Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-204

A Nemzetgyűlés 204. ülése 1921. évi június hó 8-án, szerdán. 529 Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: . . . és hivatkozott.egy 1904. évből való emlékiratra, amely ezt szintén leszögezte. T. Nemzetgyűlés, én tudom, bogy evvel ujat nem mondottam, mert hiszen minden észszerű iparfejlesztési politikának kiindulási pontja az, bogy a bazai nyerstermények feldolgozására kell alapitanunk az iparfejlesztést, azonban ezt a múltban csak kijelentették, de nem tették meg, (Igaz! Ugy van !) és én addig, mig a kereskedelmi tárca élén vagyok, mindent el akarok követni, bogy igenis, a mi iparunk elsősorban a hazai nyersanyagokat dolgozza fel. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Nem elég ugy tenni, mint a múltban történt, hogy a nyersanyagokat kivitték és azután feldolgozott állapotban drága pénzen hozták vissza. (Ugy van! jobb felől.) A magam részéről oda akarok hatni, hogy minden nyersanyagunkat — amennyire lehetséges — dolgozzuk fel az országban és vagy félgyártmányképen, vagy kész gyártmányképen vigyük ki az országból. így megmarad az a hasznunk, amely az anyagnak feldolgozásával jár és megmarad a vállalkozói haszon is. (Helyeslés jobbfelől.) Ami pedig a mezőgazdasági gépipar fejlesztését illeti, báró Szterényi képviselő ur a fejemre olvasta, hogy a mezőgazdasági gépipar nagyobb teljesítőképességű, mint amilyent,a belföldi szükséglet megkiván. Hát, igen t. Nemzetgyűlés, én ezt igen jól tudtam, azonban azt is tudom, hogy még mindig vannak olyan mezőgazdasági gépek, amelyeket a hazai ipar nem állit elő, tehát itt még mindig van tér a hazai mezőgazdasági ipar fejlesztésére. Tudtam azt is, hogy a hazai mezőgazdasági gépipar kivitelképes is volt, hiszen tudjuk azt, hogy a múltban Oroszországba s a Balkánra igen sok mezőgazdasági gépet szállítottunk. Nos hát, azt hiszem, nem helytelen iparpolitika az, ha továbbfejlesztünk egy olyan iparágat, amely külföldre is szállitóképes. (Helyeslés jobbfelől.) Mert hiszen nekünk rendkivüli sok mindenféle anyagot kell a külföldről behoznunk, amit nehéz pénzzel kell megfizetnünk. A mi kereskedelmi mérlegünk, ha nem fogjuk a kivitelünket megfelelően fejleszteni, mindig passziv marad, amit pedig lehetőleg el kell kerülnünk, mert mi, sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, amilyenben Anglia van vagy más pénzügyileg erős államok, amelyeknél nem olyan nagy baj, ha a kereskedelmi mérlegük passziv, mert ami a kivitelnél elmarad, azt a hiányt ők bőven pótolják a külföldön elhelyezett tőkéjük után befolyó kamatjövedelemből. Nekünk külföldi követeléseink — sajnos —nincsenek, nekünk csak adósságaink vannak és nálunk a helyzet épen az ellenkezője annak, mint pl. Angliában vagy más ilyen gazdag államban. Ezért nézetem szerint mindent el kell követnünk azoknak az iparágaknak fejlesztésére, amelyek kivitelképesek. Van azután még nagyon sok szükséglete a mezőgazdaságnak, amelyet ma a belföldi ipar NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1020-1921. — X. KÖTET. csak hiányosan tud fedezni. Itt vannak mindenféle mezőgazdasági eszközök, mezőgazdasági szerszámok, amelyeket azelőtt részben Magyarországon állitottak elő, de most, hogy megcsonkították Magyarországot, ezeket az ipartelepeket elveszítettük. Hogy csak egyre hivatkozzam, ott van a mecenzéffi szerszámipar, amely a mezőgazdaság számára nagyon sok eszközt szállított. Ez sem tartozik most Magyarországhoz. Itt tehát most még bő tere van a mezőgazdasági iparnak, hogy a mezőgazdaság által szükségelt eszközöket előállítsa. Kifogásolta azután — amint már emiitettem — báró Szterényi ur azt, hogy én azt mondottam, hogy a pamutot igyekezzünk belföldi anyaggal helyettesíteni. Tremészetesen, amint tegnap közbeszólásomban is megemlítettem, ezt nem értettem ugy, hogy az egész pamutot kiszorítsuk. (Felkiáltások jobbfelől : Bár hiszorithatnóh !) Azt teljesen kiszorítani nem lehet, mert nem tudunk annyi lent és kendert előállítani, amennyi szükséges volna, hogy a pamutot egészen kiszorítsuk. De nem lehet azért sem, mert hiszen ezek az anyagok drágábbak és a pamut annyival olcsóbb, hogy ott, ahol tömegcikkekről van szó, a pamutot nem tudjuk nélkülözni. Amit én mondottam, azt csak ugy értettem, hogy amennyire lehet, pótoljuk a pamutot a lennel és a kenderrel. (Helyeslés.! Hiszen hivatkozhatom arra, hogy amikor báró Szterényi ur minister volt, de korábban is amikor az iparfejlesztési osztály élén állott, ő maga is iparkodott a len- és kenderipart fejleszteni. Nálunk a múltban is meglehetősen erős fogyasztás volt len- és kenderszövetekből. A mi len- és kenderiparunk azelőtt nem fejlődhetett, mert közös vámterületünk volt Ausztriával. Ennek a len- és kenderiparnak hazája Ausztria volt, hiszen mindenki tudja, hogy milyen hírnévnek örvendett a rumburgi vászon és milyen sokat hoztak be ebből az anyagból az országba. Ezt értettem én és ezt kell igyekeznünk pótolni, és kiszorítani az idegen gyártmányokat, és ha lehet, annyira fejleszteni a len- és kendertermelést, hogy fokozatosan visszaszorítsuk a pamutszövetek fogyasztását. Természetesen — még egyszer hangsúlyozom — teljesen tisztában vagyok és tisztában voltam első felszólalásom alkalmával is azzal, hogy arról szó sem lehet, hogy a pamutszöveteket teljesen kiszorítsuk az országból. A kisiparra vonatkozólag báró Szterényi ur kijelentette, hogy amit én a kisiparra nézve elmondottam, azt ő a maga részéről teljes mértékben helyesli, csak azt kifogásolta, hogy a kisipar hitelszükségletének kielégítéséről nincs kellőképen gondoskodva. Már múltkori felszólalásomban, amikor a kisiparról és azokról az eszközökről beszéltem, amelyeknek alkalmazásával annak fejlesztését, felkarolását elő lehet mozditani, emiitettem a hitel kérdését is és rámutattam arra, hogy azt szolgálni az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének feladata, amelyre vonatkozólag egyik 67