ; művészetet, irodalmat, kultúrát] termeltünk, civilizációt hoztunk létre, olyant, amely nekünk valóban, különösen dél felé és kelet felé viszonyítva, hegemóniát biztosított a népek között. ( ügy van ! Vgy van !) A nyugatnak szerves részévé kapcsolt bennünket a magyar kulturmunka. Nekünk nem szabad ettől az ideáltól eltérnünk, hanem arra kell törekednünk, hogy ebben a csonka Magyarországban a kulturfölénynek ezt a vonalát és a kulturtermelő munkának ezt a lendületét feltétlenül megtartsuk és necsak a magunk részére termeljünk, hanem termeljünk annak az egész területnek részére, amelynek igényei már most is mutatkoznak a magyar kulturerő irányában. A magyar mérnök nemcsak itt csonka Magyarországon fog dolgozni ; a magyar orvosra nemcsak csonka Magyarországon lesz szükség; a magyar tanítót és a magyar tanárt nemcsak csonka Magyarország katedrái fogják majd elhelyezésre magukhoz hivni, hanem túlömlik a magyar szellemi erő a mi vonalainkon, mert hiszen az utódállamok, bárminő respektussal vagyunk is az ő nagy törekvéseik iránt, hogy saját magukat erősítsék, de rá vannak szorulva a magyar szellemi erőre és rá lesznek szorulva, mert — sértés nélkül legyen mondva, hiszen felelős helyről és előkelő helyen beszélek — dászkálokkal és pópákkal nem lehet a