Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-205

592 A Nemzetgyűlés 205. ülése 1921 művészet az, amely a műérzéket és a műízlést beviszi a társadalom legalsó rétegeitől kezdve a legmagasabbakig, mert a legegyszerűbb szükségletektől, a háztartási cikkektől egészen a legnagyobb kívánalmakig tud dolgozni. Az iparművészet az, amely gazdasági szempontból a legelsőrangu tényező a mi magyar életünkben. Egy jól kiképzett iparművész igazi szabadságharcosa a magyar gazdasági életnek, a magyar függetlenségnek, mert megmenti a magyar gazdasági életet a körülöttünk levő népek versenyétől. Csak egy példára mutatok rá. Franciaország 1871-ben, mikor kifizette az ötmilliárdot, alig pár év alatt íparművészetével, általában iparával visszaszedte azt Németországtól. Nekünk is minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy Budapest és Magyarország Keletnek Parisa legyen. A körülöttünk lévő népek, talán, ha fenmaradnak, uj berendezéssel nagy erőt fognak kifejteni és nekünk készen kell lennünk, hogy iparművészetünkkel igényeiket ki tudjuk elégíteni és meg tudjuk hódítani a Balkánt és a Keletet. Mióta képviselő vagyok, többször voltam az iparművészeti iskolában. Talán négyszer is végigjártam a műtermeket és műhelyeket és avval a vigasztaló tudattal jöttem ki onnan, hogy a magyar középosztály megérezte mi most a legnagyobb kötelessége. Láttam ott érettségizett fiatal embereket, hadnagyokat és főhadnagyokat, amint iparművészetet tanulnak és iparművészek akarnak lenni. Az iparművészeti iskola igazgatója szomorúan mondotta, hogy kénytelen volt az ifjúság nagy részét elbocsátani, mert nincs megfelelő számú hely, pedig ezek jó műízlést és műérzéket hoztak magukkal otthonról. Ez az intézet az idén csak a legnagyobb áldozatokkal tudta magát fentartani. Voltak óraadó tanárok, akik óránkint 5 koronáért dolgoztak, mikor a munkás 16—20—40 koronát kapott. Az ifjúság összehozta a zsebpénzét, hogy ne legyen szénszünet, hogy szenet vegyenek rajta télen, mert az államtól nem tudtak erre pénzt kapni. Még az amerikai segítséget is erre áldozta fel ez az intézet, de nem szünetelt egy percig sem : dolgoztak a magyar iparművészet jövőjéért. Azt is láttam, hogy szűk helyen van ez az intézet, amelyet fejleszteni kell. Pekár Gyula: Meglesz! Nagy János (egri) : A textil, grafikus, a belső művészet, a díszítő festészet, a szövészet, a kis plasztika van kifejlesztve, de viszont össze vann zsúfolva egynémelyik ága a souterrainben, ott pedig még virág sem tenyészhet, nemhogy művészetet lehetne fejleszteni. Információim szerint szükség van szabászati és kémiai tanszékre, továbbá iparművészeti kiállítási csarnokra, még pedig nem messze kint, hanem bent a város központjában, hogy akik itt megfordulnak, hadd lássák és hadd szeressék meg a magyar műipart. Ez az intézet eddigi munkálkodásával igen évi június hő 9-én, csütörtokÖ?). szép munkát végzett. Tanítványai külföldön szereznek nekünk hírnevet. A pénzügyminister ur panaszkodik, hogy az államnyomdában magyar bankót nem tud nyomatni, mert nincs rá megfelelő felszerelés. Tessék hazahívni a berlini államnyomda igazgatóját, az ennek az iskolának a növendéke, ha ugyan hazajönne! Amerika egyik legkiválóbb ékszerésztervezője, Tóth Gejza szintén ennek az iskolának a tanítványa és a brazíliai fővárosnak kultúrpalotáját két magyar művész díszítette fel, az egyik Szekeres, a másiknak neve hamarjában nem jut az eszembe. Az iparművészetnek pártolásával egyúttal támogatni és előrevinni fogjuk a képzőművészetet is. Mindenesetre az államnak kell a kereteket, az iniciativát megadni, de a társadalomnak kell az állam mai szomorú helyzetében meghozni a nagy áldozatot. Azt hiszem, a művészet is akkor lesz az élettel összekapcsolva, ha némi tekintetben — az iparművészeiét értem alatta, — üzleti alapra fektetjük. Én nem ugy vagyok, mint az egyszeri volt jogász, aki a gombot küldte haza apjának, hogy csináltasson rá kabátot, hanem máskép akarom csinálni a dolgot. En Egerben egy iparművészeti telepet szeretnék csinálni, mely az egyházi művészettel is karöltve jár, hogy az egyházi szükségleteket kielégíthesse, hogy ne külfüldről kelljen hoznunk azt, ami a katholikus egyház felszerelésére szükséges, hanem a magyar iparművészet tudja azt a magyar templomoknak megcsinálni. Egy ilyen részvénytársaságot szeretnék összehozni Egerben, a pénzügyi emberekkel beszéltem is már ott és ígéretet kaptam három millió alaptőkére. Amikor tehát ez a kabát készen lesz, majd prezentálom a pénzügyminister urnák, hogy pár gombot varrjon rá, hogy erősen álljon. A kultusztárca költségvetését elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Andaházy-Kasnya Béla! Andaházy Kasnya Béla: T. Nemzetgyűlés! Őrömmel hallgattam az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak az iparművészetre és általában a művészetre vonatkozólag felhozott érveit. Hogy ezek mennyire igazak, azt magam is bizonyítani tudom, mert valaha én is növendéke voltam annak az iskolának. Végtelenül jól esik, hogy ebben a Házban végre hallok beszélni magyar művészetről is, illetve arról a művészetről, mely akkor is magyar volt és akkor is hirdette Ausztriától teljesen független önállóságát, amikor a körülöttünk levő kis különállamok erre egyáltalában nem is gondoltak. Igen helyesen jegyezte meg t. képviselőtársam : az iparművészetnek ós a képzőművészetnek, a művészet ezen két ágának feltétlenül együtt kell járnia, mert a szükségszerűség, a természetszerüség fogja megadni annak stiíszerüségét is, és ez fog