Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-192

52 A Nemzetgyűlés 192. ülése 1921. évi május hó 21-én, szombaton. teljesen egészséges, ép, dolgozni akaró, dolgozni tudó, a harctéren kitűnően megfelelt, tapasztalt, okos, meglett korú tiszteket, most pedig ő veti fel a tanácsot, hogy a nyugállományból vegyenek vissza egyeseket, ha kevés lesz az alkalmas tisztje. Az én álláspontom a tisztek megválasztásánál mindig az volt, és változatlanul az marad, hogy amennyiben a t. honvédelmi minister urnák fölöslege van a tiszti létszámban, méltóztassék a fiatalokat, az egészen fiatalokat, a hadnagy urakat más pályára terelni (Helyeslés balfelöl.) és a javakorukban lévő, tapasztalt, a háborúban megfelelt tiszteket méltóztassék a m. kir. honvédségbe felvenni. A nemzeti hadsereg átszervezésénél nagy figyelemmel leszünk a tisztikar megválasztására és a hadseregből kilépőknek olyan irányú elhelyezésére, hogy az elhelyezéssel a szakértő polgári egyéneket el ne nyomjuk és a speciálisan polgári intézményeket ne militarizáljuk. Itt jön előtérbe ismét a Magyar Távirati iroda kérdése. (Ralijuk! balfelöl.) Ebből az alkalomból sajnálkozásomat fejezem ki afelett, hogy legutóbb, amikor a Magyar Távirati Iroda ügyében Drozdy Győző volt képviselőtársam interpellált... Rassay Károly: Még mindig az! Még nem vette tudomásul a Ház ! Kerekes Mihály (Somogyi István felé): Egészen nyugodt lehetsz, Somogyi, hogy az is lesz ! Somogyi István : En csak egyik tagja voltam a bizottságnak! Rassay Károly : Azért szégyelheted magadat az egész bizottsággal ! Szilágyi Lajos: . .. közbeszóltam, hogy: a Távirati Iroda, mint vitézi telek. Itt a Nemzetgyűlés szine előtt a legnagyobb készséggel kijelentem, hogy ezzel a közbeszólásommal én a Magyar Távirati Iroda vezetőjét, Kozma Miklós százados urat sérteni természetszerűleg nem akartam. Fenn kell tartanom azonban és fentartom továbbra is — erre mutattam rá épen az előbb is, — hogy törvényhozói kötelességemnél fogva kritikát fogok gyakorolni abban a tekintetben a jövőben is, hogy a hadseregből kilépő tiszteket olyan intézményeknél ne helyezzék el, ahol szakértelem kell, amely szakértelem egy katonatisztnél, bár mily hősiesen viselkedett is a csatatéren, vagy bármily kiválóan felelt is meg a békebeli katonai szolgálatban, mégsem lehet meg. A hadsereggel szemben egyébként kevés a követelésünk. Fődolog az, hogy a hadsereg ne politizáljon, hogy csak a hivatásának éljen, csak az elöljáróinak engedelmeskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Követeljük, hogy a tiszt ne legyen lekötve semmiféle egyesületben senkinek, semmiféle engedelmességi kötelezettséggel, kizárólag az ő elöljárójának tartozzék engedelmeskedni, titkos társaságban pedig, mint a régi időkben tilos volt a katonatisztnek résztvennie, ugy most is tilos legyen, akárhol keletkezett is az a titkos társulat, és akármilyen nagy és magasztos célokra alakult légyen is, aktiv katonatiszt titkos társaságban részt ne vehessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A polgári egyének fölött pedig a hadsereg ne bíráskodhassak. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés balfelöl.) A honvédségi katonai büntető perrendtartásról szóló 1912: XXXIII. tcikk 14. §-a szerint lehetséges volt az, hogy mozgósítás vagy háború tartama alatt, vagy ha a háború kitörésének közvetlen veszélye fenyegetett, a magyar ministerium bizonyos bűncselekmény esetén a polgári büntető bíráskodás alá tartozó egyéneket katonai bíráskodás alá vonhatta. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről rendelkező 1912.LXIH. tcikk pedig erre a most emiitett 1912 : XXXIII. tcikkre hivatkozva kimondja, hogy a háborús kivételes intézkedésekkel egyidejűleg életbelép a katonai büntető bíráskodás alá való helyezés. (Zaj. Elnök csenget.) Ennek alapján történt, hogy 1919 november 13-án először a főváros területére, majd 1919 december 23-án az egész ország területére ki lett mondva, hogy a jogosulatlan toborzások, esküvel fogadott katonai szolgálati kötelezettségek megszegésére csábítás vagy segélynyújtás, a kémkedés és az ellenséggel való más egyetértés büntette, vagy a fegyveres erőnek,, vagy a szövetségesek csapatainak hátrányát vagy az ellenségek előnyét célzó egyéb cselekmények, továbbá a katonai behivó parancs iránti engedetlenségre csábítás esetében polgári egyének is katonai büntető bíráskodás alá helyeztetnek. Ennek a helyzetnek veszedelme, t. Nemzetgyűlés, hogy mihelyt polgári egyéneket katonai bíráskodás alá vonhatnak, a hadsereg egyénei, tehát a katonák ezen a címen bármely polgári egyént letartóztathatnak, illetőleg őrizet alá vehetnek. Hátránya az is, hogy a katonai bűnvádi perrendtartás szabályai szerint a főtárgyalásíg alig van tér a védelemre, még a terheltek kihallgatási jegyzőkönyve is titokban tartható, ha azt mondják, hogy a nyomozat érdeke azt követeli és a fogvatartás kérdésében is a katonai parancsnokok dönthetnek. Én, t. Nemzetgyűlés, semmi okot nem látok többé arra, hogy ez a kivételes helyzet továbbra is fentartassék és azt hiszem, az egész Nemzetgyűlés, a Nemzetgyűlésnek minden pártja egyet fog érteni velem abban, hogy már elmúlt annak szüksége, hogy polgári egyének bizonyos esetekben katonai bíráskodás alá vonassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből kifolyólag a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy polgári egyént katonai büntető bíráskodás alá helyezni többé nem szabad. Ennek folytán utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a polgári bün-