Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. 569 tarthat. De mutatja ezt az eresztékek recsegéseropogása is, amely a 11 különféle nemzetiségből összetákolt cseh államot és a tiszta nemzeti mivoltában több nemzetiséggel kevert oláh és szerb államot már most is fenyegeti. Hogy a széthullás előbb-utóbb be fog következni, az egészen bizonyos. De hogy a feltámadásnak idején ne illethessenek bennünket szemrehányással, nekünk addig is élnünk kell a szerződésbiztositotta jogainkkal, azzal a csekély joggal, amit meghagytak nekünk, a magyar nemzetnek. Nem szabad engedni, hogy akár délen, akár északon, akár nyugaton, akár keleten testvéreink, magyar véreink azért, mert magyarok, üldöztessenek. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Ezeket a sérelmeket oda kell vinni folytonosan a világ szeme elé, hogy lássák és hallják azokat és hangoztatni kell különösen erről a helyről, ahonnan azok mindenfelé elhangzanak. T. Nemzetgyűlés ! Amint emiitettem, legutóbb a felvidéki protestánsok sérelmeivel foglalkoztam itt a képviselőházban. Akkor csak evangélikus-lutheránus testvéreink sérelmét adtam elő. Azóta, sajnos, abba a helyzetbe jutottam, hogy református magyar testvéreink sérelmeiről is értesültem. Az elrabolt területek magyarságának egyházi és iskolai sérelmei az egyetemes magyarságnak sérelmei. Amikor én a felvidéki reformátusok egyházi sérelmét hozom itt elő, akkor nem felekezeti politikát hirdetek, hanem a magyarság legszentebb jogait védelmezem. A felvidéki reformátusok a megszállással 281 anyaegyházat, ugyanannyi leányegyházat veszitettek el 300 lelkésszel és segédlelkésszel, több mint 500 tanitóval és iskolával. A hi vek száma pedig több mint 228.000 szintiszta magyar. Öriási gazdasági, kulturális, de nem. kisebb erkölcsi és szellemi veszteség ez. Hiszen ezek mind törhetetlen fiai voltak a magyar nemzetnek, megvesztegetheteblen gyermekei az ezeréves hazának. És ez a negyedmilliónál többet számláló szinmagyar néptömeg ki van téve ma nyelvében, vallásában az elvakult hódítók hántásának, el van zárva testvéreitől, el van zárva minden segélyforrástól** mert a megszállás óta mint megbízhatatlan tömeget kezelik őket, az egyházukat a cseh állam semmiféle segélyben nem részesiti. A biztatás, az Ígérgetés, az alkudozás már másfél év óta folyik a cseh állam és a reformátusok vezetői között ; ennek azonban máig nem volt meg az eredménye. A lesújtó, fájdalmas eredmény nem régen jutott a nyilvánosságra Micsura nevezetű, magát szlovenszkó teljhatalmú ministerének nevező mindenható ur utján, akit a magyarok üldözéséért a Felvidéken egyszerűen fenevadnak szoktak nevezni. Ebből a rendeletéből tudjuk meg, hogy mily drágán kellene megváltani a felvidéki reformátusoknak a vallásszabadságukat, autonómiájukat, életüket és a mézesmadzag gyanánt kinált anyagi NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — X. KÖTET. javakat, amelyek a »volt magyar királyság alatt országos törvényben biztositva voltak«, tehát csak annyit és egy fillérrel sem többet, amit a békeidőben morzsa gyanánt hullatott a magyar állam a szegény protestáns papság asztalára. — Most, a háború nyolcadik esztendejében, öt-hatszázszoros értékemelkedés mellett, koldusfalatként felajánlja a mindenható cseh állam akkor, ha feltételeit elfogadja az egyetemes felvidéki reformátusság, illetőleg annak papsága. Majd sorra veszem a rendelet minden pontját, most csak azt jelentem ki, hogy ha ezt a rendeletet végrehajtja a cseh állam a magyar kálvinista egyház életében, ugy elszakitott testvéreink egyházi szervezetének magyar jellege végképen eltűnik. Ha sikerül a szláv ravaszsággal kieszelt terv, amelyet Micsura úrék Szlovenszkóban a református magyarság tönkretételére eszeltek ki, ugy megsemmisül a magyar kálvinistaság a magyar Felvidéken. Az első feltétele Szlovenszkó teljhatalmú ministerének : teljes elszakadás a magyarhoni református egyetemes egyháztól, önálló egyházkerületben való szervezkedés. Mindaddig, amig ennek teljes bizonyítékát nem adja a felvidéki református egyház, addig szóba sem állanak vele és nem is egyezkednek vele. Ezt a kategoricus imperativust jelentette ki nemrégen Szlovenszkó teljhatalmú ministère azokra a tudakozódásokra, amelyeket egyik-másik a református egyház nevében tett Szlovenszkó ministerénél. A békeszerződés aláírása előtti bizonytalanság, továbbá a változásba helyezett reménység, a magyarországi református egyetemes konvent állandó tiltakozása, hogy az egyetemes református egyháztól való elszakadásba nem megyén bele semmi körülmények között és az önálló kerületbe való szervezkedést meg nem engedi, — mindeddig késleltették a felvidéki reformátusok állásfoglalását. Maguk sem tudták szegények, hogy mit, tegyenek. De az erőszakos elszakítás a demarkációs vonallal az egyetemes református egyháztól, továbbá a közigazgatással járó sok mizéria, az elesett szegény nyugdíjas papoknak, özvegyeknek segély és fizetés nélkül való maradása, továbbá az egyházaknak és papoknak a segélyektől való elmaradása és a cseh állam azon Ígérgetése, hogy ha a változott viszonyoknak megfelelően rendezik be egyházi életüket, hogy ha átalakítják teljesen egyházi alkotmányukat, a zsinati törvényüket, akkor biztosítja számukra a megélhetést, illetőleg a volt magyar királyság idejében adott államsegélyeket : mindez az utóbbi időben rávette a felvidéki reformátusokat arra, hogy önálló egyházkerületté szervezkedjenek. Meg is alakították a felvidéki, dunántúli és a tiszáninneni egyházkerületeket és ennek a két egyházkerületnek meg is választották ujabban a püspökeit, az egyik Pálóczy István rimaszombati lelkész személyében, a másik pedig Balogh Elemér pozsonyi református lelkész személyében. Mielőtt a fejleményekkel tovább foglalkoz72
