Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. Azonban érdekel engem, t. Nemzetgyűlés, ennek a parlamentnek az élete egy másik szem­pontból is. Mi tudniillik a pénzügyminister ur­nák egy nagyon nagy Ígéretet tettünk, neveze­tesen azt ígértük, hogy támogatni fogjuk őt a pénzügyi javaslatok keresztülvitelében, amely pénzügyi javaslatokkal ezt az országot a már csőddel határos gazdasági válságból kivezeti. Nekünk az a kívánságunk és a leghatározottabb akaratunk, hogy ennek a parlamentnek ne csak a pénzügyi javaslatok megszavazása legyen a célja, hanem meg akarunk felelni annak a ren­deltetésünknek is, hogy ez a parlament alkot­mányozó Nemzetgyűlés is legyen. (Ugy van! jobbfelöl.) Kószó István: Egyik első feladat! Szabó Balázs : Belekapcsolódom ennél a pont­nál egy másik témába, amelyről beszélni kívánok. T. i. beszélni kívánok itt az egységes kormányzó­párt megteremtéséről. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! Ezt a gondolatot itt már felvetették többen, sőt erősen dolgozott ennek az érdekében annak idején a jelenlegi kormányelnök ur is. Ez a terv azonban akkor meghiúsult, mert nagyon, sok ellenzésre talált. Nem mondom el azokat az okokat, hogy miért talált olyan sok ellenvetésre. Rassay Károly: Pedig ez érdekes! Szabó Balázs : Csak kiemelek annyit, hogy abban az időben még el se simultak az első választásnak a hullámai és máris egy uj válasz­tási küzdelembe kerültünk, amely nagyon alkalmas volt arra, hogy kiélezze a pártok kö­zött lévő ellentéteket. (Ugy van! jobbfelöl.) Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán és bizo­nyosan megcsendesültek a kedélyek is (Ellen­mondás balfelöl.) Nagyon sok minden történt, de kiemelem ezek közül a trianoni békének kényszerű ratifikálását, amelynek szomorú ténye kell, hogy egy táborba szólítsa ezt a nemzetet és elsősorban ennek a nemzetnek mai képvise­lőit, a Nemzetgyűlés tagjait. Én ugy vélem, hogy a hazaszeretetnek pa­rancsoló szava hív itt bennünket egy minden más tekinteten felül álló kötelességnek a telje­sítésére, (Ugy van! jobbfelöl.) hogy t. i. közeli és távoli ellenségeink ne egy számtalan táborra szakadt, önmagával is meghasonlott, tehát kész prédául álló országot lássanak itt, hanem lás­sanak és ismerjenek bennünk egy, épen az ő hitványságuk által összekovácsolt nemzetet, amelyet meggyötörni talán lehet, de megalázni nem. T. Nemzetgyűlés! Hogyha ón ma itten az egységes kormányzópártról beszélek, ezt nem másért teszem, hanem csak azért, mert ugy gondolom, hogy ha talán ebben a tekintetben az én hivó szavam itt a Nemzetgyűlésnél meg­hallgatásra talál, ezzel csak az én hazámnak teszek szolgálatot. Nemcsak az én gondolatom ez; sokaknak a lelkében tüzesedik ez az eszme, de ugy tudom, — hivatkozom reá, mert magam évi május hó 21-én, szombaton. 55 tapasztaltam és láttam — hogy az egész ország, vagy legalább is az ország nagy, többsége kí­vánja tőlünk ezt az egységet. És így gondol­koznak az elrablott területen lévő testvéreink is, azoknak az integer Magyarországot sziv­szakadva váró bus serege is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha többet nem mondanék, ez maga is elegendő volna arra, hogy tettekre serkentsen bennünket. Azonban több oldalról kívánom ezen gondolatomat alátámasztani. Kószó István: Csak személyi érdekek domi­nálnak ! Szabó Balázs: Akár a pénzügyi javaslato­kat, akár a ministerelnök ur által beígért javas­latokat szemlélem, mindezeket ugy tekintem, mint a falazatát az épülő uj Magyarországnak, amelyből lassanként kidiszesedik a jövendő Magyarország képe. Hallgatom itt a költségvetés vitáját ós látom azt, hogy a szónokok mindegyikének van egy vagy több olyan erősebben kidomborított gondolata, amellyel hozzá akarna járulni a nemzetépitéshez. Ennek a Nemzetgyűlésnek a tagjai a magyar társadalom legkülönbözőbb osz­tályaiból rekrutáiódtak össze, tehát a legala­csonyabb ismeretekből származnak az idehozott tervek. Ezeknek a terveknek a kereszttüzében a kormány áll, -mindenki a kormánytól várja az erősebb lendülettel haladó építést. Ez mind nagyon szép, azonban gondoltunk-e arra, hogy ehhez a munkához a kormánynak erőt és támo­gatást is kell adnunk? Az alkotásnak nagy munkájában a kormány csak egyik tényező, mert neki az előterjesztésnek és a végrehajtásnak a feladata jutott, a kereteket, a végrehajtás lehe­tőségét azonban a Nemzetgyűlés adja meg. Az előterjesztett javaslatoknak a sorsa felett a Nemzetgyűlés határozata dönt. Ez a határozat­hozatal a parlament lefolyt időszakában nagyon gyakran problematikussá vált, mert a kormány támogatására alakult többség a határozathozatal előtt igen gyakran ingadozott. T. Nemzetgyűlés! A két, sőt három rész­letben lefolyt nemzetgyűlési választások azzal a rossz eredménnyel végződtek, hogy nem tudtak beállítani egy abszolút nagytöbbségü kor­mányzópártot. Ennek a következménye lett azután az a határozatlanság, amelyet tapaszta­lunk. Ne méltóztassanak engem félreérteni ; hiszen lehet, hogy mint pártember nagyon sze­rettem volna azt, ha a magam pártja került volna be a Nemzetgyűlésbe olyan többségben, hogy maga tudta volna biztosítani a kormány­zat folytonosságát; azonban mint hazámat sze­rető ember bele tudtam volna nyugodni abba is, ha a nemzet nagy többsége egy másik pár­tot tüntetett volna ki az ő bizalmával. Azon­ban ez a dolog nem történt meg. Az entente által ránk oktrojált általános radikális titkos választójog azzal a rossz eredménnyel végződött, hogy két párt alkudozott egymással, hogy váj­jon koalícióban vagy fúzióban kisérelje-e meg

Next

/
Thumbnails
Contents