Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. nézetem, hogy feltétlenül kell, hogy az illetékes kongrua-bizottság hivassék egybe és ezzel egyetemben ... Zákány Gyula: Technikai eljárás, csak induljon meg. Ernst Sándor : . . . próbálják meg a kornak nivóján, a kor szükségletéhez képest azt a kérdést megoldani. (Helyeslés balfelől.) Természetesen ez nem, csekély kérdés, ez is sok tekintetben ugy van, ahogyan Zákány t. képviselőtársam mondja, hogy ha ezek a roppant terhek és kiadások ismét számba vétetnek, akkor igazán sok tekintetben elsősorban a nagyobb beneficiumokra fog hárulni valami, ami elől nem lesz lehetséges kitérni. Ez egészen világos előttem,. (Ugy van! a középen.) Azonkívül azt látom, hogy e lehetetlen állapot mellett, amely most a kongrua-kérdés terén van, a szomszédos országok és nemzetek bizony már eddig is az idők folyamán, amint ezek az általános gazdasági változások történtek, sok változtatást eszközöltek. Nálunk is nagyon sok történik, de nem legálisan és csakis a minister ur jó indulatából. De hát tulaj donképen első izben van alkalmunk a költségvetéssel foglalkozni, csak most hozzuk szóba és kérjük, hogy legálisan s ugy rendeztessék, hogy magunk is meggyőződhessünk róla és a közvélemény is mindenfelé meggyőződhessék róla, természetesen ott, ahol ez érdekeltséget kelt. Ami a hittanárok és hitoktatók helyzetét illeti, természetes, hogy a hittanár és hitoktató nem, köteles élete végéig hittanár és hitoktató maradni, azonban a városokban és gimnáziumokban lévő hittanárok külön vizsgára kényszeríttetnek, külön képzettséget kénytelenek kimutatni, és mindenki, aki praktikusan hozzányúl ehhez a kérdéshez, nagyon jól tudja, hogy természetesen, aki egyszer belekezdett ebbe a pályába és ebbe a munkába s ezt éveken keresztül folytatja, az nem is igen alkalmas más pályára és hosszú ideig akar ezen a pályán maradni. Nagy sérelem volt hosszú éveken keresztül, «hogy ezek az állások nem rendszeresittettek és hogy az állam nem ismerte el mint hittanári állásokat és nem rendszeresitette a gimnáziumok mellett. Sok mindenféle tárgyalás volt ezen a téren, én azonban bizom — és ha valaha biztam valamely kérdésben, akkor főképen most bizom — a jelenlegi kultuszministerben, aki nagyon jól ismeri ezt az állapotot és ezt a kérdést, s aki ismerte a régi időtől fogva ennek a kérdésnek evolúcióját, ugy hogy most ambiciójának fogja tartani, hogy az ő nevéhez fűződjék a gimnáziumi hittanárok sorsának végleges rendezése. Még egy dologra feltétlenül rá kell térnem, t. i. az autonómia kérdésére. Nagyon sajnálom, hogy azok a képviselő urak, akik ezt szóvá tették, Giesswein Sándor és Nagy János képviselő urak nincsenek jelen. A kérdés ugy tárgy altatott, hogy csakis a propaganda szempontjából beszéltek róía, sem nem historikus alapon, sem egyébként oly alapon, amely megérdemli, hogy mindenki, évi június hő 9-én, csütörtökön. 613 aki ehhez a kolosszális kérdéshez hozzányúl, csak az egyik oldalát vegye a kérdésnek, mert hiszen igy nem lehet ezt a kérdést előbbre vinni, holott valószinüleg valamennyien azon vagyunk, hogy ezt a kérdést előbbre vigyük és megoldjuk. Egyet főképen szerettem volna megjegyezni Nagy János barátomnak, akit azonban sajnálattal nélkülözök itt. Az ő nagyon kitűnő és szép beszédében, amelyet dé'előtt elmondott, egy passzus volt, amely nézetem szerint históriailag és igazság szempontjából nem áll meg. ö t. i. szemrehányást tett és mintegy tetemrehivta a faktorokat, hogy miért nem létesitették már eddig is az autonómiát, mert ennek következményeképen intézmények, mint pl. a váradi jogakadémia, veszedelembe sodortatnak. Ez nem egészen méltányos és nem egészen igazságos ebben a formában. Ez a kolosszális nagyügy, amely Magyarországon és ezen a magyar terrénumon szerepel, izoláltan szerepel ezen a magyar terrénumon, mert hiszen a világ-egyházban alig ismerik ezt a kifejezést és ezt a formát, az autonómiát és az autonómiai szerződés formáját. Nemzetek és rengeteg nagy nemzetek élnek, óriási nagy katholikus nemzetek élnek, de szervezetükben ez a forma nincs meg. Végtére, hogy az illetékes tényezők, akár a római Szentszék, akár a magyar püspöki karok nem létesitették ezt, ez nem egészen méltányos, nem egészen történelmi értékű szemrehányás. Egyébként is kérdés, vájjon respektálták voir a-e a románok vagy a csehek ezeket az autonómiákat. En ezt nem tudom, tudom azonban, hogy pl. épen a váradi gimnázium bezáratik, nem működhetik, épen ugy a Felvidéken egy sereg gimnázium. A piaristák gimnáziumait, a premontreiek gimnáziumait egymásután bezárják, holott ezekre a gimnáziumokra semmiképen sem lehetne ráfogni, hogy ezek egyszerűen állami intézetek. Azonkívül nem ismerem az erdélyi státus jelenlegi helyzetét. Ugron Gábor t. képviselő ur talán jobban fogja tudni. De Ugron Gábor t. képviselő ur jól fog emlékezni rá, hogy az erdélyi státus az utóbbi esztendőben deficites volt, az erdélyi státus intézetei és egész gazdálkodása deficitet mutattak fel. Ezt a deficitet egyedül a magyar állam jóindulatából, bőkezűségéből lehetett fedezni ugy, hogy ezek csorbát nem szenvedtek, hanem fejlődtek esztendőről-esztendőre. Nagyon valószinünek tartom, hogy ezek az intézetek jelenleg Erdélyben az oláhok részéről nem respektáltatnak ilyen szempontból. Ha magát az autonómiát nézem, itt vannak a régi idők, a Wlassics-féle elaborátum, amelyet annak idején az autonómiai kongresszus kidolgozott volt. Azóta elmúlt több mint két évtized, és semmi válasz az egész elaborátumra nem érkezett a mai napig. Azután Apponyi Albert első ministersége idejében bizonyos ujabb stádiumba került az autonómia ügye, de megint megállott volt és pedig nem külső körülmények miatt, hanem pure és egyenesen azon nehézségek miatt, amelyekkel gróf Apponyi Albert kultuszminister