Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-204
566 A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. minister va vigye keresztül a számvevőségek decentralizálását és a vármegyék mellé vagy a pénzügyigazgatóságok mellé beosztott számvevőségek minden megyében végezzék el a számfejtést és hatalmaztassék fel akár a közigazgatási bizottság elnöke, akár a tanfelügyelő arra, hogy az ott helyben vézgett számfejtés alapján meg legyen az utalványozási joguk, hogy az illetők ne két-három év múlva jussanak hozzá illetményeikhez, hanem kéthárom hónap múlva, miként az az állami tanítók kicserélésénél történik. Ez tovább nem mehet. Ennek végét kell szakitani. Noha teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt, kénytelen voltam ezen a téren az erélyesebb hangot megpendíteni. (Helyeslés.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Néhány napon belül megy ki egy ilyen irányú rendelet. (Éljenzés.) Csukás Endre : Igen t. Nemzetgyűlés ! Engedtessék meg most már nekem, hogy a falu kultúrájának egy másik tényezőjéről is szóljak, t. i. a közpapságról. (Halljuk ! Halljuk !) Talán nem tartják tapintatosnak épen az én részemről ennek a felhozását. Azt mondhatják : inkább hozza fel ezt más : egy világi képviselő. De ha Hornyánszky t. képviselőtársam teljes joggal szólal fel a birák érdekében, Usetty t. képviselőtársam teljes joggal a tanárok érdekében, ha itt teljes joggal szólalnak fel mások a köztisztviselők érdekében, ugyebár, tőlem sem veszik rossz néven, ha azok érdekében emelek szót, akiknek a helyzetét magam a legjobban érzem és fájlalom, hogy azoknak az érdekében lelkiismereti kötelességemnek tartom a felszólalást. (Halljuk ! Halljuk I) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Nálunk a közpapság ugy össze van forrva a néppel, mint talán egyetlen egy országban sem. Nálunk a közpapság hazafias magatartású volt minden időben. Nálunk a közpapság orvosa, nevelője, tanítója, tanácsadója a népnek és sokszor elől kell járnia jó példával is. A közpapság az államhatalom szemében egy olyan erős fundamentum és tőke volt, amely fundamentumra és tőkére a legviharosabb és legborzasztóbb időben is mindig biztosan számithatott. A háború alatt kik írták a legtöbb fogolylevelet ? A háború alatt kik csillapitották sokszor a felizgult kedélyeket ? A háború alatt kik jártak sokszor házról-házra vigasztalni az özvegyeket és árvákat ? Kik szónokoltak a katedráról a hadikölcsönök mellett, ami miatt sokszor hátunkat és testi épségünket féltettük ? Es a kommün alatt kik voltak azok, akik megálltak nehéz nélkülözések között is rendületlenül a helyüket ? Én csak ezekre hivatkozom. És amikor a kommünnek vége volt, abban a kezdetleges káoszban az államhatalom megint kiket vett igénybe ? A közpapságot. És mi történt velünk ? Mi, akik a hadikölcsön mellett küzdöttünk, akik az állam pénzügyi érdekeit mindig szivükön viseltük, milyen elbánásban részesülünk ? Olyanban, hogy pl. a szegény közpapoknak 5—600 K-ás kényszerkölcsöneit a pénzügyminister nem hajlandó visszatéríteni., A köztisztviselőknek visszatérítettek 5000 K-ig, de sok 5—6 gyermekes, nyomorral küzdő protestáns és katholikus papnak kényszerkölcsöne veszendőbe megy. (Zaj. Derültség.) Kérem, én általánosság-, ban szólok a papságról. Ugyebár ez nem megfelelő eljárás, (Igaz ! Ugy van !) És nem volt megfelelő a földbirtokreformnál sem, amikor a nyugdíjas papoktól, az Isten őrzötte, hogy meg nem vonták a házhelyszerzés jogosultságát. Aki 30—40 évet ott töltött a nép közt, alig tudott jogosultságot kapni arra, hogy ha nyugdíjba megy, egy kis házhelyet szerezhessen. így van nagyon sok téren. Hogy csak egy példát hozzak fel, ismerek egy állami polgári iskolai igazgatónőt. Ezt elvette egy református pap. Ennek az igazgatónőnek van hat gyermeke és mivel a férje református pap, a hat gyermek után nem nyert állami kedvezményképen tisztviselői ellátást, csak a saját személye után, amit a bölcs bürokratizmus avval indokolt meg, hogy a gyermekek a protestáns papéi, (Mozgás. Derültség.) apjuk nem köztisztviselő. Nyéki József: Közszerzemény! (Elénk derültség.) Csukás Endre: Ilyen az egyenlőség és ilyen a munka méltánylása. Ugyanezt tapasztaljuk a drágasági segély kiutalásánál. Bocsánatot kérek, hogy mindig gyermekekkel hozakodom elő, de ahol sok a gyermek, ott a legnagyobb a szükség. Pl. ki van mondva az, hogy csak az a lelkész részesülhet drágasági segélyben, akinek a földje 10 hold, vagy azon alul van. Ez egy négy fal között hozott rendelet. Hiszen föld és föld között óriási különbség van. Nem a föld mennyiségét kell venni, hanem a haszonértékét. Erre hozok fel szintén egy példát. Vas vármegyében Szalafő községben a református papnak van hat gyermeke és van 61 hold földje, az egész valóságos kecskelegelő. Községi bizonyítványokkal, püspöki felterjesztésekkel igazolta volt, hogy 400 K-nál több árendát nem tud bevasalni az egészért, mert alig terem meg az egész földön más, mint dudva, ám azért a 400 K-ért a bürokratizmus megvon tőle 9600 K-t. Én kérem a t. kultuszminister urat, hogy ne helyezkedjék mindig a paragrafusok rendkívül merev álláspontjára, hanem viseltessék méltányossággal az ilyen esetek iránt és honorálja a püspök ur kétszeri felterjesztése alapján is a rendkívüli körülményeket és utasítsa az eljáró az eljáró hatóságokat, hogy ne a holdak számát, hanem, a földek haszonértékét vegyék alapul. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ez is megtörtént ! Csukás Endre: Most egy olyan dologról szólok, amely nekünk protestáns papoknak végtelenül fáj, és amely a mi nyílt sebünket képezi : a mi nyugdíjas papjainknak, özvegyeinknek, árváinknak sorsáról. A református pap nyugdíjintézetünk szegénysége miatt 48 évi szolgálat után legfeljebb évi 4000 K nyugdíjban részesülhet. Méltóztassék elképzelni, hogy egy megöregedett házaspár, amelynek talán még gyermekei
