Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-205
A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921. évi június hó 9-én. csütörtökön. 601 kell lenniök, mert abban a korban nyilatkozik meg a kisdednek egyénisége, a maga mivoltában neki tehát egész művészetet kell abban kifejtenie, hogy azt a fejlődő kis lelket hogyan vezeti. Kérdezem tehát, lehetséges-e ennek a lelket igénylő feladatnak a jelen körülmények közt megfelelnie ? Úgyis állandóan mutatkozik az a tendencia, bogy a gyenge tehetségüek lépjenek az óvónői pályára, mert a közfelfogás szerint ez a munka könnyű. Teljes tévedés. Ide a legkiválóbbaknak, leggyengédebbeknek, leginkább szivvel-lélekkel és lelkesedéssel dolgozóknak kellene menniök. Amikor még férfiak is voltak óvók, — mert nem olyan nagyon régi keletű az a törvény — hogy csak nők lehetnek óvók — addig mindig volt, aki az ő sanyarú helyzetük miatt itt-ott felszólalt. A férfiak jobban ki tudják védeni magukat, jobban tudnak harcolni a maguk érdekében. De amióta az óvónői pálya kizárólag a nők »privilégiuma«, azóta nincs, aki az óvónők ügyével törődjék. Én tehát azzal a kéréssel fordulok a kultuszminister úrhoz, (Halljuk/ Halljuk!) hogy a nemzetnek ezen legelhagyatottabb napszámosai érdekében, akik némák a saját maguk érdekeinek sürgetésére, tegyen meg minden lehetőt és annak a reménynek adok kifejezést, hogy a jövő évi költségvetésben ezen jóakaratának egész konkrét számokban kifejezett jeleit üdvözölhetjük majd. (Helyeslés.) A második kérdés a közgazdasági egyetem. Amint tudjuk, tavaly ősszel nyitották meg négy fakultással. Ennek az egyetemnek azonban nem volt önálló épülete. Ennek hiányában helyiségeit elhelyezték a volt Keleti Akadémián az Esterházy-utcában, a volt Országházban a Sándorutcában, a Vas-utcában és az állatorvosi főiskolán a Rottenbiller-utcában, egy szóval teljesen elszórtan, ugy" hogy a legnagyobb nehézségekkel küzdenek ott a tanárok, hogy munkájuknak eleget tehessenek. Különösen nagy nehézségekkel küzdenek azonban azok, akik a kémiát, a fizikát és a botanikát adják elő. Schandl Károly: így van ! Nincs semmi felszerelésük ! Schlachta Margit: Felszereléseiket, műszereiket, mindent, ami előadásukhoz szükséges; állandóan cipelni kénytelenek az egyik helyről a másikra. Most, amikor a magyar közgazdaság talpraállitása nemzeti létkérdés, most volna szükség arra, hogy a közgazdasági egyetemet minden erőnkkel talpraállitsuk. De nemcsak ezért. Itt a Nemzetgyűlésben mindig újból és újból felhangzik, hogy egész beteges tendencia van nálunk az intelligens proletariátus felé. Mindenki fél a gyakorlati, termelő, kereskedelmi, közgazdasági pályától. Kérdem tehát, hogy nemcsak azért, hogy adósságunkat kifizethessük, hanem azért is, hogy egészségesebb fejlődést hozzunk be a nemzetbe, nem kell-e minden erőnkkel felkarolni ennek a közgazdasági egyetemnek a sorsát ? Most ősszel meg kellene nyitni a második NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1321. — X. KÖTET. osztályt is és ezzel még nagyobb probléma elé kerül az egész, ugy hogy ha ezer ok nem sürgetne minket minden lehető és lehetetlen megtételére, hogy virágzásba hozzuk, majdnem azt kellene mondani, hogy jobb akkor a semmi ennél a vergődésnél. De természetes, hogy ebbe nem lehet belenyugodnunk, mert hiszen ezer fiatal embernek a kenyere és a nemzetnek közérdeke sürgeti, hogy igenis, ez a közgazdasági egyetem a nemzetnek féltett kincse legyen. Es itt ki kell térnem a lakáshivatal működésére (Halljuk ! Halljuk !) Teljesen tisztában vagyunk azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a lakáshivatal küzd. Meg kell azonban jegyeznem, .hogy : mintha két szive volna. Az egyik a kisemberek számára . . . Usetty Ferenc : Egy sincs ! Schlachta Margit : ... a másik a luxuslakók számára. Csernus Mihály : A zsidók számára ! Schlachta Margit: A kisemberek sorsának intézésében, — nem abszolút hibáztatom, mert biztos, hogy azoknál tragikusabban mutatkozik az intézkedésnek hatása — de a kisemberek sorsának intézésében na gyón határozott és energikus. Tudok a kerületemből eseteket, amikor ravatalon feküdt a férfi s az asszonynak a következő napon ki kellett költözködnie. Jelenleg van a kerületemben egy ügy, Az asszony mosodával tartja fenn magát és négy gyerekét Budán a Mészáros-utcában, ott van a munkaadóközönsége. Kapott egy kilakoltatási végzést és kapott lakást a Józsefutcában. Usetty Ferenc : Közel van ! Schlachta Margit: Tessék megitélni, hogy vájjon ez a nép érdekének szolgálata-e % Ezzel szemben több luxuslakást és palotát tudok felsorolni, melyben egy-két ember lézeng. Talán méltóztattak megfigyelni, amikor a Dunaparton jönnek a képviselőház felé, a budai részen az Orom-utcában, felülről, messziről néz le gőgösen a maga érintetlenségében egy nagyszerű vörös palota, vártoronyszerű diszitéssel. Évek óta lezárt redőnyökkel áll ott. (Felkiáltások : Kié ?) Nem tudom, nem is fontos. A fontos csak az a tény, hogy az a palota ki tudta védeni magát mindennemű beavatkozás elől, holott évek óta lakatlan. Miért? Azért, mert azt mondják, hogy befejezetlen. Teljesen tető alatt van, talán csak a pádimentuma vagy a kapuja hiányzik. (Zaj és felkiáltások : Azért nem fejezik he, hogy ne kelljen átadni !) Ebben hibáztatom én a lakáshivatalt és erre vonatkoztatva mondom : mire van nekünk lakáshivatalunk, ha csak az egy- és kétszobás lakásu emberek bajaival foglalkozik, de az ilyen kérdésekbe nem mer erélyesen belenyúlni. (Ugy van !) Csernus Mihály: Arravaló, hogy az ügyvédek meghizzanak i R assay Károly : Én sohasem vállalok ilyen ügyet ! 76
